Látható a mellékelt képen, hogy elírás történt, ráadásul művelődési intézmény nevében. Bizonyára közismert, noha nem eléggé ezek szerint, hogy a kultúrát meg a kultúrotthont is hosszú ú-val írjuk és ejtjük. A helytelen használat rendkívül rossz reklám, arra figyelmeztet mindenekelőtt, hogy meggondoltan, körültekintően kell eljárni, kiváltképp közösségi ügyeinkben…

Hosszúval írjuk, hogy: túra, de röviddel, hogy: turista, turisztika. Folytathatnók a sort. De vigyázat, a túró magánhangzói nem rövidülnek meg, akkor sem, ha -s képző járul hozzá: túrós. Ez a tejtermék jelentésű szavunkra vonatkozik. De van, amikor helyesen túros-t kell írni. Közmondásunk esetében például, mert az régi magyar szót őriz, melynek seb volt a jelentése, ezért mondjuk és írjuk helyesen, hogy: Közös lónak túros a háta. Hosszú ú-val s rövid o-val tehát!

De olyan is megtörténhet, hogy bizony nem egyértelmű a tévedés. Sőt, akár indokolatlan is lehet hibára gyanakodnunk. Valós esetet mondok el. Fiamnak szóltam oda, amikor alig kétéves volt, hogy adjon kezet Sanyi bácsinak. – Van neki keze – mondta, és nem tett eleget a felszólításnak.

Gondoltam arra, hogy lehet, a fog vagy nyújt lett volna helyesebb, mert a kezet ad esetleg fordítás románból. Nem, nem az, jóllehet a nyelvművelő kéziszótárunk inkább azt ajánlja, hogy nyújtsunk, fogjunk kezet, mert az szemléletesebb, ízesebb kifejezés. Viszont a kezet ad sem helytelen.

De bizony helytelen, ami most tényleg román hatásra terjed: egyre többen adják egyikünket s másikunkat, amikor – ugyancsak helytelenül – telefont adnak. Pedig nem adnak, egyszerűen (és helyesen!): telefonálnak.

Mostanság, vírusos időkben gyakran ajánlják nekünk, hogy mossunk kezet. Tegyük, hasznunkra válhat, mindenképp egészségünket szolgálja. De az, ha csak úgy, mossuk kezeinket, nem vezet jóra. Még a helyesírás, helyes beszéd meg viselkedés ügyében sem!

Zsigmond Győző