Nem megy magától

2020. szeptember 3., csütörtök, Család

A házasságok egyik legnagyobb ellensége a „magától” gördülés. Sokan úgy gondolják, hogy a szerelem mindehhez majd elégséges alap lesz, és mindeközben a hagyományos nemi szerepek elleni lázadásuk jeleként elvetnek mindenféle szerződést. De a házasság igazából esküre épülő, vállalt kötelezettségeket magában foglaló szerződés. Soha nem működik magától, meghatározott keretei vannak, mert ha nem lennének, akkor előbb-utóbb kitörne a háború.

  • Fotó: pikist.com
    Fotó: pikist.com

Min szoktak a leggyakrabban háborúzni a házastársak? A legtöbbször azon, hogy kinek mi a feladata. Kimondatlan elvárásaik olyan követeléseket támasztanak a másikkal szemben, amelyeket közös beszélgetésben soha nem fektetettek le a társak. Soha nem kötötték meg az alapszerződésre épülő részszerződéseket: ki mit vállal, kitől mi kérhető számon, milyen jogos igényeket támaszthatnak egymással szemben. Márpedig, ha a belső keretek nincsenek lefektetve, a párkapcsolat működőképesség szempontjából halálra van ítélve.

Már csak azért sem fog „magától” menni, mert magunkkal hozzuk a feleségről és a férjről alkotott képünket. Akkor is bennünk van az elvárás, hogy megvalósítsuk ezt a képet, ha elviekben nem értünk vele egyet.

Ha éhesen érkezünk haza, és nincs ebéd, akkor is dühösek leszünk, ha alapvetően nem értünk egyet azzal, hogy a feleség feladata lenne a főzés. Ez egy tanult minta, amelyet magunkkal hordozunk. Ha nem értünk egyet azzal, hogy a férj az egyedüli felelős a család anyagi ügyeiért, akkor is dühösek leszünk rá, ha ezt nem teljesíti. Ki takarít? Ki viszi ki a szemetet? Ki viszi a gyermeket iskolába, ki fürdet, ki altat? Mikor van szex és mikor nincs?

Ha nem tesszük ezeket a dolgokat „tisztába”, az elvárásainkat tápláljuk, és így azok a játszmázás eszközeivé válnak. Egy idő után különféle módszerekkel próbáljuk elérni, hogy a másik megtegye, amit akarunk. A játsz­ma lényege pedig a saját vállalásom mellőzése lesz: elvárom a másiktól a szerintem számára kötelezőt, miközben nekem eszem ágában sincs betenni bármit is a közösbe.

A leggyakrabban emiatt mennek tönkre a kapcsolatok, ebből születnek a háborúk, csatározások. Senkinek nincsen feladata és kötelessége, és mégis tele van a kapcsolat feladatok és köte­lességek elvárásával. Arra törekszenek a felek, hogy úgy kapják meg azt, amit akarnak, hogy közben nem adnak semmit.

Márpedig kötelezettségvállalás van, hiszen a házasság is egy súlyos kötelezettségvállalásra épül. Mindig mélyen megérint, amikor a református házassági eskü szövegét hallom: „Hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek, vele tűrök, vele szenvedek, és őt sem egészségében, sem betegségében, sem boldog, sem boldogtalan állapotában, holtomiglan vagy holtáiglan, hűtlenül el nem hagyom, hanem egész életemben hűséges gondviselője/segítőtársa leszek...” Megrendít, hogy ezt a szerződéskötést ezer ponton meg lehet szegni. Kizárt, hogy csupán emberi erőfeszítésből lehessen eleget tenni a feltételeinek.

Hiszem, hogy az élet egy laboratórium, ahol azt tanuljuk, hogyan kell szeretni. Ez a legfontosabb dolog az életben, mert Isten maga a szeretet, Ő pedig azt szeretné, ha hozzá hasonlóvá válnánk.

Amikor megházasodtam, azt gondoltam, tudom, hogy kell szeretni egy nőt. Valójában viszont semmit nem tudtam a szeretetről! Most, húsz év házasság után tudom, hogy a szeretet elmosogatja az edényeket, kiviszi a szemetet, átvállal valamennyit a másik terheiből, a másik embert helyezi az első helyre. Teszi, kiviszi, helyezi… mert semmi nem megy csak úgy – „magától”.

Kertész Tibor,
a Gyulafehérvári Főegyházmegye családpasztorációs központjának munkatársa

Hozzászólások
Szavazás
Részt vesz-e a december 6-i parlamenti szavazáson?







eredmények
szavazatok száma 1216
szavazógép
2020-09-03: Történelmünk - :

Szászrégen az 1916-os román betöréskor

A román hadsereg Magyarország erdélyi területei elleni, 1916. augusztus 27-éről 28-ra virradó éjjel indított betörésére emlékezünk mai Történelmünk rovatunkban. „Háborús feljegyzések a görgényi református egyházmegyének az 1916. évi oláh betöréskor menekült egyházairól” című, a Görgényi Református Egyházmegye 1917-ben kiadott beszámolójából a szászrégeni történéseket közöljük Radits István református lelkész tollából. A kiadvány bevezetőjében olvasható: Az 1916. évi erdélyi oláhinvázió igen hamar a görgényi református egyházmegyénket is érintette. A védtelen tölgyesi és gyimesi szorosokon, éjszakának idején áttörve, a szomszéd Csíkvármegyén keresztül a bocskoros vitézeknek úgy a Maros, mint a Görgény völgye útjokba esett. Egyházaink menekülésének történetét megírták az egyes lelkipásztorok. Ezen háborús feljegyzéseket, menekülési leírásokat (…) azon tudatban bocsátom közre, hogy ezek egyszer mintegy a háborús történetírás adattárai lesznek – áll a Csekme Ferencz esperes által jegyzett felvezetőben. Jelezzük, hogy a szövegben – korabeli szokás szerint – a román megnevezése oláh.
2020-09-03: Család - :

Oktatást segítő levéltári felület

Levéltári iratok, köztük hang- és képanyagok hozzáférését teszi lehetővé diákok, pedagógusok és felsőoktatási tanárok számára az Oktató Lapok elnevezésű applikáció, amelyet augusztus 26-án mutattak be Budapesten.