Miközben Csángóföldön tovább folytatódik a magyar nyelv üldözése, és még mindig olyan szintű a megfélemlÃtés, hogy sok szülÅ‘ idén is visszavonta a magyarórákra vonatkozó kérvényét, azokat pedig megbélyegzik, akik a magyar miséért harcolnak több mint tÃz éve, a magyar katolikus egyházfÅ‘nek eszébe sem jut szóvá tenni a csángók helyzetét azon az európai fórumon, ahol éppen a vallási diszkrimináció, a kirekesztés volt a fÅ‘ téma.
Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának (CCEE) vezetÅ‘i nemrég Budapesten értekeztek a témában, ahol többek között terÃtékre kerültek az indiai keresztényüldözések, az iraki, latin-amerikai atrocitások, de miként a nemrég tartott magyar—román hasonló fórumon, ErdÅ‘ Péter bÃboros, prÃmás, a CCEE elnöke itt sem szólt a csángóföldi etnikai üldözésrÅ‘l. Még csak napirendre sem került a kérdés, Ãgy természetesen a tanácskozáson megfogalmazott nyilatkozatban sem szerepel a téma.
Vajon miért foglalkoztatja jobban a magyar katolikus egyházfÅ‘t a világ bármely népének jogsérelme, mint a csángóké? Nem tartja jogosnak az anyanyelvű mise kérését? Ne tudná, hogy a második vatikáni zsinat is szavatolja, hogy a hÃvek saját anyanyelvükön imádkozhassanak? Vagy egyszerűen csak jobb hallgatni? Lám, a magyar országgyűlés és a román képviselÅ‘ház elnöke nemrég közös levelet juttatott el a világ katolikus központjába a csángók magyar misézésének ügyében, és nem szakadt rájuk az ég. Vajon ErdÅ‘ Péter bÃborost mi tartja vissza, hogy ezt a természetes lépést megtegye? A történelem majd bizonyosan megadja rá a választ, de addigra lesz-e, aki magyarul imádkozzék a Kárpátokon kÃvül? Vagy a közöny elsorvaszt reményt és közösséget egyszerre?
