2.Hát hajrá, új tanév!

2020. szeptember 17., csütörtök, Család

Néhány napja elkezdődött az iskola, de még mindig sok a bizonytalanság a koronavírus-járvány miatt. Ez pedig komoly lelki kihívások elé állítja a gyermekeinket, hiszen szinte semmi nem tervezhető előre, az sem, hogy a vírusfertőzések egyre magasabb száma miatt mikor történik átállás ismét a digitális oktatásra. A szülők szerepe ebben a helyzetben rendkívül fontos, hiszen ha felkészítik a gyermekeket, beszélgetnek velük, akkor csökkentik a szorongásukat, bizonytalanságukat.

  • Fotó: Getty Images
    Fotó: Getty Images

Semmi korábbi tapasztalatunk nem hasonlítható ahhoz, ami most történik, s emiatt nem rendelkezünk biztos stratégiákkal a megküzdéshez. Krízishelyzetet élünk át társadalmi szinten, a láthatatlan ellenséggel való szembesülés lecsökkenti kontrollérzetünket. Nincsen biztos válaszunk, kevés a kapaszkodónk, és ez jelentős mértékű feszültséget, szorongást generál – mindeközben már türelmetlenül állnánk vissza a megszokott mederbe, követeljük vissza az eddigi szép, nyugodt életünket.
Az elmúlt napok tapasztalataiból azt látom, hogy a gyermekeink, az új tanévet kezdett diákok és főleg a kisiskolások nem igazán kedvelték a digitális oktatást. Úgy tűnik, hogy a jelen helyzetben inkább betartják az előírásokat, mert szeretnének újra találkozni a barátaikkal, ismét az iskola közösségéhez szeretnének tartozni.
Feszültségeik, szorongásuk leküzdésében nagy szerepe van annak, ha hagyjuk őket beszélni, mesélni. Szerető, megértő szülőkre van szükségük, akik meghallgatják és elfogadják őket. Mondjuk el nekik, hogy nem baj, ha nem minden úgy történik, mint várnák. Szabad a frusztrációt, kényelmetlenséget, szorongást megélniük. Ha a segítségünkkel fel tudják dolgozni a nehéz érzéseiket, mindez nem hátráltatja őket.

A szabad időnkben játsszunk sokat gyermekeinkkel, a közös játék – mindegy, milyen fajtájú vagy tartalmú – emeli a jól-lét érzésünket, biztonságot, nyugalmat ad, játék közben örömhormonok szabadulnak fel szervezetünkben. A játék a kicsik számára fontos eszköze a megküzdésnek, a feszültségek levezetésének. Nemcsak mi fogjuk jobban érezni magunkat, hanem a velük való kapcsolataink is tartalmasabbak lesznek.

A játék az elme frissen tartásában s a hangulatra is pozitív hatással van, ráadásul újra felfedezhetjük erősségeinket, azokat a képességeinket, amiket a hétköznapokban már ritkábban használunk. Mindez az önértékelésünkre is pozitívan hat.

Erősítsük családi kötelékeinket sok beszélgetéssel, nézegethetünk fényképeket, mesélhetünk a gyermekeinknek a gyermekkorunkról, elkészíthetjük családfánkat is.
A járványtani intézkedések kapcsán törődjünk azzal, amire konkrét lehetőségünk van. Jó, ha betartjuk a védekezés józan és racionális szabályait: vegyük fel a maszkot, de csak ott és csak akkor, amikor ez okvetlenül szükséges. Tegyük a hétköznapi dolgunkat olyan jól, ahogyan tudjuk, és vegyük észre, kinek mivel segíthetünk a környezetünkben. Az is támogató hatású lehet, ha a beszélgetéseinkben nem emlegetjük folyton, hogy mennyire pusztító ez a járvány, hogy bele fog bukni a gazdaság, hogy épp hányan fertőződtek vagy haltak meg ma a világon, és holnap valószínűleg még hányan fognak.

Meg kell őriznünk a kapcsolatainkat is, foggal-körömmel ragaszkodnunk kell azokhoz. Ha már nem mehetünk közel egymáshoz, legalább a szemkontaktust, a karnyújtásnyi távolságot tartsuk meg. Ha a maszkok mögött nem látjuk az arckifejezést, próbáljunk figyelni a testbeszédre – új lehetőség lehet ez egymás tanulására.
Időnként találkozzunk a számunkra legfontosabb emberekkel, ha nem járhatnának iskolába a gyermekeink, akkor néhány barátból, osztálytársból alakítsunk kis játszó- vagy tanulócsoportot.

A saját és gyermekeink lelki békéje a megváltozott hozzáállásunkból származik majd, nem pedig a megváltozott körülményeinkből. Így „vírusos viharaink” életünk ajándékaivá, áldássá válhatnak.

Kertész Tibor,

a Gyulafehérvári Főegyházmegye családpasztorációs központjának munkatársa

Hozzászólások
Szavazás
Részt vesz-e a december 6-i parlamenti szavazáson?







eredmények
szavazatok száma 1211
szavazógép
2020-09-17: Történelmünk - :

Négyszáz éve zajlott a miriszlói csata

Négyszáz éve, 1600. szeptember 17–18-án zajlott a miriszlói csata az Erdélyt tizedik hónapja megszállva tartó havasalföldi Mihály Vajda (Mihai Viteazul) és az erdélyi nemesség hívására bejövő Giorgio Basta császári generális között. Az ütközet része az erdélyi színtereken zajlott tizenöt éves háborúnak, és Mihály Vajda vereségével és menekülésével ért véget. A csatatéren két idegen vezetése alatt magyar harcolt magyar ellen, székely székely ellen. Mai Történelmünk rovatunkban a miriszlói ütközetet idézzük fel annak évfordulóján Bánlaky József A magyar nemzet hadtörténelme című, 1928–1942 között 22 kötetben megjelent monumentális munkája 1940-ben kiadott 14. kötetéből: A török hatalom hanyatlása. Miksa, Rudolf és a Báthoryak háborúi (1567–1604). A válogatott részek idézeteket tartalmaznak a következő művekből: Enyedi Pál éneke az erdélyi veszedelmekről, Kulcsár István Krónikája, Nagy Szabó Ferenc Memorialéja, Simigianus Ambrus Historia rerum Vngaricarum et Transsilvanic, Szádeczky Lajos A miriszlai ütközet az erdélyiek, Basta és Mihály vajda közt című munkájából, Szamosközy István „történeti maradványaiból”.
2020-09-17: Család - :

Húsz gyermek egy tanítóra

2018-ban az Európai Unió 27 tagállamában összesen 24,5 millió elemi osztályos tanuló és 1,8 millió tanító volt, egy tanítóra átlagosan 13,6 tanuló jutott. Ezzel szemben Romániában, ahol a legrosszabb a helyzet, átlagosan 19,5 elemistával kell foglalkoznia egy tanítónak.