Szabadtéri előadás a szabadságunkról

2020. október 2., péntek, Színház az egész világ

Jó döntésnek bizonyult, hogy szabadtéren, a KultúrParkban tartották meg végül a Tamási Áron Színház új évadának első bemutatóját, mely Szerb Antal VII. Olivér című regénye alapján készült, Zakariás Zalán rendezésében. Volt valami különös bája a szabadban való játéknak, mely kimondottan jót tett ennek a varázslatos történetnek, és az is üdítően hatott a nézőkre, hogy mindenfajta modorosságtól mentes, könnyed, természetes volt a színészek jelenléte az előadásban.

  • Fotó: Barabás Zsolt
    Fotó: Barabás Zsolt

Telt ház előtt zajlott az előadás, már amennyire telt háznak lehet tekinteni, amikor a családok másfél méterre ülnek egymástól a nézőtéren. Maszkban, természetesen. Meleg nyári este volt szeptember 15-én, ez pedig tökéletes hangulatot teremtett Szerb Antal remekművéhez. A történet egy kis mediterrán országban, Altúriában játszódik, melynek vezetője arra készül, hogy eladja a két legfontosabb bevételi forrás, a szardíniahalászat és a bortermelés jogait, ezzel pedig az egész országot kiszolgáltassa egy külföldi mágnásnak. Forrong a nép, azonban úgy tűnik, az ifjú királyt ez nem zavarja. Sőt, örömmel hagyja el ősei trónját, hisz rég elege van már az uralkodásból, minden vágya az, hogy „közönséges halandóvá” válhasson. Lehet, hogy ő maga szervezte a forradalmat önmaga ellen...?

Mivel az uralkodáson kívül semmi máshoz nem ért, szélhámos lesz, de valójában ezt is csak színleli, nincs sok tehetsége hozzá. Azonban Szerb Antal egy zseniális fordulattal rendkívül izgalmassá teszi ezt a látszólag egyszerű, több forrásból is ismerősnek tűnő történetet: a király szélhámosként abba a furcsa helyzetbe kényszerül, hogy el kell játszania VII. Olivér exkirályt, vagyis önmagát. Nagyszerű vígjátéki helyzet, de érezzük, hogy sokkal többről van itt szó: az egzisztencialista filozófia központi kérdéskörét, az önmagát megteremtő emberi lét határait és lehetőségeit kutatja az író ebben a különös komédiában. Mi a személyiség? Hol a határ személyes szabadságunk és felelősségeink között? Van-e hatalmunk a saját életünk fölött? Mintha egy klasszikus görög tragédiát látnánk, melyben minél inkább próbál a hős menekülni sorsa elől, annál inkább beteljesíti azt.

Szerb Antal 1942–43-ban A. H. Redcliff angol írói álnéven jelentette meg VII. Olivér című regényét, s nem sokkal később Ex címmel vígjáték formájában is feldolgozta a történetet. Lenyűgöző műveltsége ezt a művét is tökéletesen áthatja: kifinomult iróniával és érzékenységgel teremti meg a fiktív ország miliőjét, hősei arisztokratikusak, de józan gondolkodásúak, akikből sugárzik a világ és az emberi természet ismerete. És mégis tehetetlenek. Mintha magunkat látnánk, amint nagy álmokkal és reményekkel nekifeszülünk a világnak, és miután ideig-óráig úgy tűnik, hogy kézben tartjuk az eseményeket, rájövünk, hogy valójában csak statisztái vagyunk egy hatalmas gépezet működésének, melyet minden tudásunkkal és tehetségünkkel is aligha tudnánk érdemben befolyásolni.

Nagyszerű gondolatok hosszú sora borzongatja a lelkünket, időnként felvillannak a múlt és a jelen különböző eseményei, és úgy érezzük, értjük a világot, az életünket meghatározó fontosabb politikai, társadalmi folyamatokat. Jó érzés végiggondolni a narrátor Sandovallal a játék szerepét, hatását, értelmét, felmérni mindennapi vereségeinket és lehetőségeinket. Látni függetlenségek megszűnését, szerződések feltételeiről szóló végtelen vitákat, melyek sajnos a művészetet is egyre inkább meghatározzák manapság. Ráeszmélni, hogy mennyire igazak a szerző eszmefuttatásai a félelemről, a szeretetről, arról, hogy milyen nagyszerű lehetőségek nyílnak meg előttünk, ha vállaljuk önmagunkat. És vidáman repülünk, suhanunk, pörgünk az előadással ebben a különös szellemi kalandparkban, amikor zavarni kezd a maszk, és belénk hasít a tehetetlenség és kiszolgáltatottság érzése...

Jólesett látni, hogy nincsen semmi erőltetett mesterkéltség ebben a produkcióban. Hogy könnyedén játszanak a színészek, természetesen következnek egymásból a jelenetek, és mégis érződik, hogy semmi nem véletlenül alakult olyanná, amilyen. Zakariás Zalán egyre magabiztosabb rendezővé válik, aki láthatóan sokkal jobban figyel már a tartalomra, mint a formára, és ezúttal a színészekben sem érződött, hogy valami rettentő eredetit, emlékezeteset próbálnának alkotni. Az a fajta bölcsesség sugárzott belőlük, ami az érettebb művészek sajátja, azoké, akik túl vannak már az „Ide nekem az oroszlánt is!” életérzésén. Nagyszerűen kihasználták a játéktér adta lehetőségeket, rezignáltan beledőltek egy-egy helyzetbe, mint amikor magabiztos az ember és jól érzi magát a bőrében. Szinte bárkit ki lehetne emelni név szerint is, nemigen éreztünk gyenge pontokat a játékban. Néhány apró bizonytalanság, szövegbeli pontatlanság tűnt fel csupán, de egy bemutató esetében ezek bocsánatos vétségek.

Szépek és karakteresek voltak a jelmezek, a gitárjáték pedig külön figyelmet érdemel. Gáspár Álmos gitárjátéka, jelenléte az előadásban éppolyan hangsúlyos, mint bármelyik színészé, de egy pillanatra sem volt öncélú, mindig a színészi játékra mutatott. Alájátszott, rárímelt, előrevetített, hangsúlyozott és ellenpontozott, koncentrált figyelemmel adagolta a hangulatokat, mint a koncertek hangmesterei, akiknek háttérmunkája nélkül a legtehetségesebb előadók teljesítménye is középszerűvé válhat. Hangok, akkordok, skálák, dallamfoszlányok és zajok, zörejek is gazdagították, színesítették az előadást, újabb és újabb fénytörésbe állítván a jeleneteket. Túlzás nélkül elmondható, hogy egészen más előadást láttunk volna e jellegzetes zenei hatások nélkül.

Nem tudom, mennyit dolgozott Zakariás Zalán és csapata a darabon, de nem hiszem, hogy vért izzadtak volna érte. Számomra éppen a könnyedsége és természetessége miatt volt friss és újszerű ez a produkció. Közhely, hogy néha több a kevés, de ebben a végletek között vergődő világban üdítően hatott ez a derűs nyári produkció, mely elsősorban Szerb Antal jóvoltából kellően mély is ahhoz, hogy komolyan vegye az ember. Talán az elmúlt évad nehézségeinek, a koronavírusnak is köszönhető ez a lendület, hisz a sok váratlan helyzet a megszokottól eltérő alkotási feltételeket teremtett, tény, hogy egészen új energiákat véltem felfedezni a Tamási Áron Színház társulatában. Több örömet, több szabadságot. Hátha nem csak véletlenül alakult ilyenre ez a bemutató.

Hozzászólások
Szavazás
Mi a véleménye arról, hogy Sepsiszentgyörgyön a járványügyi vörös forgatókönyv lépett életbe?









eredmények
szavazatok száma 827
szavazógép
2020-10-02: Sport - :

Nyeretlen újonccal játszik a Sepsi OSK (Labdarúgás)

Az előző öt mérkőzéssel ellentétben ezúttal a Sepsi OSK léphet pályára papírforma szerint esélyesebb félként a román élvonalbeli labdarúgó-bajnokság 6. fordulójában. A háromszéki csapat szombaton 15.30-tól a nyeretlen újonc FC Argeș ellen játszik a sepsiszentgyörgyi stadionban.
2020-10-02: Színház az egész világ - Kuti János:

Úszó mozi és színház Árkoson

Rendkívül izgalmas kezdeményezés zajlott szeptember folyamán az árkosi Szentkereszty-kastély parkjában, melyben valamennyi sepsiszentgyörgyi színházi társulat és a mozi is szerepet vállalt. Jankovich-Bésán Elemér, a Szentkereszty-kastély jelenlegi tulajdonosa a továbbiakban is szeretne teret biztosítani a kulturális eseményeknek árkosi birtokán, ezért született meg a Floating Cinema & Theater (Úszó mozi és színház) programsorozat ötlete.