Rendkívül izgalmas kezdeményezés zajlott szeptember folyamán az árkosi Szentkereszty-kastély parkjában, melyben valamennyi sepsiszentgyörgyi színházi társulat és a mozi is szerepet vállalt. Jankovich-Bésán Elemér, a Szentkereszty-kastély jelenlegi tulajdonosa a továbbiakban is szeretne teret biztosítani a kulturális eseményeknek árkosi birtokán, ezért született meg a Floating Cinema & Theater (Úszó mozi és színház) programsorozat ötlete.
Jankovich-Bésán Elemér kérésére a sepsiszentgyörgyi Andrei Mureșanu Színház és a Kónya Ádám Művelődési Ház vezetősége közösen állította össze a szeptemberi hétvégéken zajló eseménysorozat programját: péntekenként (ha esett, szombaton) színházi előadás, vasárnaponként filmvetítés várta az érdeklődőket egy igazán rendhagyó helyszínen, az árkosi kastélyparkban. Ami azonban valóban különlegessé tette a kezdeményezést, az a tér kiképezése volt, ugyanis a közönség a parkban lévő tavon elhelyezett csónakokból és a tó partjára kirakott székekről nézhette a produkciókat, melyeket a tó közepén lévő szigeten mutattak be.
Szeptember első hétvégéjén a Cimborák Bábszínház A buták versenye című előadása volt a Floating Cinema & Theater első előadása, azután következett az M Studio
Mozgásszínház Pyro című tűzzsonglőr-produkciója, két héttel ezelőtt pedig az Andrei Mureșanu Színház Két krajcár című gyermekelőadását láthatták az érdeklődők. A filmek sorában a Babyteeth, a Portré a lángoló fiatal lányról, valamint az Alabama és Monroe című alkotások után szeptember 27-én, múlt vasárnap a Seveled című magyar mozit láthatták a nézők a szigeten felállított kivetítőn. Az utolsó színházi jellegű produkció múlt szombaton a Tamási Áron Színház művészeiből verbuvált Tesztoszteron Zenei Alakulat koncertje lett volna, mely azonban objektív okok miatt elmaradt.
A sepsiszentgyörgyi román színház Két krajcár című szeptember 18-ai előadásán borús volt az ég, de az eső szerencsére nem eredt el. A hatalmas fák árnyékában tizenegy gumicsónak himbálózott a színpad előtt, mindegyikben egy-két személy ült, a gyermekek mentőmellényt viseltek. A csónakok műanyag huzalokból készített síneken közlekedtek, ezek segítségével határozták meg a pontos helyüket is a színpad előtt. Az ezekben lévő 22 hely mellett a tó partján is kialakítottak egy 30 személyes nézőteret, mely nagyjából megtelt azon az előadáson.
A Két krajcár című produkciót még a 2015/2016-os évadban készítette az azóta sajnálatos módon elhunyt Mirela Bucur. Elsősorban gyermekeknek szól, így minden bizonnyal a szokásosnál harsányabb előadásmódot igényel rendes körülmények között is, itt azonban még sokkal hangosabban, látványosabb gesztusokkal kellett játszaniuk a színészeknek, hogy az előadást eljuttassák a színpadtól néhány tíz méterre ülő közönséghez. Ez azonban csak részben sikerült. Annyi pontatlanságot, aránytalanságot, fölösleges bohóckodást láttunk az előadásban, hogy a különleges játéktér ellenére sem éreztük túl jól magunkat, felemás érzésekkel ültünk a nézőtéren.
Amíg lebontották a díszletet, a közönség egy része a kastélypark ösvényein sétálgatott, gyönyörködött a látványban, engedte, hogy magával ragadja egy rég letűnt világ káprázata, benyithatott a kastély melletti kápolnába is, mely siralmas állapotban van, rozoga padjainak, hatalmas feszületének látványa beleég a szemlélő lelkébe. Végül is élményektől gazdagon távoztunk, többet kaptunk, mint egy átlagos színházi előadáson. Mert itt nemcsak a színpadon, mozivásznon jelenik meg a kultúra, hanem a nézőtéren, a környezetben s valahogy az itt eltöltött időben is. Ha bármilyen észszerű rendeltetésük lehet még ma ezeknek a hányatott sorsú műemlék épületeknek, akkor az ennek a sehol másutt nem tapasztalható érzésnek az átadása.