Rendhagyó könyvbemutatót tartott Czegő Zoltán költő, író, újságíró kedd délben a sepsiszentgyörgyi Sugás kertben. Valójában egy baráti beszélgetés zajlott, mely során mintegy mellékesen derült ki, hogy a most megjelent Haragos harangok című verseskötet a közismert sepsiszentgyörgyi író harmincharmadik könyve...
Czegő Zoltánnal együtt összesen tizenhárman ültek az asztalnál, barátok és újságírók, akik közül valamennyien vásároltak a Tortoma Könyvkiadónál most megjelent kötetből. Aztán elkezdődött egy kötetlen beszélgetés, hisz a jelenlévők többnyire személyesen is ismerték egymást és a költőt. Mit is mondhatna az ember a barátainak a harmincharmadik könyve bemutatóján? Hogy miért ír verseket? Hogy mikor döntötte el, hogy kiadja ezeket? Hogyan került kapcsolatba a kiadóval...? Egyszerűen összegyűlt egy újabb kötetnyi vers, kiadta ezeket, és szeretné, ha a kortárs irodalomkedvelők egyre szűkülő tábora tudomást szerezne erről. „Folyamatosan írok, és ez a harmincharmadik könyvem, tehát nem lepett meg a megjelenése, de örültem neki. Mint ahogy az sem lep meg, hogy ennyien eljöttetek, de örülök neki. Nem tudom, hogy milyen termés, majd elolvassátok” – mondta Czegő Zoltán, miután a pincér körbejárt, és a társaság zöme rendelt valamit. Hát bizony nem idegen az ital a költőktől – jegyezte meg a szerző, elmesélve, hogy annak idején egyszer éppen ezen a helyen vette számba, hogy csak az ő nemzedékének hány tagját sodorta el „az a bizonyos szentelt vagy szenteletlen víz” itt és az anyaországban. Azért többen vannak azok, akik nem ebben halnak meg – jött a válasz, és ebben mindannyian megnyugodtak.
A vidám felütés után Czegő Zoltán röviden arról vallott, hogy amikor 1988-ban kiköltözött Magyarországra, rettenetes volt átmenni a határon, mert nem tudta, hogy valaha visszajöhet-e még. Aztán a tömény alkoholnak az agykéregre gyakorolt hatásairól, az öregség különböző testi és szellemi panaszairól, a belvárosi templom „műharangjának” kiábrándító voltáról, egy közismert sepsiszentgyörgyi plébános tiszteletre méltó munkájáról, és az agyvérzés olykor humorosnak tűnő következményeiről esett szó... Egy elmaradt könyvbemutatóról, a nemrég elhunyt Bogdán Lászlóéról is megemlékeztek. A jelenlévők között Czegő Zoltán egyik diákja is ott volt, aki máig hálás azért, hogy tőle tanulhatott, mert manapság egyre kevesebb az ilyen tanár. Barátai kérésére végül felolvasta pár versét a szerző, majd lassan oszladozni kezdett a társaság.
