Kispataki juliális

2007. július 17., kedd, Riport

Csak helikopterről lehetne, s még arról sem könnyen, szemügyre venni ezt a maréknyi családi házból álló kis települést, melyet pár jó bő kilométer választ el Kisborosnyótól, mégis úgy tartják, odatartozik. Odajárnak óvodába-iskolába a kispataki gyermekek, s mert reformátusok lakják, keresztvizet is, halotti istentiszteletet is a mindenkori kisborosnyói pap biztosít számukra, mi több, örök pihenőre is a kisborosnyói sziklás domboldali temetőbe helyezik el az ,,életében megfáradt" kispataki embert.

Egy évben egyszer látogat ide lapunk munkatársa. Most azt kutattuk: miből és miként él itt az ember, miből és miként biztosítja a maga számára a lelki egyensúlyt, merthogy az a helyén van, biztos! Sem Isten, sem ember nem billentheti ki élete barázdájából azt, aki úgy rendezi életét, hogy abba mindig besüssön a napsugár, hogy minden pillanatban megtalálja a nap szépségét.

,,Itt most is a föld, most is az állat, most is az erdőből való gyűjtögető gazdálkodás az élet előre vivője, mint valaha nagyapáink idejében. Innen senki nem jár állami munkára, senki nem dolgozik sehol pénzért. Pénz a tejből, a becsülettel ledolgozott nyugdíjból jön, s a néha napján befutó cserekereskedelemből. A mezőt a szárazság sújtja, az állattartás nem a legkönnyebb dolog, rabja kell, hogy legyen az ember az istállónak. Napszámra csak a cigány jár: dobi most, kopi a télen."

,,Állat, föld, nyugdíj. Jó, hogy megőrizte az Isten az erőnket, hogy még tudunk dolgozni a mezőn. Kispatak fő hely lett. Itt szállítják le a vidék erdőségeiből kitermelt fát. Azért van összetörve az út. Isten őrizz, ha elesősödik az idő, ide csak gumicsizmában lehet majd bejönni. De mi lesz, ha — Isten őrizz — kiüt egy nagy tűz? Hogy jön ide fel a tűzoltókocsi?

Baj van a legelővel, sovány. Mindenki rendesen kifizette a legeltetési díjat, de soha, egy évben sem szóratott ebből a pénzből bár néhány zsák műtrágyát arra legelőre a borosnyói főnökség! Üzlet Kisborosnyón van, oda járunk vásárolni. Van vagy hét tehene Kispataknak. Tejet csak egyedül mi hordunk a csarnokba." (Bezsány István, Bezsány András)

Kispatakon magyar cigányok is élnek. Csak ők tudják, mit jelent a nyomor. Kusmitnét otthagyta az ura, összeállott Nagy Sándorral, hét gyermekkel volt terhes, 34 éves.

,,Drága uram, én három gyermeket vettem el magamtól, erre tanú Handra Ilonka néni. A kődökzsínórokot én vágtam el. Egy gyermek bennem halt meg, mert ide nem jött fel a mentő. Három gyermek itthon van, három árvaházakban Régenben, Baróton és Kosztancán! Nagy a nyomorúság. Ma még nem ettek a gyermekek: faszulykát tettem oda délebédnek. Az ember, akivel esszeálltam a román kalugereknél dolgozik Nagypatakon. Ő még hoz onnét valamit. Panaszom is van, mert a tanító úr Borosnyóról a vízkárosult ruhákból csak a magyaroknak adott. Barta Lacika polgármester nem segít semmivel minket!"

,,Nehéz világ jött a cigány emberre. Dolgoztam a brassói Metromnál s a Bazaltnál, a kazánházban ettem meg az életemet. 180 lej a nyugdíjam, semmit sem javítottak rajta. Abból hogy éljen meg a család? A menyem salátát öntött, puliszkával esszük… Van négy onokám, mind iskolások, utánuk jön a gyermekpénz, abból élnek... De élünk, és nem búsulunk. Szóljon, hogy adjon a polgármester valami építőanyagot, duvad reánk a ház." (Góga András, 67 éves)

,,Jaj, hát maga esment itt van. Azt hittem soha nem látom. Nekem megkeseredett az életem. Az uram meghalt. Többet nem szivarazik az orrom alá. Bár most es fújná. Jó ember vót. Beteg vagyok, lejárt az élet, eltőt az üdő. Itt épít a fiam, Bezsány Imre, engem a halál, őt a küzdelem várja." (Özv. Bezsány Imréné Nagy Rózsa, 87 éves)

,,Jaj, Istenem, de rég, hogy ismerjük egymást. Itt semmi nem változott. Élünk, s hallgatunk, sokat dolgozunk. Most vertem friss vajat, jőjenek, kóstolják meg a vert tejet, ilyent rég nem ittak! Az idén is szedtem gyógynövényt… tudja, hogy én ismerem, idős férfiaknak valót. Valami szász vér bennem is van, ’sze Gugl a leánynevem. Presbiter vagyok most is Borosnyón. Erőst fáin papunk van, fiatal, esszefogja a népet. Itt fenn is volt Kispatakban, amikor konfirmált az unokám. Ünnepeltünk… jaj, de szép volt…" (Id. Handra Sándorné, Ilonka)

,,Nézze meg, milyen kertem van. Tiszta, hol itt a burjány? Van itt növénykülönlegesség is. Olvasgatom a Háromszék újságot, ha időm van déli pihenőkor, s olyan jól elaltat!" (Szász-Menek Marika)

,,Sikes Attila bácsit ne keresse, fenn van az állatokkal. Én mindent tudok róla: van neki egy teheny, egy bornyú, két ló s egy csitkó. Jól meggazdagodott. Gépei es vannak!" (Mocsel Szilamér, 11 éves)

,,Két lányunk van: Jutka és Zsuzsa. Látta ön is kicsi korukban őket. A rokonok gondoskodnak arról, hogy szép legyen a nyári vakáció. Nem kis dolog Kispatakról Galacra utazni a rokonokhoz, hajókázni a Dunán, megmártogatózni a Fekete-tenger vizében. Nekünk nagy dolog a tej. Mi nem hordjuk a csarnokba, van, aki elfogyassza. Bezsányékkal összecsaptuk az erőket, közösen takarunk. Ha így tart az idő, sarjúnk sem lesz, de mi nem keseredünk el. Valamit majd cserélünk a regátiakkal, valami jobbacska abrak is kell majd a tehénnek-lónak. Sanyi, az uram tegnap négy vaddisznót látott, béjöttek egészen a kertig. Áprilistől kinn alszik a kertben. Csak valahogy megmeneküljük a pusztításuktól. Nehéz, de szép itt fenn az élet." (Ifj. Handra Sándorné, Rózsika)

Szöveg: Kisgyörgy Zoltán, kép: Albert Levente

Hozzászólások
Szavazás
Részt vesz-e a december 6-i parlamenti szavazáson?







eredmények
szavazatok száma 1288
szavazógép
2007-07-17: Közélet - Farkas Réka:

Ki lesz az alprefektus?

A szerda délutáni határidőig ketten jelentkeztek a Kovászna megyei alprefektusi tisztségre, Codrin Munteanu, a prefektúra jogásza és Gabriel Simniceanu, a környezetvédelmi hivatal tanácsosa.
2007-07-17: Máról holnapra - Farkas Réka:

A kiegyezés felelőssége

Lesz-e Markó—Tőkés találkozó? Jelen pillanatban ez tűnik a romániai magyar politika legfontosabb kérdésének. Szükségességét mindkét fél felmérte — erről árulkodnak nyilatkozataik, s míg Markó retorikája hétről hétre, napról napra engedékenyebb, Tőkés egyre keményebb feltételeket szab.