A járvány és annak kezelése kapcsán, mondjuk, még akár érthető is a verbális csetlés-botlás, elvégre a helyzet siralmas, és amint azt a szakértők jósolgatják, még rosszabb lesz, a kormány és vezére pedig eddig sem jeleskedett a koronavírus elleni harcban. Ráadásul mostanság tovább bonyolítja a helyzetet, hogy bő egy hónap múlva még választások is következnek, kampányban pedig nem egészséges túl népszerűtlen döntéseket hozni. Maradnak tehát a nagy kérdőjelekkel körülbástyázott mondatok, amiből polgár, vállalkozó, ki-ki próbálhat érteni, amit tud.

De ha a járvány kapcsán bizonytalan is a mi Orbanunk, más téren viszont briliáns teljesítményt nyújt (ismét csak szóban). Itt van máris a december hatodikai választások témaköre, melyről a hétvégén ismét csak igen határozottan kijelentette: fel sem tevődik, hogy ne tartsák meg. A miniszterelnök úr persze meg is indokolta becsületesen: más országokban sem halasztották a voksot, és ha a biztonsági előírásokat mindenki ügyesen betartja – remélhetőleg nem csak a választások napján, hanem a kampány alatt is –, nem lesz semmi gond. Világos, nem? És ha ez a „kőkemény” érvelés nem lenne elég, gyorsan megtoldotta egy kis érzelmi töltettel is: a választások márpedig kellenek, mert ha nem, a szociáldemokraták és más hasonlók (például a nép ügyvédje) folytathatják az ország érdekei elleni játékaikat. Mire is kell tehát a választás: helyzetbe kerülni, legyűrni az ellenfelet és mindenkit, aki nekünk nem tetsző módon lép fel.

És ha már a választások kapcsán vérbeli politikusként viselkedik, miért ne tenné azt a költségvetést illetően is? Mert igen szépen hangzik, hogy Romániában egyáltalán nem megszokott módon év végéig elkészül a gazdasági realitásokhoz igazodó állami költségvetés, forrásokkal mindenre, ami számít (bérek, nyugdíjak, beruházások a fejlődési kulcsterületeken), és mindez adóemelés nélkül (még akkor is, ha az ősellenség szociáldemokraták ennek az ellenkezőjét állítják). Halkan azért megkérdeznénk, honnan ez a nagy derűlátás? A gazdasági helyzet ugyanis jelenleg eléggé sötéten fest, és nehezen hihető, hogy januártól hirtelen megváltozik, a felsorolt beruházásokat pedig majd minden büdzsében megtaláljuk, de valahogy mindig közbejön valami. És nem mellékesen: adóemelés nélkül mégis hogyan fedezik majd a törvény által előírt tetemes nyugdíj- és más járandóságemeléseket?

A válasz minden fentire egyszerű: kampány van, ígérni kell, jókat és szépeket, és ha netán még a választást is sikerül megnyerni, majd megcsinálnak belőle, amit és ahogy lehet. Vagy marad az egész egy színes mese, amire túl sokan túl sokáig úgysem emlékeznek.