Mózes László
Ismét pörög a választási kampány, s akár tetszik, akár nem, december 6-án parlamenti választások lesznek. Noha dúl a társadalmi és politikai vita arról, hogy járványidőben meg lehet-e biztonságosan tartani a voksolást, immár bizonyos, hogy újra szavazni hívják a polgárokat. Az egyedüli, valamelyest racionális érv a decemberi szavazás mellett az, hogy a korán megkezdődött kampányban minden kormányzati döntésnek (s mellette, nyilván, minden ellenzéki állásfoglalásnak is) kizárólag pártérdekek állnak a hátterében. Ilyen körülmények között talán az a legjobb, ha minél előbb lezárul ez a zilált, semmi jóval nem kecsegtető időszak.
Választás lesz tehát, s egyáltalán nem mindegy, milyen végeredménnyel zárul. Egészségügyi tekintetben ki-ki eldöntheti, vállalja-e vagy sem a szavazás esetleges kockázatát, tudva, hogy az önkormányzati választások elfogadható szervezettség mellett, biztonságosan zajlottak le. Bár a vírusfertőzöttség mértéke azóta lényegesen nőtt, a választópolgárra nézve maga a szavazás folyamata továbbra sem tűnik veszélyesebbnek egy nagyáruházi bevásárlásnál. De ez, ismételjük, egyéni döntés kérdése. Ám minden járványügyi helyzeten túlmutató nézet – például: nincs kit választani, senki sem jobb a Deákné vásznánál – mérlegelendő és meggondolandó: az akkori fanyalgások miatt a 2016-os választások eredményét négy éve nyögjük, egyrészt a magukat túlnyerő szociáldemokraták önérdekű, primitív politizálása, majd az őket követő liberálisok korlátoltsága okán. Ma már azt is nehéz eldönteni, melyik rosszabb a kettő közül, biztonsággal legfeljebb annyi jelenthető ki, hogy egyik rosszabb, mint a másik. Márpedig ez összességében igen siralmas mérleg.
Ilyen körülmények között, a magyar összefogást hirdetve indította Csíkszeredában kampányát az RMDSZ. Kelemen Hunor szövetségi elnök szavait – „az erdélyi magyar nemzeti közösség jogaiért folytatott harchoz szükség van a parlamenti jelenlétre, az etnikai képviseletnek ma sincs alternatívája” – érdemes higgadtan, elfogulatlanságtól mentesen mérlegelni. Érdemes átgondolni, melyek ma a magyar politizálás lehetőségei nem csupán szűkebb környezetünkben, Székelyföldön és Erdélyben, hanem egész Romániában. Az esélyek mérsékeltek, ám 5–6 százalék a parlamentben határozottan több a nullánál. És erre az 5–6 százalékot biztosító szavazatra lesz szüksége a szövetségnek, mert az, hogy a politikusai ismét bekerüljenek a parlamentbe, nem csupán decemberben fontos, hanem főként holnap és a holnapután lesz igazán lényeges. Intő jel a felvidéki példa, ismert az ottani parlamenti képviselet nélkül maradt magyarság politikusainak vesszőfutása. A szlovákiai fejlemények is egyértelműen igazolják, az etnikai képviseletnek valóban nincs alternatívája, azaz a román parlamentben magyar érdeket kizárólag magyar politikus vállalhat fel. Minden más ígéret, egy-két magyar jelölt valamiféle pártocskában – legyen az haladó vagy éppen helyben járó – nem más, mint színes léggömb, pillanatok alatt szertefoszló illúzió.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
