A sepsikőröspataki felszíni szénfejtés földlefedési munkálatai közben régészeti és őslénytani leletek kerültek napvilágra. Hogy azok újra a földbe kerültek-e, avagy megmentették, kimondottan a kotrókezelők, a földet egyengető erőgépek kezelői vagy éppen az azt szállító gépkocsivezetők figyelmességétől függött.
Egy alkalommal helybeli kotrókezelő maréknyi fémpénzzel és cseréptöredékkel jelentkezett, s feltette a kérdést: milyen leletek lehetnek ezek? S mert erre csak a gyakorlott régész tudott volna azonnal felelni, bekopogtattunk az akkori sepsiszentgyörgyi múzeum régész-igazgatójához, megismételve a kérdést. Tanár úrként szólítottuk meg dr. Székely Zoltánt, aki a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium tanára volt. Arra voltunk kíváncsiak, hogy bármilyen időket élünk is, kiderül-e, hogy miféle népek lakták sok évszázaddal azelőtt azt a helyet, ahonnan a lelet előkerült.
– Akar-e írni erről a Megyei Tükörben? – tette fel nyomban a kérdést az igazgató, ugyanis tudott arról, hogy annak külső munkatársa voltam. Igennel feleltem, s elmondtam, hogy ez azért is fontos, hogy az elkövetkező időkben is mentsék meg az ott dolgozók a munkálatok alatt felbukkanó tárgyakat, akár emberi, akár ősállati eredetűek azok, s azt is hozzátettem, hogy egy kiállítószekrényt is létesítettünk a bányairodában a leletekről, megjelölve azok megmentőinek nevét.
– Sajnos, itt egy keveset ködösítünk – jelezte az igazgató –, ami mögött azonban szigorúan ott lesz a valóság is. Ezek egy népvándorlás kori germán eredetű népesség, a gótok tárgyai, amiről szólni jelenleg nem a legnépszerűbb. Írd azt, hogy a marosszentannai műveltség népeinek a leletei kerültek megmentésre, mert ezt a kifejezést az újságolvasó aligha ismeri.
Az igazgató láthatóan bizalmasabb hangú lett, ami már a mikós diáknak szólt, s ami egyfajta bizonyosságot sugallt számára. Ezt is akartuk, ugyanis minket már dr. Székely Zoltán akkor nem tanított, Sztálin idején mi latin helyett orosz nyelvet tanultunk, s minden tanítványára ő egyébként sem emlékezhetett. A leleteket lefényképeztük. Az eset 1983-ban történt, azóta sok víz folyt le a Falupatakán. Székely tanár úr 1912-ben született (holnap lesz a születési évfordulója) és húsz éve, 2000-ben hunyt el.
