A Szovjetunióban valóban létezett egy harci feladatokra kiképzett, delfinekből álló katonai egység, amelyben a hetvenes években 120 állat járőrözött diverzánsokat keresve, igaz, végül harcban nem, csupán gyakorlatokon mutatták be tudásukat, és egyetlen diverzánst sem fogtak.
Az egység kialakításáról 1965-ben született döntés Amerikából érkezett hírek nyomán. A feladattal megbízott neves hírszerző, Viktor Kalganov a Krím félszigeti Szevasztopol közelében, a Kazacsje-öbölben szervezte meg a katonai delfináriumot, hivatalosan a 13032-K egységet, avagy a 75-ös területet — mondta el Kalganov fia, Andrej a Moszkovszkij Komszomolec lapnak. Ezután kezdték befogni a tengeri emlősöket, de évekig csak a befogást és főleg a delfinek tartását tanulták, és később láttak hozzá kiképzésükhöz.
1971-ben az öböl bejáratánál két, egymástól 700 méterre lévő ketrecben már folyamatos őrszolgálatot teljesítettek a harci delfinek. Ha szokatlant észleltek, megnyomtak egy pedált, a jelre az idomárok hozzájuk rohantak, s rájuk adtak egy titánból készült konstrukciót. Ennek része volt egy szájkosár, rajta pisztollyal, amely elsült, amint a delfin megbökött valamit, például egy víz alatt érkező diverzánst. A felszerelések kidolgozásával több mint harmincöt tudományos intézetben foglalkoztak. Mivel a delfinek nem szerették az ,,egyenruhát", később már arra tanították őket, hogy letépjék az ellenségről a búvármaszkot. Felmerült, hogy kamikazékká képezzék ki a delfineket, de az okos állatok megérezhettek valamit, mert ezeken a gyakorlatokon nem voltak hajlandók együttműködni. Próbálkoztak agyukba ültetett, mozgásukat irányítani képes elektródákkal is, de ez túl költségesnek és bonyolultnak bizonyult.
A legtehetségesebb uszonyos „harcosokat" aknakeresőkké képezték ki, mivel ők természet adta lokátorukkal több száz méteres távolságról is észlelik a tárgyakat, amelyeket ember nem találna meg. Az aknára kellett ejteniük egy kis szerkezetet, abból bója emelkedett a felszínre, s az aknát aztán emberek hozták fel. A kiképzett delfinek mindig visszatértek: vagy megszokták, hogy etetik őket, vagy az emberek közelsége tetszett nekik, vagy talán szerettek katonásdit játszani...
Andrej Kalganov, aki maga is búvárdiverzánsi kiképzést szerzett, 1988-ig dolgozott a katonai delfináriumban, s csak nehezen szabadult a szigorúan titkos intézményből. Évek óta egy jaltai delfináriumban idomít öt általa megmentett állatot, s ha sérült vagy partra vetődött delfint látnak a tágabb környéken, őt hívják.
A Szovjetunió széthullása után a 75-ös terület Ukrajnához került. Kalganov szerint ma már sehol nem alkalmaznak delfineket katonai célokra, mivel az állatok a mai haditechnikával nem tudnak versenyre kelni. Az egykori 75-ös terület honlapja szerint azonban ott ma tengeri biotechnikai rendszerek kutatásával és bionikai alapon álló műszaki eszközök fejlesztésével foglalkoznak.
Robert Merle Állati elmék című, katonai célokra kiképzett delfinekről szóló, 1967-ben megjelent regényét a szerző politikai fikciónak, sok kritikus tudományos fantasztikumnak tekintette.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
