Kuti János
Jövő vasárnap, a választás napján azok, akik nem méltóztatnak elmenni szavazni, nem magyarázhatják távolmaradásukat azzal – mint a helyhatósági választásokon –, hogy a jó idő miatt inkább kirándulni mentek, mert most már az idő is lehűlt, és nem javasolja senki a kirándulgatást sem a vírus miatt. De más kifogásokkal leplezhetik lustaságukat.
Olvasva a különféle hírekhez, újságcikkekhez fűzött kommentárokat, látom, hogy rengeteg „okos” megmondóembere van magyar közösségünknek, akik nemhogy szavazásra buzdítanának, hanem inkább lebeszélnek róla. Akik korábban a magyar pártok közti összefogást hiányolták, és amiatt maradtak távol, csalódtak, mert a szavazás így is, úgy is megesett. Most más ürüggyel buzdítanak a távolmaradásra, például jó előre tudják, hogy a magyarok a parlamentben kivel fognak szövetkezni. Ezek a kommentelő (száj)hősök mind jól ismerik, hogy mi a dolga egy képviselőnek. Kitűnően beszélnek románul és még egy-két idegen nyelvet, tanultak történelmet, és jól tudnának érvelni egy-egy tévéadásban például a magyarfaló Rareș Bogdannal vagy Marius Pașcannal. Mert ők aztán odahaza a fotelben üldögélve is tudják, mit kell mondani. Biztosan szájon verték volna még Iohannist is, amikor ionopot chivanoc-ozott. (Mondjuk, meg is érdemelte volna.) Ha bejutnának a parlamentbe, senkivel nem szövetkeznének, mert az RMDSZ már minden párttal megtette, ha kellett, ha nem. Jobb lenne, ha a magyarok maradnának a sutban, sült galambra várva, akkor fel sem tevődne, hogy részt vállaljanak a kormányzásban. S nem kéne senkinek azon törnie a fejét, hogy mi lesz a sorsa többek közt az Erdélyben (a jó Orban hallgatólagos beleegyezésével) pusztulásra ítélt műemlék épületeknek.
Ha nem szavazunk elegen, még az is megtörténhet, hogy a szlovákiai magyarok sorsára jutunk, akiknek nincs parlamenti képviseletük. Ha nekünk sem lesz, akkor majd egyszerűen nem létezőnek fognak tekinteni. Sokaknak a begyében van a magyarországi érdeklődés, és legszívesebben ukrán módra durvulnának velük-velünk.
Oda jutottunk, hogy a szavazáselleneseink már azért is hőbörögnek, hogy egyházvezetőink biztatnak a részvételre, még ha korántsem olyan intenzitással, mint ahogy az ortodox egyház mint meghatározó nemzeti erő alkudozik a hatalommal. Emlékszünk még, hogy húsvét megünnepléséről a belügyminiszter egyezséget kötött az ortodox pátriárkával, amit aztán a járvány miatt visszaszívtak. Jászvásáron a búcsút csak helyieknek engedélyezték, de aztán a rendfenntartók – bizonyosan istenfélelmükben – engedtek az ereklyecsókolgató híveknek. Ő Magasságos Boldogsága, Teodosie konstancai érsek a szabályok megsértésével megtartotta a Konstanca megyei Ion Corvin faluban a Szent András-napi búcsút, a rendfenntartók csak ministráltak. Nem is állt sarkára földi hatalom a szavazatvesztéstől való rettegtében. Az érsek úr vigasztalt és intézkedett, hogy ha a búcsú miatt valaki meghal, egyenesen Szent Péter elé járulhasson.
Van, aki azért marad otthon, hogy ne hizlalja tovább a román politikát, mely a hatalommal együtt az anyagiakat is összesíti. Ha nem megyünk el választani, attól a parlamentben még ugyanannyian lesznek, és magabiztosabban szónokolnak ellenünk. Bizony, mindnyájunknak el kell mennünk, ha nem óhajtjuk magunkra szabadítani négyévenként az egyre erősebb román színekkel festett magyar mumust.
