És hogy igazán szép legyen, már az első napon teljes életnagyságában előbújt a lóláb, az ország közös irányítására készülő pártok vezérei rekordidő alatt igazolták azt az igen régi tételt, mely szerint az elsődleges szempont mindig is az volt – és a jelek szerint az is maradt –, hogy ki mekkorát markol az éppen elé került húsosfazékból. Vagy jelen esetben nevezhetnénk a nem túl fényesre sikeredett választások után maradt koncnak. Amiből természetesen mindenki kanyarítana magának, csakhogy úgy tűnik, ezt kisgömböc módjára képzelik el, legalábbis, ami a legfontosabb bársonyszékeket illeti. Ennek pedig csak egy eredménye lehet, amint az menetrendszerűen be is következett: nincs egyezség, de olyannyira, hogy tegnapra már egyenesen duzzogás lett az egészből, és mindenki a saját „babáját” viszi ma Cotroceni-be, az elnök színe elé, válasszon ő, elvégre szegről-végről az ő feladata, a pártok csak jelölnek.

Arról természetesen pontos fogalmaink nem lehetnek, hogy a fent leírt marakodás mennyire vérre menő valójában, és mennyi a színjáték belőle – hiszen a tisztségekért folytatott asztalcsapkodással párhuzamosan állítólag a kormányprogram és a parlamenti többség kapcsán messze simábban mennek a dolgok –, néhány kiszivárgott hírecske azért máris aggodalomra ad okot. Így például a liberálisok azon eltökélt szándéka, hogy ők mindenképp kormányozni fognak. Kérdés, hogy ezalatt bármi áron értendő-e, mert akkor máris kétségessé válik, hogy egyáltalán egy percig is komolyan gondolják a koalíció felállítását, vagy csak a látszat kedvéért végigmajmolják a tárgyalást, majd jöhet a saját forgatókönyvük. Amelyet egyelőre csak találgathatunk, de megtörténhet, hogy akár a szociáldemokratákkal való kvaterkázást is jelenti – hasonlóra volt már példa. Amint az aktuális szövetségesek átverése sem idegen a Nemzeti Liberális Párttól: az RMDSZ csak idén több rendben is megtapasztalhatta.

A találgatáson túl annyit azért mindenképp meg lehet állapítani: a liberálisok eddig mutatott viszonyulása – ha így szándékoznak folytatni – a hárompárti kormányzásnak is idő előtt betehet. Tény ugyanis, hogy amennyiben sikerül is egyezségre jutni, a koalíció vékony parlamenti többséggel vághat neki, és ha ehhez egy belső konfliktusoktól terhelt kormányzás társul, akkor igencsak zavaros és nehéz időszak elé nézünk. A szociáldemokraták minden alkalmat ki fognak használni, hogy odacsapjanak, és ebben esetenként a frissen bejutott Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) is a segítségükre lehet. Egy bizonytalan, düledező koalícióval pedig igazán nem lesz nehéz dolguk. Reménykedjünk, hogy az elmúlt napokban látott előre-hátra tánclépések tényleg csak arról szóltak, hogy egymást kóstolgatták az egyezkedők, és az ilyenkor „kötelező” erőfitogtatások után mégiscsak sikerül egy legalább nyomokban stabil országlással előrukkolniuk.