Pálmai Tamás
Szergej Dubrov, az ukrán egészségügyi minisztérium szakértője durván kiosztotta azokat, akik nem hisznek a COVID-19 létezésében. Azt tanácsolta nekik, menjenek dolgozni a kórházakba. Ha nem félnek, önkéntesként mossanak ruhát, súrolják a padlót, úgysincs elég ember. Szerinte egy nap vagy néhány óra elegendő a túlzsúfolt intenzív osztályokon a covid-os betegekkel, és a Covid-ateizmus nagyon gyorsan elmúlik náluk. Dubrov azzal a kéréssel fordult hozzájuk, hogy ha úgysem hisznek a koronavírus létezésében, ne menjenek orvoshoz, ne kérjenek segítséget, hanem csak haljanak meg otthon. Kifakadásának oka, hogy egyre gyorsul a koronavírus-járvány terjedése Ukrajnában, sokan mégis dacolnak a járványügyi intézkedésekkel.
Mifelénk is van ilyen okostojás-banda, akiknek csak ugyanazt lehet ajánlani, mint az ukrán professzor az övéinek. Most, hogy a magam bőrén, belülről láthattam a valós helyzetet, néhány magyar adalékot is tudok hozzátenni a fentiekhez. A gyulai kórház ápolónőinek hősies munkáját látva, akik idegen osztályra vezényelve, egészségük kockáztatásával látnak el 12 órás műszakban fejenként 15 beteget, csak kalapot tudunk emelni. Az igen megterhelő „ufó”-ruhában, azt kórtermenként váltva fél napot lenyomni úgy, hogy ebbe a munkába a takarítástól az injekcióig, az etetéstől a mosdatásig minden beletartozik, teljes testi és lelki erőkifejtést igényel. Erre jön pluszban még a napi 4–20 halott szakszerű „csomagolása”. Ebben nagy segítség volna vírushitetlenek önkéntes segítsége. De én is szívesen átadtam volna a helyem a kórteremben valamelyik vírusszkeptikusnak, amikor a rettenetes bádoghangon zörgő kórházi tepsit, Szent Mihály lovának e múltból itt ragadt változatát odatolják éjjel a szomszéd ágyhoz, hogy a bácsit, akit még tegnap betakargattam, most utasává tegyék.
Közben, ahogy halad előre a Központi Statisztikai Hivatal a magyarországi halálesetek feldolgozásában, úgy válik egyre erőteljesebben láthatóvá a járvány hatása. A KSH adatai szerint október utolsó hetében 3027-en haltak meg Magyarországon. Ez nagyon magas szám, 27 százalékkal több, mint az elmúlt öt évben ilyenkor. Amennyire most előre látszik, szeptember–novemberben 6500-zal több haláleset lehet az ekkor szokásosnál.
A vírustagadók mellett vannak még úgynevezett „vakcinaaggódók”. Őket igyekezett megnyugtatni Jakab Ferenc, a pécsi virológuscsoport vezetője. Ő mindenkit arra kért, hogy ne üljön fel az álhíreknek, bízzon a vakcinákban, de addig is tartsa be a szabályokat, viseljen maszkot, tartsa a távolságot és figyeljen a kézfertőtlenítésre. Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektora is átesett a koronavíruson. Elmondta, figyelni kell a tüneteinket, mert ha rosszabbodik az állapot, akkor kórházba kell menni. (Én is mentőt hívtam magamnak, amikor éreztem, hogy „egyedül nem megy.”) Ő szedett C-, B- és D-vitamint, vérhígító terápiát alkalmazott és ágyban maradt. Merkely elmondta, hogy korábban teljesen egészséges emberek is megbetegedhetnek annyira, hogy kétoldali tüdőgyulladásuk lesz (mint nekem is) és lélegeztetőgépre kerülnek. Számításai szerint több mint 1,5 millió magyar esett már át a koronavírus-fertőzésen, ami nagyjából 15 százalékot jelent. De ahhoz, hogy a nyájimmunitás meglegyen, 60 százalékra van szükség. Ezért is kell a gyors védőoltás. „Ha időben tudunk lépni, akkor nagyon optimista esetben talán március-április környékére túl tudunk lenni ezen a járványon” – mondta Merkely Béla.
Úgy legyen – mondjuk mi is reménykedve.
