Magyar nyelvterületen elég kevés harangkiállítás látható: a legismertebb a budapesti Magyar Nemzeti Múzeum udvarán tekinthető meg, itthon pedig a székelyudvarhelyi Székelytámad vár bástyáján látható egy válogatás Lázár Imre vállalkozó-mérnök magángyűjteményéből. Mindkettőt alkalmunk volt meglátogatni.
A Magyar Nemzeti Múzeum udvarán levő kiállítás legrégebbi darabjai a XVII. századból származnak, csodálkozásunkra hiányoztak az olyan régi, XV–XVI. századi harangok, melyek mifelénk – néhány kivétellel – majdnem mindenütt működésben vannak, így például Olaszteleken, Gelencén, Lisznyóban, Maksán is. Érthető, ugyanis mifelénk nem voltak olyan gyakoriak a török-tatár betörések, amelyek idején leggyakrabban a fából készült haranglábakon lévőket pusztították el a tüzek.
A Magyar Nemzeti Múzeum udvarán látható állandó jellegű harangkiállításon éppen a 106 éves korában elhunyt dr. Patay Pál (1914–2020), a nemzetközileg elismert régész, főmuzeológus és harangkutató (fotó) kísért, akivel a bemutató alkalmával ismerkedtem meg. Fiatalkorában Aradon volt tanár. Később sok száz harangtornyot meglátogatott, számtalan tanulmánya és öntőmúzeumi beszámolója, kiadványa jelent meg ebből a témakörből. Legismertebb összefoglaló munkája Magyar harangok címmel jelent meg Budapesten.
A harangfeliratok a régi idők jeles eseményeit és személyiségeinek neveit őrzik, s mint ipartörténeti emlékek, tanulmányozásuk révén megismerhetjük a tágabb és szűkebb régiók, így az erdélyi és a székelyföldi-háromszéki jeles harangöntők neveit, s műhelyeik hollétére is fény derül. Régiségük révén harangjaink műkincs értékűek. Ki hitte volna, hogy megyénk legrégebbi harangjai a XV. századból valók, s az egyik feliratos műemlék harangunk – az 1426-ból származó szotyori – még a nándorfehérvári győzelem előtt készült, talán éppen egy brassói szász mester öntödéjében? Ez a régi harang ma is ép, de mert féltik, hangját csak jelesebb napokon hallhatjuk. A bikfalvi reformátusok XVII. századi harangja pedig az első, amelyen a latin felirat mellett 1640-ben elsőként jelenik meg magyar nyelvű szöveg. Ezek a lakosság lelkéhez olyan közel álló hangszerek megjárták a harctereket is, egy részükből ágyúcsövek készültek a magyar szabadságharc idején, másokat a két világháború idején szedték össze, olvasztották be, de vannak olyanok is, amelyek megmenekültek, hazakerültek és újra szolgálnak.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
