Egy magyar harangkutató emlékére

2020. december 28., hétfő, Emlékezet

Magyar nyelvterületen elég kevés harangkiállítás látható: a legismertebb a budapesti Magyar Nemzeti Múzeum udvarán tekinthető meg, itthon pedig a székelyudvarhelyi Székelytámad vár bástyáján látható egy válogatás Lázár Imre vállalkozó-mérnök magángyűjteményéből. Mindkettőt alkalmunk volt meglátogatni.

A Magyar Nemzeti Múzeum udvarán levő kiállítás legrégebbi darabjai a XVII. századból származnak, csodálkozásunkra hiányoztak az olyan régi, XV–XVI. századi harangok, melyek mifelénk – néhány kivétellel – majdnem mindenütt működésben vannak, így például Olaszteleken, Gelencén, Lisznyóban, Maksán is. Érthető, ugyanis mifelénk nem voltak olyan gyakoriak a török-tatár betörések, amelyek idején leggyakrabban a fából készült haranglábakon lévőket pusztították el a tüzek.

A Magyar Nemzeti Múzeum udvarán látható állandó jellegű harangkiállításon éppen a 106 éves korában elhunyt dr. Patay Pál (1914–2020), a nemzetközileg elismert régész, főmuzeológus és harangkutató (fotó) kísért, akivel a bemutató alkalmával ismerkedtem meg. Fiatalkorában Aradon volt tanár. Később sok száz harangtornyot meglátogatott, számtalan tanulmánya és öntőmúzeumi beszámolója, kiadványa jelent meg ebből a témakörből. Legismertebb összefoglaló munkája Magyar harangok címmel jelent meg Budapesten.

A harangfeliratok a régi idők jeles eseményeit és személyiségeinek neveit őrzik, s mint ipartörténeti emlékek, tanulmányozásuk révén megismerhetjük a tágabb és szűkebb régiók, így az erdélyi és a székelyföldi-háromszéki jeles harang­öntők neveit, s műhelyeik hollétére is fény derül. Régiségük révén harangjaink műkincs értékűek. Ki hitte volna, hogy megyénk legrégebbi harangjai a XV. századból valók, s az egyik feliratos műemlék harangunk – az 1426-ból származó szotyori – még a nándorfehérvári győzelem előtt készült, talán éppen egy brassói szász mester öntödéjében? Ez a régi harang ma is ép, de mert féltik, hangját csak jelesebb napokon hallhatjuk. A bikfalvi reformátusok XVII. századi harangja pedig az első, amelyen a latin felirat mellett 1640-ben elsőként jelenik meg magyar nyelvű szöveg. Ezek a lakosság lelkéhez olyan közel álló hangszerek megjárták a harctereket is, egy részükből ágyúcsövek készültek a magyar szabadságharc idején, másokat a két világháború idején szedték össze, olvasztották be, de vannak olyanok is, amelyek megmenekültek, hazakerültek és újra szolgálnak. 

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint mikor lesz vége a koronavírus-járványnak?







eredmények
szavazatok száma 209
szavazógép
2020-12-28: Emlékezet - Magyarósi Imola:

Csoma Sándor nyomában (150 éve született Baráthosi Balogh Benedek)

Szűkebb hazánk szülötte, Lécfalván jött világra 1870. április 4-én. Kelet- és néprajzkutató, tanár, közíró. Édesapja, Balogh Zsigmond földbirtokos Barátosról származott el, anyja Beretzki Ilona. Az ifjú Benedek édesapjától örökölte a történelem iránti szeretetét. Kőrösi Csoma Sándort tartotta példaképének, a tudós felfedező élete hatott rá. Iskoláit ennek szellemében végezte el Székelykeresztúron, Nagyenyeden és Kolozsváron. Tanulmányai végeztével házitanítóként helyezkedett el a Wesselényi családnál, majd 1899-ben Budapestre került, polgári iskolai tanár lett, 1927-től pedig iskolaigazgató a VII. kerületi polgári leányiskolában.
2020-12-28: Emlékezet - :

A cserkész nem hazudik

Goswald egyszerű katona, de talpig ember volt. Amikor II. Konstantin császár a Beneventumot ostromolta, a várbeliek őt szöktették ki a várból a királyhoz követül. Goswald sikeresen végrehajtotta feladatát, de amikor vissza akart térni a városba, rajtavesztett. Elfogták. A görögök ekkor a falak alá vezették és ráparancsoltak: hazudja azt, hogy nem kapnak segítséget, mert ha nem engedelmeskedik, azonnal leszúrják. Goswald megvárta, míg egészen közel viszik a vár falához, és akkor teli torokból kiáltotta: „Örüljetek, a segítség közeledik!” Kivégezték.