Egy évvel ezelőtt igényeltünk egy padot az önkormányzattól a lépcsőházunk előtt levő zöldövezetre. A kérést 13 lakó írta alá a 40 közül, és csak egy kifogásolta, aki hosszú ideig falun lakott.
Amióta azonban hazaköltözött, hetente többször is kitámadott engem és más szomszédokat is, hogy a férjem, aki felszerelte a padot, távolítsa is el, mert őt (a harmadik emeleten) zavarják az oda unokáikkal leülő nagymamák, gyermekek. A pad egyébként a mi földszinti lakásunk előtt elhaladó keskeny utca túloldalán van – egy kis zöld területen, amelyet a férjemmel parkosítottunk, hogy szép legyen –, és még senkit nem kellett megszólítanunk azért, mert kellemetlen lett volna a jelenléte. Mások sem panaszkodtak, ellenkezőleg, többen is hálájukat fejezték ki, hogy van hova leülni, a környéken ugyanis sok nyugdíjas lakik.
Ha visszagondolunk, a kommunizmus idején szinte minden lépcsőház előtt volt pad, és senkinek sem okozott fejfájást a gyermekzsivaj – régebb egy kis játszótér is volt néhány méterrel odébb – vagy a felnőttek beszélgetése. De manapság más idők járnak, néha azoktól is hiába várunk elfogadást és megértést, akiknek a szakmájukhoz tartozna... A padvita úgy ért véget, hogy január 15-én reggel megjelent a városháza két alkalmazottja, és anélkül, hogy bárkinek előre szóltak volna, leszerelték és elvitték a padot. De akkor miért adták, ha se ide, se oda nem lehet tenni, mert valaki ezt rossz szemmel nézi? És miért, milyen jogon tüntették el? Az a lépcsőház tulajdona, fizettünk érte! Ez olyan, mint a lopás!
Felháborítónak és cinikusnak érezzük, hogy ezt a padot olyan hirtelen eltávolították, miközben három hónapja leadott panaszunkat nem oldották meg. Azt kértük, hogy bírják rá a földszinti közjegyzői irodát egy külső bejárat nyitására, mert az ügyfélforgalom nagyon zavaró a lépcsőházban, december 21-én is rendőri segítséget kellett kérni, mivel reggel nyolckor több gidófalvi polgár randalírozott és ordítozott a folyosón, és többszöri felszólításra sem voltak hajlandóak kimenni, sőt, még minket fenyegettek meg azzal, hogy levágják a fejünket. Ezt, tisztelt városvezetők, önök szerint kötelesek vagyunk elviselni? 25 éve tűrjük már. Nekünk, lakástulajdonosoknak, nincsenek jogaink?
A választások előtt nagy a szöveg, de amikor segítségre van szükségünk, nem állnak mellénk.
György Ibolya, Sepsiszentgyörgy
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
