A porta díszének, a porta ékességének ültették az apró fácskákat, s az utca szégyene, a falu csúfja lett valamennyi. Kegyetlen bestialitással ölték meg a fákat, ágaikat felnyesték, koronájukból egy bojtnyit hagytak meg, annyit, amennyi nem elégséges a túléléshez, a klorofill-asszimilációhoz, a sok-sok ejtett seb begyógyításához, s a szerencsétlen fák úgy néznek ki, mintha valakit talpától a válláig összevagdosnának, s kezét-lábát vennék.

Mikes Kelemen édesapját, Mikes Pált, aki részt vett a Thököly-féle felkelésben, s a kamarilla emberei elől a hegyeken túlra bujdosott, az ottani vajda elfogatta, vasra verette, s átadta az osztrákoknak, akik Fogaras várában egy hónap minden napján előbb keze-lábán egy-egy ujját, majd egyéb testrészeit megcsonkolták, szemét is kitolták, s ekképpen lakolt szörnyűséges halállal.

Akárcsak ezek a szerencsétlen fenyőfák, amelyek nem vétettek senkinek, ha csak az a baj nem esett meg vélük, hogy túlnőtték és árnyékolták a házat, a veteményeskertet, de hát istenem, ezért sem őket kell büntetni. Valamennyire is előrelátó ember ne ültessen oda fát, illetve ne neveljen olyan fát, amely majd neki okoz bajt és bosszúságot.

Vidékünkön, sajnos, szinte általános szokássá vált, hogy a fenyőféléket is nyesik. A fenyő nem tűri ezt. Természetes körülmények között, ha sűrűn nő, ledobja magáról a fölösleges, a napfényhez nem jutó ágakat. De ezt fokozatosan teszi, felkészül rá. Gyantával szépen elszigeteli az elhaló ágak helyét. Felfelé, a fény felé igyekszik, s így teremt életteret magának.

Barbárságra és tudatlanságra vall, kulturálatlanságra utal a fenyőfanyesés. Jobb helyeken — egyébként az erdészeti karokon nálunk is — tanítják ezt.

Eleink tapasztalat és hagyomány alapján tudták, hová, miért, milyen fát, cserjét kell ültetni. Jeles egyetemeken és főiskolákon parktervezést is tanítanak, s a végzősök azt is tudják, hogy a tervezett növényi társulás, cserje, bokor, fa hogyan néz ki más és más időszeletben: tíz év, húsz év, harminc év múlva, hova vet árnyékot, mitől veszi el a kilátást.

Nálunk ez nem működik.

A székelység szimbólumfájával, a fenyővel is elművelik ezt a kegyetlenséget. Mert vannak nyeshető fafajok. A fenyő nem az.

A legáltalánosabb jelenség, hogy a villany- és egyéb huzalok alá is beültetnek mindenféle fát. Aztán, egy idő múltán lefejezik, levágják vezérágát, féloldalúra szabják a koronát, hogy a huzal szabadon zümmöghessen.

A barbárság és ostobaság bizonylatai ezek. Tessék megfigyelni az út menti fasorok és a villany- vagy telefonvezetékek egymást pusztító társítását.

Nem a fa, cserje, és nem a huzal a hibás.

Az önkormányzatoknak ne lenne joguk, hogy rendelkezésben rögzítsék, büntetéssel sújtsák azt, aki indokolatlanul és engedély nélkül követ el testi sértést a fennhatóságuk alá tartozó fák ellen?