Ősszel elszíneződnek a levelek, majd lehullanak a földre. A müncheni műszaki egyetem kartográfiai és geodéziai hivatalának kutatói azonban erről anélkül is értesülnek, hogy kinéznének az ablakon ― tudósít a Die Welt német lap.
Egy tíztonnás, gyűrű alakú lézerrel precízen tudják mérni a Föld forgását: amikor a falevelek ősszel lehullnak a talajra, megváltozik a Föld forgásának sebessége. Télen gyorsabban forog a kék bolygó. A magyarázat az impulzusmomentum-megmaradás törvényében keresendő. Amikor egy forgó test esetében a tömeg a forgás tengelyéhez közelebb kerül, a forgás sebességének meg kell nőnie, hogy állandó maradhasson a forgás impulzusa. Ez kissé bonyolultan hangzik, de jól szemléltethető egy műkorcsolyás piruettjével: amikor az saját tengelye körül forog a jégen, és karjait egyszer csak a testéhez ― tehát forgási tengelyéhez ― szorítja, a forgás felgyorsul.
Ugyanígy viselkedik a Föld. És bár a déli féltekén a fák akkor rügyeznek ki, amikor északi testvéreik megválnak lombjaiktól, az északi féltekén sokkal több a szárazföld, és így az erdőterület is. Télen tehát összességében több a tömeg a talajon, ezért ekkor egy kevéssel gyorsabban forog a Föld. A hatás aprócska bár, de a müncheni egyetem pontos gyűrűlézerével mérhető. Az ottani kutatók megállapítása szerint télen a napok nagyjából egy ezredmásodperccel rövidebbek, mint nyáron.
Természetesen, a hulló levelek mellett számos más jelenség is hat a Föld forgására. A Hold időszakosan maga felé vonzza a Földet, és ez hat az árapályfolyamatra. Az óceánok ide-oda mozgása a földgolyó forgásának időszakos sebességváltozásaiban mutatkozik. Ezenkívül a tenger- és magmaáramlatoknak is szerepük van a jelenségben. Végül egyedi események is ― mint egy kontinentális lemez letörése ― mérhető hatást gyakorolnak a Föld forgására.
