Búcsú az üdülési utalványoktól

2021. február 17., szerda, Kármentő
Mózes László

Nagy valószínűséggel nem kapnak vakációs jegyeket idén a közalkalmazottak, legalábbis ezt sugallják Florin Cîţu miniszterelnök nyilatkozatai. A kormánynak vissza kell fognia a kiadásokat, jóllehet, ez népszerűtlen intézkedés, elégedetlenséget szül. A tervezett, üdülési utalványokat érintő intézkedést máris nagy felháborodás övezi, tiltakoznak a szállásadók, és nyilvánvalóan nem örülnek a támogatott üdülés nélkül maradó közalkalmazottak, az állami intézmények dolgozói sem.

A szállásadók, illetve vendéglátók azzal érvelnek, hogy a vakációs jegyek fellendítették a belföldi turizmust, az állami támogatás szerintük jótékony volt, elősegítette a munkahelyek megőrzését a mostani járványidőben, s az üdülési csekkek révén többen mehettek nyaralni. Álláspontjuk érthető, számukra valóban fontos minden bevétel, ám amikor rámenősen érvelnek, két témakörről nem szólnak.

Egyrészt, a burkolt állami támogatásként, szubvencióként az ágazatba megérkező üdülési csekkek bevezetésével a szolgáltatók egy része a profitmaximalizálás jegyében azonnal drágított, hiszen nőtt a kereslet a belföldi nyaralások iránt, főképp a tengerre igyekeztek még az eddiginél is többen. Ez nem mindenkinek örömhír: korábbi elemzések azt mutatják, hogy 2019-ben a romániai szálláshelyek drágulásának mértéke a 2018-as árszinthez képest 9 százalékos volt, 2017-hez képest azonban már 55 százalék (a Travelminit.ro értékelését 2019 októberében közölte az Agerpres állami hírügynökség). Ezzel a fura helyzettel szembesülvén, az egyszerű, igazságérzetéről is elhíresült székely – némiképp összeráncolván homlokát – akár a viccből ismert módon is felkiálthatna, álljon meg a nászmenet, mert a menyasszonynak nem az van, izé, ami a megszokott, na, hogy is fogalmazzon… (Egyszerű székely emberünk természetesen a tiszta beszéd híve, nem méri patikamérlegen a szavakat, nála az izé az pontosan az, ami, csak hát a nyomdafesték, az meg olyan, hogy nem bír el akármit.) Racionálisabban közelítve az említett áremeléshez, megjegyezhető, hogy a szolgáltatások minősége annyit bizonyosan nem javulhatott a tengerparti szállodákban, hogy indokolná az említett drágítást. Akkor meg mi történhetett? Itt is a jól ismert hazai lemez forog: a szálláshelyek tulajdonosai ráéreztek arra, hogy a kizárólag belföldön értékesíthető vakációs jegyek – értékük személyenként 1450, később 1500 lej – nagyobb nyereség lehetőségét rejtegetik, aztán utánunk az özönvíz, mondták, s éljen a tengerparti tömegturizmus még az eddiginél is drágábban! Aki napot, hullámokat s homokot akar, fizesse hát meg az árát, akár kiadósabban is, mint külföldön. Magyarán, az idegenforgalomban az egyetlen kézzelfogható folyamat, amit a vakációs jegyekhez kötni lehet, az a drágulás. Ennek talán örvendezni kellene?

Egy másik tekintetben még az előbbinél is méltánytalanabb a helyzet: míg a közalkalmazottak megkapták vakációs jegyeiket – nem egy erős, gazdag, hanem egy adósságokban fuldokló államtól –, addig a magánszférában dolgozók általában nem részesültek efféle utalványokban, ha pedig nyaralni kívántak menni, akkor nekik is mélyebben (a már említett 55 százalékkal mélyebben…) kellett a zsebükbe nyúlniuk. Arról már inkább ne is szóljunk, hogy az elmúlt években aránytalanul és vitatható módon megnőtt a közalkalmazottak és a magánszférában dolgozók bére közötti különbség. Hogy a ménkű esne bele a társadalmi igazságosság elvébe, mondaná némiképp megkeseredve egyenes beszédű, ám változatlanul egyszerű székelyünk. Azzal persze ő maga is tisztában van, hogy e képtelen helyzetről nem a közalkalmazottak tehetnek, hanem az a politikai csoportosulás, mely kegyek osztogatásával kívánja hatalmát erősíteni – legalábbis így véli székelyünk.

Persze, a kikapcsolódni vágyók szemszögéből azért jó államilag támogatottan nyaralni. Csakhogy ez a rendszer, mint a szubvenciók oly sok esetben, egészségtelen. Gazdasági, társadalmi és morális kérdéseket vet fel, hiszen a támogatott nyaralás árát nem tisztességes azokkal megfizettetni, akik semmiféle állami segítségben nem részesülnek. Legtöbben a munkavállalók közül vélhetően nem is kegyre vágynak, hanem arra, hogy értékeljék munkájukat, szakértelmüket, tudásukat, illetve tisztességesen fizessék azt meg. Hogy ne azért mehessenek könnyebben nyaralni belföldre – mert igenis fontos életben tartani, erőre lendíteni a hazai turizmust, de nem a diszkrimináló állami vakációs jegyek árán –, mert a közalkalmazottak társadalmi csoportjába tartoznak. Hiszen a magánszféra alkalmazottja, ha nyaralni kívánkozik, aránytalanul magas árat kell fizetnie a szélfútta, homokos és mérhetetlenül piszkos tengerpartért. Hogy a magánszférában dolgozók is jogosultak vakációs utalványokra? Igen, természetesen, járni nekik is jár, de nem jut.

Le a kiváltságok halmozásával, le a méltánytalan állami támogatások rendszerével, mondaná egyszerű, ám igazságérzetével mégis a felhőket súroló székelyünk. A szállásadóknak és vendéglátóknak pedig azt üzenné, ne az állami szubvenciók miatt jajgassanak, inkább hajoljanak le alázattal minden náluk elköltött lej után; ne a közös kasszához keresgéljék a kulcsot, hanem a mai igényeknek és elvárásoknak próbáljanak megfelelni, a hétszázát ennek az igaztalan világnak!

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint mikor lesz vége a koronavírus-járványnak?







eredmények
szavazatok száma 347
szavazógép
2021-02-17: Máról holnapra - Demeter J. Ildikó:

Ránk omlik a nyugdíjrendszer

A hazai nyugdíjasok nagyobbik fele – 2,7 millióan a 4,9 millióból – él a havi 1500 lejes átlagnyugdíj alatti időskori juttatásból, mindössze egy vékony réteg van – 9500 személy –, akik a különnyugdíjjal együtt átlag 9600 lejt kapnak, jelentette be Raluca Turcan munkaügyi miniszter, aki állítása szerint maga is méltánytalannak tartja ezt a helyzetet, de inkább a költségvetési kiadások miatt sopánkodott, mintsem a szegénység által fenyegetett öregekért aggódott. Az idei nyugdíjemelést is az államháztartási hiány kordában tartására hivatkozva halasztotta el a kormány, mit sem törődve azzal, hogy a kisnyugdíjasok mennyiféle hiányt szenvednek. Hosszasan, mert a jelenség nem új keletű, csak a speciális nyugdíjakhoz való viszonyítás az, ami tavaly, a választási évben kezdődött.
2021-02-17: Közélet - Nagy D. István:

Repkedtek a bírságok (Környezetvédelmi őrség)

Több mint hatvanezer lej bírságot rótt ki január folyamán a Kovászna Megyei Környezetvédelmi Őrség – tájékoztatott az intézmény. Összesen hat pénzbüntetéssel sújtható szabálysértést jegyeztek, főképp a hulladékok kezelése terén. A hatóság ellenőrei 2020 folyamán is sokszor bírságoltak, sőt, bűnvádi feljelentésre is volt példa.