A mintegy 1500 fényképet, írásos dokumentumot, térképet és tervrajzot bemutató Sepsiszentgyörgy képes története harmadik, bővített kiadását látványos és kifogástalan minőségben a csíkszeredai Gutenberg Kiadó 2020 őszén jelentette meg. Lektorálását dr. Boér Hunornak és Demeter Lajosnak köszönhetjük. A kiadvány tartalmi és minőségi értékeléséről az Előretolt Helyőrség decemberi kiadásában Miklóssi Szabó István, a Háromszék 2020. december 31-i számában Váry O. Péter tollából olvashatunk. A szerzők és a kiadó köszönetüket fejezik ki a közölt méltatásokért. Jelen írásom célja felhívni a város múltja iránt érdeklődők figyelmét az új, mintegy 750 oldalas kiadás néhány tartalmi, az előző, 2012-es kötetben nem szereplő újdonságára.
A Cserey Zoltán által jegyzett első, a város történetét ismertető rész két új fejezettel gazdagodott: Sepsiszentgyörgy a 19. század végétől az első világháború kitöréséig. Gödri Ferenc polgármestersége, valamint Sepsiszentgyörgy az első világháború idején (1914–1918) (25–57. oldal).
A Gödri család
Olvashatunk itt a Gödri család tagjainak szülőföldjük iránti elkötelezettségéről, Gödri Ferenc református vártemplomi lelkész próbálkozásáról a különböző társadalmi rendek, vallási felfogások összebékítési szándékáról, az ifj. Gödri Ferenc első, kevésbé ismert polgármesteri kezdeményezésinek egyikéről, miszerint felismerve a nehéz szociális helyzetben élők gondjait, városi tiszti alapot hozott létre, melynek értéke halálakor már meghaladta a 100 000 koronát. Gödri Ferenc kétszeresen is érdekelt volt városa státusának (rendezett tanácsú város) javításában: egyfelől mint közigazgatásilag kedvezőtlenül besorolt város, másfelől pedig mint a székelység hátrányos helyzetére való tekintettel érintett elöljáró. A Székelyföld évszázados katonai hagyományainak tovább éltetése tekintetében székely hadapródiskola alapítását gondolta célravezetőnek, a régi lovas hagyományok tovább éltetése szempontjából egy méntelep létesítését határozta el.
A világháború
A világháború kitörésének sepsiszentgyörgyi vonatkozásában olvashatunk a hadkötelesség alóli mentesség szigorúságáról, a sajtóban csak a valós háborús hírek megjelentetésének szükségességéről, Sepsiszentgyörgy első hősi halottjáról, a helyi lakosság adománygyűjtéséről. Külön színfoltja a világháborúval foglalkozó fejezetnek a román hadsereg 1916. augusztus végi, két hónapig tartó háromszéki inváziója, a lakosság ezt követő fejvesztett menekülése, egyes családok részéről egészen a hatóságok által kijelölt Békés megyébe, az idegen hatalom katonáinak és az itthon maradottak egy részének garázdálkodása.
A várostörténeti séták című második rész is számos, eddig nem közölt új vagy eddig nem közölt adatot tartalmaz. Bemutatja a Székház (ma Bod Péter Megyei Könyvtár) gyűléstermének (ma Gábor Áron Terem) történetét, Bulhardt János tervezte díszítését, közte a karzat központi részét elfoglaló városcímert (229–232.old.). Számos új korabeli fényképet és adatot nyújtanak az 1940-es bevonulást és az 1942. évi országzászló-állítást részletező oldalak (288–302. old.) A korabeli egészségügyi viszonyokról, köztük a prostitúció terjedéséről olvashatunk a 253–254. oldalon, a közlekedésről és korabeli gépkocsikról kapunk tájékoztató adatokat a 337–338. oldalon, az 1950-es évek városfejlesztési terveiről (közte a már akkor elképzelt, manapság valóra váló terelőút-változatokról) pedig a 358. oldalon találunk részleteket.
Dokumentumok
Könyvünk néhány olyan írásos dokumentum másolatát mutatja be, melyekről a köztudatban már voltak értesülések. Ilyen a város nevének első említése az 1332. évi pápai tizedlistán (9. oldal), Luxemburgi Zsigmond 1427-ből származó ügyirata vagy az I. Rákóczi György által 1631-ben kiadott nemesi oklevél, melyeken városunk különböző megnevezéseivel találkozunk. E három dokumentum képét (469–470. old.) Csáki Árpád történész bocsátotta rendelkezésünkre. Köszönet érte. Nem hagyhatjuk említés nélkül a 23. oldalon bemutatott, a városi tanács által Kossuth Lajos és Bem József részére kibocsátott telekadományozási oklevelet 1849-ből, mellyel mindketten elnyerték a város díszpolgárságát. Figyelmetlenségből maradt ki a könyvből a Beksits Gusztáv országgyűlési képviselőnek 1894-ben adományozott, Gyárfás Jenő készítette díszpolgári oklevél, melyet kárpótlásul ez alkalommal közlünk.
A dokumentumképek sorába tartozó új felvételek közül kiemeljük az ifj. Gödri Ferenc és Bálint Dénes polgármesterek családját bemutató felvételeket (374., 46. oldal), a Potsa József főispánt és Beksics Gusztávot ábrázoló, Gyárfás Jenő festette, magántulajdonban levő képet, Vincențiu és Izidor Rauca-Răuceanu főispán, illetve polgármester alakját (270. oldal), a szemerjai kastély egykori tulajdonosainak (Bánffy Farkas és Ujjvárossy Mária) festményportréit (668. old.), az Andrei Mureșanut ábrázoló szobor történetét és annak tervét, melyet az 1930-as években a ’48-as emlékmű helyére szántak (282. old.).
Rekonstrukciók, fotók, térképek
A kommunista rendszer településromboló politikájára emlékeztetnek a lebontott városrészek korabeli fényképeiből összeállított rekonstrukciók, többek között a volt Gábor Áron tér (308. old.), a Sugás Áruház (405. old.), a vasútállomás környéke (543. old.). Bortnyik György, az egykori Megyei Tükör jeles fotóriporterének szíves engedélyével közlünk munkáiból néhány jellegzetes fotót, s bár nem képezi szervesen könyvünk tárgyát, bemutattuk az utóbbi három évtized jelentősebb kulturális-művészeti megvalósításait.
Munkánkat Sepsiszentgyörgy polgármestereinek névsora, a város utcaneveinek változását bemutató bővített és javított táblázat, utcáink névadóinak névsora, névmutató és egy történelmi térképgyűjtemény zárja, melynek összeállításához Tamás Sándortól, Kovászna Megye Tanácsa elnökétől kaptunk tárgyi segítséget. A térképeket egy mai utcahálózat-vázlat zárja a jelentősebb épületek, létesítmények, intézmények feltüntetésével.
