Több mint tizenkét évvel ezelőtti létrehozása óta a Bitcoin ára 5 dollárról 50 dollárra, 500 dollárról 5000 dollárra ugrott, pár napja 50 ezer dollár felett tetőzött. A globális felhasználók száma meghaladta a 100 milliót. A rendszer hálózati biztonsága, a fejlesztők száma és az új alkalmazások is szaporodnak. Több tucat nagyvállalat, köztük a Tesla és a Square is Bitcoinba fektetett. Mégis sokan a kriptovaluta bukását akarják. A továbbiakban néhány részletet szemlézünk Alex Gladstein, az Emberi Jogi Alapítvány stratégiai főtisztviselője minap megjelent elemzéséből.
Előzmények
2009 januárjában egy Satoshi Nakamoto néven futó titokzatos kódoló indította el a Bitcoint, egy nyílt forráskódú pénzügyi hálózatot, amelynek nagy ambíciói voltak: a jegybanki tevékenységet decentralizált, társtól társig rendszerre cserélni, a világon bárhol használható programozható elektronikus pénzt alkotni. Kezdetben a legtöbben, érthető módon, szkeptikusak voltak, elképzelhetetlennek tűnt egy decentralizált „pénzverde” léte, kormányfüggetlen rendszer működtetése és gyarapítása. 2010 májusában egy bizonyos jacksonville-i illetőségű Hanyecz László tízezer Bitcoint ajánlott annak, aki rendel neki két pizzát. A virtuális valuta árfolyama akkor még 25 dollár körül volt, ma ez a megrendelés több mint 500 millió dollárt ér. Ma már nagy vállalatok sora fekteti a pénzét kriptovalutába.
A Bitcoin gyakorlatilag minden országban megjelent, saját jelszóval bármilyen eszközön tárolható, interneten küldhető fizető-, sőt, befektetési eszköz lett, amely hatóság engedélye nélkül működik. S bár a legbefolyásosabb pénzpiacok a szabályozását követelik, eddig ez nem történt meg. A párhuzamos online digitális pénznemek, például az e-Gold és a Liberty Reserve korábbi kísérleteit az amerikai kormány állította le, mielőtt még 10 milliárd dolláros piaci kapitalizációt ért volna el. A Bitcoin piaca ma már egybillió dollár fölött van.
Önállóság
Az egyik oka annak, hogy a Bitcoin annyira szívós, hogy globálisan elterjedt jelenség – állítja a szakértő. A bányászat túlnyomó többsége az Egyesült Államokon kívül történik, Kínában és Közép-Ázsiában. De úgy tűnik, hogy a Bitcoin-tulajdonosok és -vásárlók túlnyomó többsége amerikai és uniós szervezet, és a szoftver fő fejlesztői és csomópontfuttatói (akik a Bitcoin szervereit látják el) mindenhol megtalálhatóak a világban.
A kódolás, a bányászat, az infrastruktúra és a piacok egymástól függetlenek, motivációjuk viszont közös: a Bitcoin tovább éljen. Minden bizonnyal ez a decentralizált felépítmény – a többi kriptovalutával ellentétben – megvédi a legmagasabb szintű támadásoktól. Nem számít, mennyi Bitcoinja van valakinek, a szabályokat nem változtathatja meg, nem nyomtathat többet, nem cenzúrázhatja, nem lophatja el, sőt, másokat sem akadályozhat meg abban, hogy használják a hálózatot.
Korlátozó próbálkozások
A Bitcoin történelmének legnagyobb támadása 2017-ben történt. Az úgynevezett New York-i megállapodás értelmében egy sor nagyvállalat, kínai bányászok, a Szilícium-völgy és a Wall Street összefogott, céljuk az volt, hogy megváltoztassák a Bitcoint. Másodpercenként több tranzakciót igyekeztek generálni, hogy megakadályozzák a felhasználók azon képességét, hogy ellenőrizni tudják a monetáris kínálatot. Vagyis egyfajta centralizációt hajtsanak végre. Sikertelenül, hiszen a rendszer úgy működik, hogy a bányászok feldolgozzák a tranzakciókat, a fejlesztők pedig javasolják a szoftver frissítését, de a csomópontokat futtató felhasználók tízezrei döntenek arról, hogy mely tranzakciók érvényesek és milyen szoftververziót fogadnak el.
Természetesen a kormányok is próbálkoznak a szabályozással, akár úgy, hogy saját kriptovalutával „helyettesítenék”, akár úgy, hogy átvennék az irányítást, felhasználva erejüket a Bitcoin új verzióinak kibányászására, esetleg dollármilliárdokat áldoznak, hogy ideiglenesen károsítsák a hálózatot. A szükséges hardver ára egyes becslések szerint azonban meghaladná az 5 milliárd dollárt. Arról nem beszélve, hogy a félvezetőgyártás jelentős kapacitásait kellene átirányítani egy ilyen akció lebonyolítására. Alternatív megoldás lenne a világ bányászati felszerelésének, vagyis a felhasználók többsége által használt eszközöknek a lefoglalása, ám felkutatni és erőszakosan elkobozni a több százezer gépet, amelyeket a felhasználók gyakran álnéven birtokolnak, nem csak lehetetlen, hanem törvénytelen is.
Az mindenesetre tény, hogy sokan a Bitcoin kudarcáról beszélnek, de a felhasználók eddig mindig képesek voltak a tranzakciókat lebonyolítani.
További rémálom-forgatókönyv szerint az USA-ban 1933-ban elfogadott 6102-es mintájára, amely megtiltotta az állampolgároknak az arany felhalmozását, bármely kormány megpróbálhatja ugyanezt a Bitcoinnal is megtenni, lehetőséget biztosítva az állampolgárok számára, hogy deklarálják és eladják az általuk birtokolt kriptovalutát a kormánynak, ellenkező esetben börtönre számíthatnak. Ám ez szintén a kivitelezés nehézségei, na meg emberi jogi kérdések miatt megvalósíthatatlan.
Egy másik szabályozási lehetőség egy új nyereségadó lenne, világszerte több központi bank pedig azzal a gondolattal kísérletezik, hogy a bankjegyeket digitális tokenekkel cseréljék le, amelyeket az állampolgárok mobil tárcákban tárolhatnak. De a teljes betiltás is szóba került.
Két-Bitcoin
Az úgynevezett két-Bitcoin bevezetése talán jelenleg a legnagyobb fenyegetést jelenti a felhasználók számára. Ha az Egyesült Államokban, az EU-ban és Kelet-Ázsiában az első 25 globális tőzsde megállapodna a végfelhasználók törléséről, akkor ez gyakorlatilag kettéosztaná a rendszert. A buborék belsejében lévő Bitcoin „engedélyezőlistára kerülne”, a külső Bitcoin pedig „feketelistára kerülhetne” – vagyis, ha egy kereskedő elfogadja a Bitcoint, amely nincs egy bizonyos listán, akkor az jelentősen növelné a kockázatát.
Az állami korlátozási kísérletek azonban olyan országokban sem jártak sikerrel, mint Kína vagy India, az Egyesült Államokban pedig már befolyásos politikusok is hangoztatják, hogy támogatni kell a kriptovalutát. Miami polgármestere például azt szorgalmazza, hogy a város alkalmazottai fizetésük egy százalékát Bitcoinban kapják, hogy a lakosok Bitcoinban fizethessenek adót és a Bitcoint vegyék fel a város befektetési portfóliójába. Az amerikai nagyvállalatok pedig, mint a Tesla vagy a Square, dollármilliárdokkal több Bitcoint vásárolnak fel, mint amennyi a bányászat során keletkezik.
Természetünk része
Alex Gladstein szerint a Bitcoin legnagyobb védelme maga az emberi természet. A kapzsiság és az önérdek, ami az egyénekre és a kormányokra egyaránt érvényes. Az ár emelkedésével pedig egyre többen vásárolnak Bitcoint hosszú távú befektetésként is. Ahogy néhány gyenge devizájú kormány kénytelen volt bevezetni a dollárt, úgy mások a jövőben akár Bitcoin-felhalmozásra is adhatják fejüket a verseny nevében. A Bitcoin zsenialitása éppen az, hogy kihasználja ezt a tulajdonságunkat, és arra kényszerít mindenkit, hogy vegyen részt, segítse a rendszer működését ahelyett, hogy akadályozná.
