1.Az Úz völgye az első világháborúban

2021. február 25., csütörtök, Történelmünk

Mai Történelmünk rovatunkban a Háromszék Vármegye Kiadónál nemrég megjelent, Kocsis Károly által szerkesztett Előre az Úz völgyében című könyvből közöljük Gottfried Barna történész, levéltáros az eseményeket összefoglaló bevezetőjének első részét a jegyzetek elhagyásával, a szerkesztőség alcímeivel.

  • HTM Fotóarchívum – 0033-19/Fk
    HTM Fotóarchívum – 0033-19/Fk

Román betörés

1916. augusztus 27-én Románia hadat üzent az Osztrák–Magyar Monarchiának, a hadiállapotot kinyilvánító diplomáciai nyilatkozat átadásával közel egy időben három román hadsereg kezdte meg a Kárpátok átjáróin való előretörését. Az 1. hadseregük a Vöröstoronyi-szoroson át Nagyszeben felé, a Vulkán-hágón és a Szurdok-szoroson át Hátszeg irányába tartott. A második hadseregük Háromszékre és a Barcaságba tört be. A 4. román hadsereg tömegei a Gyimesi-, Békási- és Tölgyesi-szoroson, kisebb erői az Úz völgye térségén át a Gyergyói- és a Csíki-medence irányába haladtak. Az antanttal kötött katonai egyezmény előírásai szerint a román hadműveletek stratégiai célja Budapest elfoglalása (Erdélyen át), az osztrák–magyar erők összeroppantása volt.

Hosszas tépelődés után, az augusztus 17-én megkötött antant–román szerződésben rögzített, számukra rendkívül kedvező feltételek – amelyek biztosították a területi aspirációk szinte minden körülmények közötti érvényesítését, illetve garantálták a balkáni fronton végrehajtott, őket tehermentesítő orosz és olasz támadásokat – mellett indították meg a hadműveleteket. Az Erdélybe betörő ellenséggel szemben nem álltak rendelkezésre megfelelő saját erők, nem voltak a határ mentén kiépített állások, erődítmények, a vasútvonalak teljesítőképessége elégtelennek bizonyult ahhoz, hogy lehetővé tegyék az Erdélybe rendelt csapatok gördülékeny felvonulását.

Tovább súlyosbította a helyzetet a határ menti területek polgári kiürítése.

 

Ellenintézkedések

Augusztus 17-én a király elrendelte az osztrák–magyar 1. hadsereg felállítását, amelynek parancsnoka báró Arz Artúr tábornok lett. A bukovinai határtól Orsováig az összes parancsnokságokat, katonai intézeteket, szervezeteket, csapatokat neki rendelték alá. Szeptember elejére az alárendelt gyalogzászlóaljak száma 67 volt, amelyeket 13 lovasszázad és 47 tüzérüteg egészített ki. Ez a szám akár már tekintélyesebb erőt is jelenthetett volna, azonban ezeknek az alakulatoknak egy része a Bruszilov-offenzíva során szétvert, Erdélybe pihenésre, feltöltésre érkezett hadosztályokból, másik része sebtében összetákolt hadtáp- és bányászzászlóaljakból, valamint a csendőrség egységeiből állt. Feladatuk nem lehetett más, mint az ellenség előrenyomulásának lassítása mindaddig, amíg jelentékenyebb erők érkeznek Erdélybe.

Szeptember 7-én megkezdődtek a német csapatszállítások, ezzel egy időben a német Staabs altábornagy a délnyugati, von Morgen altábornagy – Marosvásárhely székhellyel – az északkeleti csoportok fölötti parancsnokságot vette át az 1. hadsereg alárendeltségében.

1916. szeptember 18-án megalakult Dél-Erdélyben a német 9. hadsereg, amelynek vezetését a román hadüzenet után menesztett német vezérkari főnökre, Erich von Falkenhayn tábornokra bízták. Az Erdélyben harcoló két hadsereg egységes vezetését október 1-jén oldották meg azzal, hogy hadműveleti tekintetben az osztrák–magyar 1. hadsereget a német 9.-nek rendelték alá. November 16-án pedig Károly főherceg trónörököst nevezték ki hadsereg-arcvonalparancsnokká, egyesítve az osztrák–magyar 7. és 1., valamint a német 9. hadseregek vezetését.

1916. szeptember elején a frontvonal északi részén, az úgynevezett gyergyószentmiklósi szakaszon, a bukovinai fronton harcoló osztrák–magyar 7. hadsereg déli szárnyához csatlakozva a m. kir. 16. honvéd hegyi dandár állt. Védelmi vonala egészen a Határkőig tartott, onnan délre a Nemeréig a m. kir. 19. honvéd hegyi dandár látta el a határbiztosító feladatokat. Ez a két dandár alkotta a m. kir. 61. honvéd gyaloghadosztályt. A hadosztály személyi állományát, fegyverzetét tekintve nem volt alkalmas arra, hogy visszaszorítsa, megverje a támadó román túlerőt, de nem is ez volt a feladata. Hivatását azonban betöltötte, hiszen sikerült az ellenséges haderő mozgását lassítania, egységei általában sikeresen verték vissza a frontális támadásokat, az átkaroló műveleteknek a csekély létszám miatt azonban nem tudtak ellenállni.


Az Úz völgyében

A román hadsereg támadásakor az Úz völgyében, annak közelében csak a Csinódtetőn volt osztrák–magyar alakulat, a m. kir. 19. honvéd hegyi dandár egyetlen százada, amely a románok nyomására a Tolvajos-tető irányába vonult vissza, komolyabb harcokra az Úz völgyében és térségében nem került, nem kerülhetett sor. Az osztrák–magyar és a német hadvezetés a Maros-védőállás mentén kívánta megállítani a román előnyomulást, amelynek a kiépítése 1915-ben kezdődött, és amelyet 1916-ban a m. kir. 39. honvéd gyaloghadosztály csapatai építettek tovább.

Szeptember 30-ra befejeződött a nagyszebeni csata, amelyben majdnem három teljes román hadosztály semmisült meg, a persányi és a brassói vereségek (október 5–8.) pedig végleg megpecsételték az Erdélyben harcoló román csapatok sorsát. Október első napjaiban a cs. és kir. 1. hadsereg részei, a m. kir. 39. és a 61. honvéd gyaloghadosztályok ellen indított támadásaik északon, a Maros-védőállásnál már csak azt a célt szolgálták, hogy délen biztosítsák csapataik visszavonulását. A Nyárádselye térségében, a Bekecs-tetőn elszenvedett vereségük után az egész vonalon igyekeztek leválni az osztrák–magyar erőkről és a Kárpátok átjárói felé húzódtak.

Az Úz völgye irányába visszavonuló román erőket közvetlenül a cs. és kir. 1. lovas hadosztály alakulatai üldözték. A német 9. hadsereg Schmettow-lovas hadtestének 1. kötelékébe tartozó alakulat Nagysink térségében gyülekezett, majd a Hargita-hegység irányába nyomult előre. Október 9-én a Tolvajos-tetőn lépett érintkezésbe a román utóvéddel, majd október 11-én bevonult Csíkszeredába. A cs. és kir. 1. lovas hadosztály Csíkmindszenten, Csíkbánkfalván keresztül érte el az Úz völgyét, útjuk során Fitódtól délre ütköztek némi ellenállásba, ettől eltekintve a román csapatok nem zavarták a mozgásukat. Az alakulat főoszlopa a völgyben tört előre, részei Csíkszentkirályon, Csíklázárfalván keresztül Ká­szonfeltíz irányába mozogtak, hogy megtisztítsák a vidéket a román erőktől, illetve oldalról törjenek be az Úz völgyébe.
Október 12-én a román csapatok – gyakorlatilag harc nélkül – feladták az Aklos csárdánál lévő állásaikat, 14-én az úgynevezett „Zollamt”, a határ magyar oldalán lévő vámhivatal is az osztrák–magyar erők kezére került, elérték a magyar–román határt.

Október 13-án kellett volna megindulnia a Vama Uzului-nál a román oldalon lévő ellenséges állások elleni támadásnak. A tervek szerint a három támadó csoport közül az egyik arcból, a másik kettő délről és északról átkarolva támadott volna. Az arctámadás és a déli átkarolás gyakorlatilag meg sem indult. Ezzel szemben az északról támadó részek eredményesen küzdöttek. A cs. és kir. 7. huszárezred egy lövészosztálya, a cs. és kir. 12. huszárezred egy lovasszázada, valamint három géppuskás osztag alkotta harccsoport a Saj-havas–Katlanorma vonalon nyomult előre, a Sár-havasnál délkeletre fordulva, a szemben álló román erőket leküzdve elérte a völgyet. Mivel azonban a másik két tervezett irányból elmaradt a támadás, ezért az akciót nem tudták kiteljesíteni, nem sikerült kivetni a román csapatokat az állásaikból.

A cs. és kir. 1. lovas hadosztályt felváltó m. kir. 39. honvéd gyaloghadosztály éle, a m. kir. 10. honvéd gyalogezred október 14-én ért az Úz völgyében lévő Kőkerthez. A Kőkert egy széles völgytágulat, ahonnan a harántvölgyekbe ágazik szét az út. A román csapatok onnan nyolc km-re, a magyar–román határ román oldalán lévő vámháznál (Vama Uzului) álltak. Az Aklos után a völgy teljesen beszűkül. Természetesen a románok a kanyargó Úz hídjait felégették, ezért aztán a bakák hol térdig, hol derékig, hol nyakig érő vízben keltek át rajta. Elázva, bukdácsolva, kínlódva tették meg az utat, amelynek végén elérték a magyar oldalon lévő vámhivatalt. Az ott újra kitáguló völgyben leváltották a románokat addig üldöző huszárokat. Október 15-én lépték át a román határt a m. kir 39. honvéd gyaloghadosztály alakulatai, élükön a tízesekkel, azzal a céllal, hogy elérjék a moldvai Dărmănești (Dormánfalva) települést, amely az Úz és a Tatros összefolyásánál fekszik. A támadás rendkívül lassan haladt a nehéz terepviszonyok és az ahhoz alkalmazkodó, annak adottságait általában jól kihasználó román védelem miatt. Támadások és ellentámadások, véres kézitusák, felgyújtott, a sebesültek segélykérésétől visszhangzó erdők, magyarok „rajta” kiáltása, a román kürtök zaja, harci kutyáik ugatása kísérte a váltakozó sikerű harcokat. A folyamatosan előre törő osztrák–magyar csapatok kezdeti számbeli fölénye nem érvényesülhetett a szűk völgyben. Az Erdélyben tapogatózva hódító román haderő is egy másik arcát mutatta, hazájuk határát elszántan és eredményesen védték, fel voltak készülve.

A m. kir. 10. honvéd gyalogezred zászlóaljparancsnokai már október 18-án azt jelentették az ezredparancsnokságnak, hogy a négy nap és három éjjel vívott harcok mind fizikai, mind erkölcsi értelemben felőrölték a századaikat, és igaz volt ez a többi ezredre nézve is. A rendkívüli terepviszonyok, az alvás és pihenés szinte teljes hiánya, az utánpótlás, az ellátás elmaradása, a tények, hogy napokig alig vagy semmit sem ettek, hogy többségük használhatatlanná vált bakancsban, némelyikük mezítláb, lerongyolódott ruházatban harcolt, ehhez a helyzethez vezetett. Sáfrán Géza alezredes, ezredparancsnok, átérezve a legénység helyzetét, a m. kir. 77. honvéd gyalogdandárnak írt jelentésében – egyetértve alárendelt parancsnokaival – kifejezte abbéli véleményét, miszerint az ezred pihenés nélkül támadó műveletek végrehajtására nem alkalmas. Az ezred azonban ment tovább harcolva előre, 19-én elérte a románok Poiana Uzului-tól nyugatra, 1916 előtt kiépített völgyzáró állásait. Komoly, sok veszteséggel járó küzdelem után Poiana Uzului elesett, az Úz völgye keleti bejárata a honvédcsapatok kezébe került. A település elfoglalását követően még néhány napig folytatódtak a honvédcsapatok támadásai, 24-én aztán a román csapatok – erősítést kapva – átvették a kezdeményezést, és október 28-ra visszanyomták a m. kir. 39. honvéd gyaloghadosztály alakulatait a magyar–román határra. Október 28-án elcsendesedtek az Úz-völgyi harcok, csak a tüzérségi tűz nem szűnt meg. Az Úz- és a Csobános-patak völgyei között húzódó hegyvonulatot a Dormánfalvát sikertelenül támadó, azt elérni nem tudó m. kir. 39. gyaloghadosztály csapatai foglalták el 1916 októberében, majd a hónap végén védelemre rendezkedtek be azon.

Novemberben kezdődtek meg a román erőket a Keleti-Kárpátokban fokozatosan felváltó orosz 9. hadsereg részeinek tömegtámadásai. Az Úz völgyébe és attól északra és délre az orosz 2. és 4. lövészhadosztályok kerültek. Az orosz 2. lövészhadosztály két ezrede a Csobános-völgyben és a Láposon (1188 m) állt, szemben a Magyarós-tetővel (1340 m), két lövészezred tartalékban volt. Az orosz 4. lövészhadosztály két ezrede az Úz völgyét és az azt északról és délről határoló magaslatokat szállta meg, egy ezrede a Nemere hegytömbbel (1653, 1627 m) szemben állt, a negyedik ezred tartalékban maradt.

Gottfried Barna

(folytatjuk)

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint mikor lesz vége a koronavírus-járványnak?







eredmények
szavazatok száma 522
szavazógép
2021-02-25: Sport - Miska Brigitta:

Rájátszásban folytatja a Sepsi-SIC (Kézilabda, utánpótlás)

A megyeszékhelyi Sepsi-SIC 19 év alatti lány kézilabdacsapata befejezte az országos bajnokság alapszakaszát. A zöld-fehérek az Érték csoportban, vagyis a rájátszásban folytatják a pontvadászatot.
2021-02-25: Család - :

Az anyatej növeli az immunitást

Az anyatejjel táplált babák immunrendszerében életük első három hetében sokkal több szabályozó T-sejt jelenik meg, mint a tápszeres babákéban – állapították meg a Birminghami Egyetem kutatói Toldi Gergely neonatológus, az Immunológiai és Immunterápiás Intézet munkatársa vezetésével. Ez tovább növeli az anyatej előnyös egészségi hatásait bizonyító kutatások számát. Ezen hatások némelyike akár felnőttkorig is elkísérheti az embert.