Szigorítás ide, szigorítás oda, a bölöni nappali farsangot idén is megtartották. Igaz, ehhez a szokást némileg módosítani kellett: nemcsak a felvonulók voltak maszkosak, hanem minden résztvevő, illő volt az egymástól való távolságtartás is, no, meg a kínálmáció is tiltott volt. Ami viszont változatlan maradt: a legalább ötszáz résztvevő jókedvűen űzte el a telet.
A hídnál és a kis központi parknál már 8 óra előtt megjelentek a díszes rongydarabokkal felcicomázott „cigányok”, hogy a gépjárművek útját állva „egy-két lejecskét” kérjenek. Aztán szinte egy időben érkeztek a „csendőrök”, a lovasok – néhányukról azt akarták elhitetni, hogy lányok ők, de nem úgy van az! –, és az igencsak viccesen felöltöztetett musztikás, s egyre nagyobb számban az érdeklődők is.
A számolás lehetetlen, de a szemünk azt mondatja, évek óta nem voltak ennyien! A hangulat fokozódik, amikor rázendítenek az étfalvi rezesbandások: néhány leány csizmájával kopogja a ritmust, egy idősödő férfi még mókásan a kapját is megemelve tesz néhány tánclépést. Fél tíz lesz már mire a főszervező, Akácsos Zsolt rigmusokba szedett beszéddel köszönti az egybegyűlteket, majd a székely himnuszt énekli a tömeg.
Szokáshoz híven elsőként az unitárius parókiát keresik fel, ahol ifj. Kozma Albert csak jó szóval – és a tiltások miatt nem pálinkával és pánkóval – tudja fogadni az ünneplőket. Rövidre fogott beszédben köszöni a fiataloknak, hogy éltetik e régi és nemes hagyományt: önazonosságunk megőrzésének egyik záloga, hogy évszázados szokásainkat semmilyen körülmények közt nem hagyjuk – mondotta. A következő állomás a református parókia, ahol Bartha Attila buzdította a fiatalokat a hagyomány megtartására. Az elkövetkezendő órákban a falu minden szegletét – Alszeg, a Kicsi utca, a Fő út, Kisbölön, a polgármesteri hivatal, a Tana utca, Felszeg, a Tőkés utca – bejárják, a bolondszekéren utazó két bábú sorsa az Erzsébet park előtt pecsételődik meg végérvényesen; tűzhaláluk jelképesen a tél elmúltát is jelenti.
Szokáshoz híven este bálon is lehetett volna a hideg évszak elmúltának örvendeni, ám idén a rendelkezések azt nem tették lehetővé, ám ahogy a szervezőktől hallottuk – ha valamikor enyhülnek a szigorítások – bepótolják azt is.
Akácsos Zsolt úgy fogalmazott, kifejezetten örvend, hogy a farsangra oly sokan készültek, illetve jöttek haza. „Régi, évek óta nem látott ismerősök jöttek haza a farsang kedvéért. Azt mondták, azért jöttek, mert fontosnak tartották, hogy a nehéz időkben összetartást mutassunk. Be kell vallanom, ez nagyon jól esett. Örvendtem annak is, hogy a visszajelzések azt mutatták, kínálmáció és ital nélkül is tudunk ünnepelni és jól érezni magunkat. És hadd mondjam el azt is, hogy engem is ért meglepetés: még most sem tudom, bábuégetéskor honnan került oda az a cigányzenekar, aki velünk együtt mulatott” – mondotta az esemény főszervezője.
