Képzőművészeti magángyűjtemények a gyűjtő halála után ritka esetekben maradnak egyben, még ritkább az, hogy érintetlenül múzeumba kerüljenek. A Kántor Lajos író, irodalomtörténész, kritikus, művészettörténész lakását díszítő festmények, grafikák, szobrok, kárpitok nem szóródtak szét az örökösök között, a Sapientia Alapítvány segítségének köszönhetően az Erdélyi Művészeti Központ kezelésébe kerülhettek – és hogy továbbélő művekké váljanak, In memoriam Kántor Lajos címmel a péntek délután megnyílt kiállításon láthatóak.
Az EMŰK emeleti kiállítóterében zajlott megnyitón Szücs György művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria tudományos főigazgató-helyettese nem vehetett részt, megnyitóbeszédét – melyben mintegy megidézte a Kántor-lakás belsejét – Mátray László színművész olvasta fel, Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész pedig Kántor sokoldalú személyiségéről, az erdélyi képzőművészetre gyakorolt hatásáról beszélt, kiemelve az általa alapított Korunk Galéria szerepét, ahol sok pályakezdő vagy félreállított művésznek biztosított bemutatkozási lehetőséget. Vécsi Nagy az EMŰK vezetőjeként utolsó kiállításán felszólalva felelevenítette, Kántor Lajosnak különleges viszonya volt az intézménnyel, hiszen nem csak ott volt már alapításakor, de segített az EMŰK alapgyűjteménye összeállításában, és első kiállítását is ő
nyitotta meg.
