Nincs béke az országban: több, eredeti demokráciára utaló történés borzolja a meggyötört, türelmét vesztett lakosság kedélyét. Egyrészt felháborító, hogy a csendőrség volt vezetői, azok, akik 2018. augusztus 10-én brutálisan feloszlatták a fővárosi tüntetést, megússzák, nem indul ellenük bűnvádi eljárás.
Ráadásul egyikük, Gheorghe Sebastian Cucoş az úzvölgyi 2019. június 6-i temetőfoglalás során is jeleskedett, ő irányította a Dormánfalva felől érkező hőbörgő tömeget. Másrészt szintén elgondolkodtató, hogy kilenc fővárosi rendőrt azért vádolnak kínzással, mert két polgárt agyba-főbe vertek, mert azok nem viseltek szájmaszkot. Ám különösen az aggasztó, ahogyan a rendőrök, illetve feletteseik az Oneşti-en elkövetett túszejtés során jártak el, képtelenek voltak megakadályozni két ártatlan fogvatartott lemészárlását.
E kisvárosi tragédia – a Bákó megyei Ónfalvát mintegy 37 ezren lakják – előzménye is figyelmet érdemel: a 68 éves túszejtőt és családját azért lakoltatták ki évekkel ezelőtt tömbházlakásukból, mert 2008-ban a bíróság az ingatlannal kártalanította egy büntetőperben azt a vállalatot, ahonnan a túszejtő felesége sikkasztott, nem is keveset. A vállalat most hétfőn két munkást küldött a lakásba, hogy azok elkezdjék a felújítást, ám betoppant a korábbi tulajdonos is, késekkel felfegyverkezve… Ami ezután történt, jócskán túltesz a filmeken. A férfi értesítette a rendőrséget a túszejtésről, s kérte a lakás tulajdonjogának visszaállítását, a későn érkező túsztárgyaló pedig eredménytelennek bizonyult…
Nem csoda, hogy szerda este Lucian Bode belügyminiszter bejelentette, elrendelte a Bákó megyei rendőrfőkapitányság vezetőjének és helyettesének, valamint az ónfalvi városi rendőrség vezetőjének és helyettesének leváltását, illetve ügyészségi vizsgálatot kért a rendőrségi beavatkozás ügyében szolgálati hanyagság miatt.
A vezetők menesztése sovány vigasz. Ugyanis ez az intézkedés nem ad választ a nyugtalanító kérdésre: hogyan lehetséges mindez? Hogyan történhet egy moldvai kisvárosban ilyen szörnyűség? Elgondolkodtató és elkeserítő eset, nem csupán az ártatlanok kivégzése miatt, hanem főként azért, mert ezek után nincs megnyugtató válasz arra a kérdésre, hogy mennyire érezheti magát biztonságban az átlagos romániai állampolgár, akinek adójából a rendőröket fizetik, szépecskén? Mit kap ezért cserébe az adófizető? Gumibotot a fejére és borsos bírságot, mert nem visel szájmaszkot?
Ráadásul az ónfalvi túszdráma, az ottani rendőrök tehetetlensége kísértetiesen hasonlít egy korábbi megrázó eseménysorhoz, a 2019-es caracali gyilkosságokhoz. Akkor az ottani rendőrök is szégyenteljesen leszerepeltek.
Az említett kisvárosi tragédiák arra is rávilágítanak, mennyire kiszolgáltatott a mindenkori, védelemre szoruló állampolgár. Többször bebizonyosodott már, a hatóságok képtelenek megvédeni az ártatlanokat, azokat, akik erőszak áldozatává válnak. E szörnyűséghalmazban mégis az a legijesztőbb, hogy a mostani, békétlen, zilált időkben aligha csökken a szabadon sétálgató őrültek száma. Mi következhet még?...