Nem tudom, másoknál mi a helyzet, de nálam az egyik konyhafiókot időnként szinte mindenestül ki lehetne dobni. Azt, amelyikben felgyűlt az összes pizzareklám, borosüvegdugó, húsvétról és karácsonyról megmaradt szalvéta, amely már kellőképpen összegyűrődött, teamécses, ceruzaelem, beszáradt pillanatragasztó, agyonhasznált kisolló, alufólia, sütőpapírvég, spárgatekercs és még egymillió kacat – de legfőképp temérdek nejlonzacskó.
Hadd ne menjünk bele. Mármint a fiókba… Persze nem dobom ki, és sok minden még használható. Nem csak az a sok vacakság fetreng egymáson, amely valamikor, valamire jó lesz még. Ilyenkor csak ki kell borítani az egészet, megtizedelni a tartalmát, és máris egy csomó hely lesz a további kacatoknak.
Jön a tavasz, süt a nap, és elkap a hév a nagy tisztogatásra, takarításra. Kiborítom a konyhafiókot, és szembejönnek velem többek közt a rég elfelejtett mosható kis tarisznyák, amelyeket ama bizonyos műanyagmentes kampány idején szereztem be. Mindenféle méretben, mert kellett külön az almának, leveszöldségnek, gombának, paradicsomnak, reteknek és így tovább. Azokban a hetekben lassan, de biztosan egyre többen ilyen kis újrahasználható akármikkel kezdtünk vásárolni, és egyre többen ráálltak eme kisebb és nagyobb tarisznyák gyártására.
Aztán valahogy megfeledkeztünk az egészről. Lejárt a műanyagmentes hajcihő, és az a sanda gyanúm, hogy a valamikor ajándékba kapott konyhai komposztvödröket sem csak én rámoltam el, már ki tudja, hová. Az más tál tészta, hogy vicces volt ez a kis vödrös cirkusz, de a szelektív kukák még mindig reménykedve várakoznak. A használt olajat elég lelkiismeretesen egy nagy befőttesüvegbe gyűjtöm, kivéve, amikor nem…
Szóval, nézegetem a kis tarisznyáimat fióktakarítás közben, és rendesen elkezd furdalni a lelkiismeret. Persze, jött ez a világszintű nyavalya, amely minden figyelmet csakis magának akar, nincs már erőnk egyebekkel foglalkozni. Különben is hová lesz az a temérdek egyszer használható maszk? Mi hozzájuk képest az a sok nejlonzacskó, ami az én fiókomból is kitüremkedik? Na, mindegy, nem fogok világot megváltani, de ha már előkerültek, beraktam a táskámba azokat a kis mosható tarisznyákat. Csak jusson eszembe elővenni, és ne itthon vegyem észre, hogy két nyomorult fokhagyma is egy nejlonzacskóban érkezett fel a negyedik emeletre. Jól van, az olajat sem löttyintem még véletlenül sem a kagylóba, és megígérem, hogy a kis idétlen komposztvödör nélkül is… és egyáltalán… De komolyan!
És kívánok mindenkinek jó tavaszi tisztogatást!
