Olvasóinknak úgy tűnhet, hogy cserkészsorozatomban olyan ifjakról írok, akik csak a képzeletemben léteznek. Higgyék el, hogy nem így van. A kamaszok odafigyelnek, ha a létező világ számos rejtélyét, titkát megfelelő tanári hangulattal és megközelítéssel fedjük fel. De ehhez a tanítás szenvedélyének a tárgy alapos birtoklásával kell társulnia. Nyissuk ki a könyvecskét!

Diogenész, a híres görög bölcs ifjúkorában Antiszthenésznek, egy különc görög bölcsnek a tanítványa akart lenni, aki azonban  nem akarta őt fogadni. Diogenész nem tágított, elvegyült a többi tanítvány között. Antiszthenész végül is megunta a sok zaklatást és bunkósbotjával megfenyegette.  Erre Diogenész így felelt: „Csak rajta, üss! Nem találhatsz úgysem olyan vastag botot, amellyel tanulási vágyamat megtörhetnéd.”

Asbóth Sándor tábornok egy fillér nélkül szállt ki Amerika partján a szabadságharc után. Nemsokára egy gazdag bányatulajdonos megbízta, hogy bányáit vizsgálja meg. Ő vállalta, bár bányát addig sohasem látott. Nyolc napig „beteg” volt, ezalatt áttanulmányozta az erre vonatkozó könyveket, a megbízatást kitűnően elvégezte. Később Argentína teljhatalmú minisztere lett.

Kőrösi Csoma Sándort nagy cél hevítette: felkeresni a magyarok őshazáját. S ezért a célért a szegény székely fiú Háromszékről gyalog elment az enyedi kollégiumba „szolga tanulónak”. Csakhamar első tanuló lett, de a csupasz földön hált. Elnyerte a kollégium ösztöndíját. Göttingenben megtanulta a zsidó, arab és török nyelvet.

Hazajött, és egy batyuval a hátán elindult keletre. Teheránban megtanulta a perzsa nyelvet, Kasmírban a tibetit. Mint buddhista szerzetes a zanskari kolostorban kilenclábnyi kamrájából ki sem mozdult négy hónapig. A fűtetlen cellában, dermesztő hidegben, jakvajas teával táplálkozva negyvenezer tibeti szót keres össze, s kiadja a tibeti nyelv első szótárát és nyelvtanát.