A Székely Nemzeti Tanács 2012. január 6-án a székely szabadság napjává nyilvánította március 10-ét, mivel 1854-ben ezen a napon végezték ki a marosvásárhelyi Postaréten bágyi Török János marosvásárhelyi kollégiumi tanárt, martonosi Gálffi Mihály székelyudvarhelyi ügyvédet és nagyváradi Horváth Károly orbaiteleki földbirtokost, a Makk-féle titkos szervezkedés székelyföldi vezetőit. Székely szabadság napi összeállításunkban néhai Kádár Gyula történésznek a Háromszék 2015. március 7-i számában megjelent, A székely vértanúk című tanulmányából közlünk a Marosvásárhelyen kivégzettekre vonatkozó részleteket.
A Makk-féle szervezkedés
Az 1848–49-es szabadságharc leverése után Magyarországon bevezették az abszolutizmust. Erdélyben öt éven keresztül terror, ostromállapot uralkodott, ez az időszak – az akasztások, a kivégzések, a bebörtönzések nagy száma miatt – kötélkorszak néven is fennmaradt. A rendszer a besúgók hálózatára, a modern alapokra helyezett politikai rendőrségre támaszkodott.
A magyarság egyre nehezebben tudta elfogadni az abszolutizmust, és egyre többen reménykedtek egy új szabadságharc kitörésében. Kossuth Lajos 1851. június 25-én bízta meg Makk József ezredest az erdélyi titkos katonai mozgalom szervezésével. Makk kiáltványban mozgósított az osztrák uralom ellen, így a hatóságok korán tudomást szereznek a katonai szervezkedésről. Úgy tervezte, hogy településenként nyolc-tíz tagú gerillacsapatokat szerveznek, felkészülnek arra, hogy a felkelés kitörésének pillanatában átvegyék a közigazgatást, a kincstári pénztárakat, és lefegyverezzék a zsandárokat, majd a titkos alakulatok egyesüljenek a hadsereggel.
Magyarországot tizenkét kerületre, úgynevezett hónapra tagolták. Erdély három, Székelyföld egy hónapból áll. Minden kerületnek van vezetője. A hónapok hetekre, azaz megyékre, székekre bomlanak, majd napokra, vagyis településekre és további kisebb egységekre, órákra, percekre, másodpercekre. A legutolsó megnevezés az egyszerű katonát fedi.
A titkos mozgalomba bekapcsolódó csak a felettesét, illetve az alárendeltjét ismerhette. Az utasításokat titkosírással tervezték továbbítani. A mozgalom női tagjainak feladata a futárszolgálat szervezése, a mozgalom céljainak népszerűsítése, a szabadságharc egészségügyi ellátásának megteremtése volt.
Székelyföldön 1851. július és 1853. október 6-a között Makk József ezredes irányításával két titkos katonai jellegű szervezkedésre került sor.
A Török János vezette megmozdulás
Rózsafi Mátyás republikánus újságíró 1851-ben érkezett Erdélybe. Útja a legradikálisabb régióba, Háromszékre vezetett. Orbaiteleken felkereste Horváth Károly földbirtokost. Két héten keresztül a Horváth-kúria valóságos főhadiszállássá alakult. Háromszéket hét körzetre osztották, ezek vezetőit Horváth személyesen bízza meg. Rózsafi itt találkozott Török János marosvásárhelyi református kollégiumi tanárral, akit Makk ezredes előzetes engedélyével a székelyföldi szervezet vezetőjévé neveztek ki. Török Székelyföldet négy „hétre” tagolta. Csíkszék élére Veress Ignác csíksomlyói páter került, a háromszékiek vezetője Horváth Károly, Udvarhelyszék – Bardoc fiúszéket is beleértve – vezetője Gálffi Mihály ügyvéd, Aranyos- és Marosszék irányítását Bíró Mihály kisgörgényi földbirtokos vállalta.
A szervezkedésbe bevonták a közép- és kisbirtokos nemességet, az értelmiséget és a városi polgárságot, de szép számban kapcsolódtak be egyszerű földművesek is. Törökék mintegy négy-ötezer embert akartak katonai kiképzésben részesíteni. A szervezetbe a legtöbb tagot a Gálffi vezetése alatt álló Udvarhelyszéken mozgósították. Így például Bereczky Sándor helységparancsnok 403 hadra fogható embert vont be a titkos mozgalomba. A szervezés ekkor túllépte az összeesküvés szűk kereteit, katonai mozgalommá szélesedett. Az emigrációval való kapcsolattartás egyre nehezebb, a pénzhiány éreztette hatását, amihez még hozzájárult az osztrák titkosrendőrség kettőzött ébersége is. A mozgalom tömegbázisának növelésére Horváth Károly balavásári szőlőbirtokára a szüret idejére megbeszélésre hívták össze a székelyföldi, erdélyi és a pesti szervezetek vezetőit is. Megvitatták a különböző régiókkal való kapcsolattartást, a futárszolgálat és levelezés módját. A mozgalom kezdettől fogva a titkosszolgálat megfigyelése alatt áll. Bíró Mihály, beférkőzve Török és Horváth bizalmába, Maros- és Aranyosszék irányítójaként már augusztus derekától jelentette az eseményeket, elárulta az évszaki rendszer működési szabályzatát és a titkos levelezések kulcsát is.
A nyomozás elvezetett Makk ezredes bukaresti lakásához is, de nem tudták megszerezni a mozgalomra vonatkozó dokumentumokat, és Makk elfogása is meghiúsult. Az első letartóztatásokra Magyarországon került sor. A csíkszéki mozgalom vezetőjét, Veress Ignácot 1851 decemberében Pesten tartóztatták le, majd januárban Pozsonyban akasztották fel. 1852. január 24-én fogságba vetették a székelyföldi mozgalom vezetőit. Később még hatvan gyanúsított kerül a vádlottak padjára. 1852. június 13-án újabb letartóztatások, majd a két évig tartó kihallgatás után a nagyszebeni hadbíróság Török Jánost, Gálffi Mihályt és Horváth Károlyt kötél általi halálra ítélte. Az ítéletet Marosvásárhelyen a Postaréten 1854. március 10-én hajtották végre.
(A Váradi József vezette mozgalomról egy későbbi lapszámunkban szólunk)
