Csupán a Székelyföldön fordul elő tudtommal, hogy a sima kucsmagombát is a kucsmagombákra használt névvel, például suskának tekintsék. Ez a sepsikőröspataki egykori gombakirály (P. B.) kivételes esete. Nagyobb tájegységeink közül eddig csak Kalotaszegről nem kerültek elő népi nevei, ott alig ismertnek tekinthető, periferiálisnak számít.
Amikor először találkoztam vele, sok volt belőle, de apró termete miatt nem szapora szedni. Nem is nagyon ajánlatos tarolni, mert ritka, s noha helyenként sok teremhet, védeni kellene tájainkon. Patakparton, egy csipkebokor kellős közepében tömegesen találtunk belőle, mintegy húsz éve történt ez, s én azóta is lesem ezt a kis gombácskát, de a bokrot kivágták, s máshol a közelben mindeddig nem jött még elő.
A simasüvegű kucsmagomba (Verpa conica vagy digitaliformis) a kucsmagombafélék családjába tartozik. Európában és Észak-Amerikában honos, ehető gombafaj. Süvege 1,5–3 cm széles, 2–4 cm magas, gyűszű alakú, a teteje gyakran tompa, és csak a csúcsán nő hozzá a tönkhöz. Széle idősen kissé kifelé ível. Felülete sima, idősen finoman ráncolt, színe világos- vagy sötétbarna. Húsa vékony, törékeny, fehéres. Íze és szaga nem jellegzetes.
Tönkje 3–12 cm magas és 0,5–2 cm vastag. Alakja nagyjából egyenletesen hengeres, törékeny, belseje kezdetben vattás, később üreges. Színe fehér vagy krémszínű. Felülete szemcsés. Spórapora halvány narancssárgás. Hozzá hasonló faj az, amelyről volt már szó lapunkban: a cseh kucsmagomba (valamint a fattyú kucsmagomba).
A Kárpát-medencében ritka ez a gombafaj. Lomb- és fenyőerdőben, ligeterdőben, folyó- és patakpartokon fordul elő. Áprilistól májusig terem. Jól megfőzve ehető, nyersen a cseh kucsmagombához hasonlóan az emésztőrendszerben kellemetlen tüneteket válthat ki.
Zsigmond Győző
