Március 15-éhez közeledve mai Történelmünk rovatunkban az 1848. március 15-höz vezető eseményeket összegezzük. Hermann Róbert történész Forradalom és szabadságharc, 1848–49 című, Budapesten a Kossuth Kiadónál 2009-ben kiadott könyvének első, Az utolsó rendi országgyűlés és az európai forradalmak című fejezetéből idézünk a szerkesztőség alcímeivel. Rovatunk március 15-i különkiadásában a pozsonyi és pesti márciusi eseményekről számolunk be.
(…) Amikor 1847 novemberében összeült a magyar rendi országgyűlés, az alsótáblán immáron az ellenzék volt többségben. Az ellenzék soraiban először vett részt követként az országgyűlésen Kossuth Lajos. Az ellenzék célja a polgári alkotmányos Magyarország megteremtése volt. Bécsben azonban nem akartak engedni az ellenzék követeléseinek. A felsőtáblai konzervatív többség segítségével egészen 1848. február végéig sikerrel akadályozták meg azt, hogy az országgyűlés érdemi eredményeket érjen el. A birodalom külpolitikai helyzetének megrendülése azonban csakhamar megteremtette annak esélyét, hogy a magyar ellenzék létrehozhassa a Habsburg Birodalmon belül önállósággal rendelkező, polgári alkotmányos Magyarországot.
Európa forradalmai
1848 első európai forradalma január 12-én a szicíliai Palermóban tört ki az abszolutisztikus uralkodói gyakorlat ellen, s ez már jelezte, hogy Európa újabb forradalmi hullám előtt áll. A január 27-i nápolyi forradalom, az észak-itáliai nyugtalanságokról érkező hírek mind-mind azt vetítették előre, hogy küszöbön áll az európai hatalmi viszonyok újabb átrendeződése. Mozgolódásokról érkeztek hírek Csehországból és az osztrák tartományokból is. Az okok sokrétűek voltak. A kapitalizálódó kontinens ekkor élte át az első világgazdasági válságot, az előző évek rossz termése miatt éhínség söpört végig Nyugat-Európán. Az európai áttörést azonban csak a február 22-én Párizsban kitört forradalom hozta meg. A párizsi nép elűzte Lajos Fülöpöt, a „polgárkirályt”, s kikiáltotta a köztársaságot.
A párizsi forradalomban nem annyira a gazdasági válság és az éhínség, sokkal inkább a politikai elégedetlenség öltött testet. A sors fintora, hogy Lajos Fülöp 1830-ban maga is forradalom révén került hatalomra. Ideiglenes kormány alakult, amelynek valamennyi politikai árnyalat képviselői tagjai voltak. A franciák forradalmát heteken belül követte a többi európai főváros és központ megmozdulása is. Csupán a kontinens két – politikai értelemben is szélső – pontja, a polgári alkotmányos Nagy-Britannia és az önkényuralmi Oroszország maradt szinte érintetlen a forradalmi hullámtól.
Kossuth Lajos ás Batthyány Lajos – az alsó- és felsőtáblai ellenzéknek a cselekvés időszerűségét tekintve radikálisabb nézeteket valló vezetői – úgy látták, a Habsburg Birodalom megrendült külpolitikai helyzetét fel kell használni a reformellenzék programjának megvalósítására. Már február végén arra akarták kérni az uralkodót, hogy „békét szerezzen a kormány, mert erre szükségünk van; ezt másképp nem érheti el, mint ha népeinek alkotmányt ád; és a jó magyar vért ne áldozza fel az olasz szabadság elnyomására”. Olyan követelés volt ez, amely egyszerre tükrözte az ellenzék széles külpolitikai látókörét és józanságát. Batthyány és Kossuth tudta, hogy Magyarország szabadsága csak akkor áll majd biztos alapokon, ha az örökös tartományokban is alkotmányos lesz a kormányzás, mert a birodalom két felének eltérő érdekei csak azonos politikai rendszer és kölcsönös partnerség mellett egyeztethetők össze.
Kossuth indítványa
Kossuthék indítványát ekkor még – 1848. február végén – az ellenzék többsége sem támogatta. Megérzésük helyességét azonban bizonyította, hogy néhány nap múlva, március l-jén befutott Pozsonyba a párizsi forradalom híre. Ekkor már az ellenzék egésze a fellépés mellett döntött. Március 3-án Kossuth az ellenzék nevében történelmi jelentőségű indítvánnyal lépett fel az alsótábla kerületi ülésében, felszólítva az országgyűlést, „emeljük fel politikánkat a körülmények színvonalára”. Úgy vélte, a birodalom vezetőinek választaniuk kell az államalakulat jövendő érdeke és egy korhadó rendszer fenntartása között. Részben nyíltan, részben a sorok közé rejtve, követelte Magyarországon a közteherviselés, a politikai jogegyenlőség, a népképviselet és a független nemzeti kormány megteremtését. Ám ezzel nem elégedett meg, s annak tudatában, hogy e követelések elhangozhatását is a külpolitikai helyzet változásai tették lehetővé, a sorok közé rejtve, egyszersmind alkotmányt követelt a Habsburg Birodalom örökös tartományainak is.
A párizsi forradalom híre megrettentette ugyan a hatalom birtokosait, s a birodalom pénzügyi helyzete – nem először és nem utoljára – válságos volt, de továbbra is számíthattak I. Miklós, minden oroszok cárja fegyveres segítségére. Ám Kossuth Bécsben német nyelvre azonnal lefordított és kinyomtatott beszéde olyan erjedést indított meg a császárvárosban, amely lehetetlenné tette az erőszakos reagálást. (Ebben szerepe volt annak is, hogy a fordításban az örökös tartományoknak adandó alkotmány sokkal hangsúlyosabban szerepelt, mint az eredeti beszédben.) Március 13-án Bécsben kitört a forradalom, Klemens Metternich herceg, a gyűlölt kancellár kénytelen volt lemondani és elmenekült, az uralkodó pedig alkotmányt ígért Ausztria népeinek.
Hermann Róbert
