A Székely Nemzeti Tanács 2012. január 6-án a székely szabadság napjává nyilvánította március 10-ét, mivel 1854-ben ezen a napon végezték ki a marosvásárhelyi Postaréten bágyi Török János marosvásárhelyi kollégiumi tanárt, martonosi Gálffi Mihály székelyudvarhelyi ügyvédet és nagyváradi Horváth Károly orbaiteleki földbirtokost, a Makk-féle titkos szervezkedés székelyföldi vezetőit. Tegnapi, székely szabadság napi összeállításunkban néhai Kádár Gyula történésznek a Háromszék 2015. március 7-i számában megjelent, A székely vértanúk című tanulmányából közöltünk a Marosvásárhelyen kivégzettekre vonatkozó részleteket A Postaréten kivégzett vértanúk címmel. Mai Történelmünk rovatunkban a Váradi József-féle katonai szervezkedésről és megtorlásáról szólunk a jelzett forrás alapján.
A második katonai szervezkedés 1852 júliusában kezdődött, Bardocszékre, Háromszékre és Alcsíkra terjedt ki. Makk József ezredes Váradi Józsefet – egykori negyvennyolcas huszárt – nevezte ki a háromszékiek titkos katonai szervezkedése élére. A jogi végzettségű, dévai születésű, vállalkozó szellemű, bátor és erős önbizalommal bíró fiatalember épp olyan személyiség, aki alkalmas egy új katonai szervezet megteremtésére. E mozgalom három hónappal hosszabb ideig tartott, mint a korábbi, Horváth Károly vezette, és eljutott a katonai felkelés megindításáig.
A szervezőmunka
Váradi szervezőmunkáját Szotyorban kezdte, Nagy Tamásné házából irányította. Székhelyét hamarosan a közeli Sepsizoltánba helyezte át. Váradi a hatóságok félrevezetésére Benkő Rafaelné asszony szolgájaként szerepelt. Az árkosi Bálint Áronnal együtt járták a háromszéki falvakat. Felkeresték a települések bíráit, a jegyzőket. Hamarosan már katonai gyakorlatokat is tartottak, miközben kapcsolatba léptek a csíki titkos szervezettel is. Kiépült a rendszeres kapcsolattartás a Bukarestben székelő Makk ezredessel. Ezt a bibarcfalvi Bartalis Ferenc, Szabó Áron és Bogyor Sámuel szervezte. Ők borvízkereskedői útlevéllel könnyebben kelhettek át a határon.
Egy alkalommal, amikor Váradi és társai Maksán tartottak megbeszélést, az egyik résztvevő titokban jelentette nemcsak az eseményeket, de Váradi tartózkodási helyét is. A hírhedt Kovács István kapitány nagyszámú csendőrrel rajtaütésszerűen körülvette a házat. Váradinak és Bálintnak az utolsó pillanatban sikerül elrejtőzniük egy titkos búvóhelyen. Mivel Zoltánban már nem lehettek biztonságban, a hadiszállásukat áthelyezték Mátisfalvára, Benő Miklós házába. A házigazda lelkes hazafi, hamarosan 50 főből álló szabadcsapatot állított fel, és nagy mennyiségű fegyvert szállított Bibarcfalvára, amely Váradi utolsó állomáshelye volt. Erdővidéken sikerrel folytatták a szabadcsapatok felállítását.
A csíki kudarc
Végül Váradi 1853. október első napjaiban egy félszáz főnyi kis csapat élén Alcsíkba indult. A haditerv úgy szólt, hogy a Csíkszentkirály melletti erdőségekben várják be a háromszéki és a csíki szabadcsapatokat, majd az egyesült erők meglepetésszerűen elfoglalják Csíkszereda és Sepsiszentgyörgy hadi pénztárait. A pénzt a sereg létszámának növelésére, felszerelésére és élelmezésére használják fel. Erre nagy szükség is volt, mert a csapat élelmezése (pénz hiányában) értéktelen nyugta ellenében, rekvirálással nem volt megoldható, mert felkeltette a lakosság ellenszenvét. A csíkszentléleki bíró egyik ökrének rekvirálása ellentétet váltott ki a falusiak és a felkelők közt. Az előzetes felvilágosítás hiánya miatt a falusiak az ökör nyomát követték, így eljutottak Váradi csapatához, s csak lövöldözéssel lehetett távol tartani őket. Ennek híre eljutott a csíkszeredai katonai főbiztoshoz is. A kialakult helyzetben Váradi József kénytelen volt elrendelni a visszavonulást Erdővidékre. Útra készülő kis csapatát 1853. október 6-án nagy létszámú császári katonaság meglepetésszerűen körülfogta. A felkelők szétszéledtek, három szekér fegyver az ellenség prédájává vált. Váradi Kézdimárkosfalvára, majd Bélafalvára menekült, de elfogták.
A letartóztatott tizenhat vádlottból tizenegy bibarcfalvi volt. A marosvásárhelyi hadbíróság Váradi Józsefet, Bartalis Ferencet, Bertalan Lászlót és Benedek Dánielt kötél általi halálra ítélte.
Váradi és Bartalis kivégzésére Sepsiszentgyörgyön az Őrkőnél kerül sor 1854. április 29-én. Mivel Bertalan László és Benedek Dániel megszöktek, csak elfogásuk után, május 27-én végezték ki őket a marosvásárhelyi Postaréten. A kegyelemben részesültek büntetése 15–18 évi várfogság volt.
Kádár Gyula
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
