Volt egyszer, hol nem volt, az Európai Unión túl, az Atlanti-óceánon innen, egy nagy-nagy királyság, Nagy-Britannia, ami már nem is olyan nagy. Annak királya II. Erzsébet királynő, akinek van egy fia, Károly herceg és két unokája, Vilmos és Harry hercegek.
Az angol királyi ház fenntartása évi 43 millió fontjukba kerül a hű alattvalóknak (1 font kb. 5,7 lej). A kisebbik herceg, Harry némi hamuban sült bankkártyákkal feltarisznyálva fehér repülÅ‘re pattant, és elindult szerencsét próbálni Amerikába. És mint a költÅ‘ is megÃrta, Londonban született, szÃnésznÅ‘t szeretett meg, aki Meghan névre hallgat. El is vette annak rendje módja szerint felségül. Csaptak hetedhét világra szóló lakodalmat és folyt a bor Londontól az Óperenciás óceánig.
Élhettek volna, mint Marci és felsége Hevesen, mÃg meg nem halnak. De Harry herceg kedves felesége elkedvetlenedett, mivel a királyi ház szabályai gúzsba kötötték szabadságát, és ki akart lépni annak béklyóként rátekeredÅ‘ kötöttségeibÅ‘l, amivel szÃve hercege is egyetértett. Köptek, léptek s meg sem álltak egy amerikai tévéstúdióig, ahol kiteregették a királyi ház minden szennyesét, amit odahaza családban nem tudtak kimosni.
Kilencven percen át panaszolták elviselhetetlenül sanyarú sorsukat a királyi házban. Egy ilyen királyi családba beleszületni nem leányálom, és Harry számára sem volt egy legényálom, mert mindenütt gonosz tilalomfák állták útját. EbbÅ‘l a helyzetbÅ‘l Harry nem tudott volna csak úgy kilovagolni, de – szerencse a szerencsétlenségben – ezt megoldotta a mindent elsöprÅ‘ szerelem Meghan iránt, akit három hónapig gyötörtek, amÃg Å‘ is megtanulta az uralkodóházi szokásokat. Ezután együttes erÅ‘vel nagy fába vágták fejszéjüket, és kivágták magukat a királyi ház kötelékébÅ‘l. De a királyi családtól való elszakadásuk eredményeként rengeteg támadás érte Å‘ket gonosz (királyházi) szellemek, részérÅ‘l.
Ha, mint a mesében, Harry nem hercegnek születik bele a királyi házba, hanem szegény ember fiának egy hajléktalan hajlékába, és a szemétben turkálva talál rá szÃve hölgyére, Meghanra, akkor úgy élnének szabadon, mint a mesében. De hát az élet sokszor ilyen kegyetlen, és ez a szabadság nem adatott meg nekik.
Ráadásul faji problémák jelei is mutatkoztak életükben, mert mÃg a herceg (rókalelkű?) bátyja feleségét a brit sajtó állandóan ajnározta, Meghannal szemben kritikus volt. És a királyi ház falai között valamelyik Vasorrú bába bizony olyasmit latolgatott, hogy vajon mennyire lesz barnácska a Harry és Meghan születendÅ‘ gyermeke. Haj, bizony úgy néz ki, még sok vÃz folyik le a Temzén, amÃg az ilyesmi nem lesz probléma, és akkor majd azon fognak rágódni, hogy vajon a születendÅ‘ hercegcsemete mennyire lesz fehér.
Mindenesetre, Meghant annyira megviselte új, kegyetlenül nehéz élete, hogy úgy érezte, nem bÃrja tovább. Nem fordulhatott orvoshoz sem, mert a hét lakattal zárt királyi palotából nem lehet csak úgy ki-be sétálni. Se útlevele, se kocsikulcsa, se jogosÃtványa nem volt, mert azokat gonosz emberek mind elszedték tÅ‘le. Kész rabság! Mit tehetett volna? A rosszindulatú pletykákat terjesztÅ‘ hÃrvivÅ‘ sajtó miatt már arra is gondolt, hogy elveti életét.
Azt is elárulták, hogy nem igaz, amit hÃreszteltek, miszerint Meghan miatt sógornÅ‘je, Katalin többször könnyeket hullajtott. Elmondták, hogy pont fordÃtva történt.
Harry herceg apjával, Károly herceggel és testvérével, Vilmossal is beszélt a szennyesteregetés után, távbeszélőn. Azóta is keresik, de még nem találták meg a közös nevezőt. Bocsánatot kérhettek volna az önkéntes száműzöttségbe vonult pártól.
Az emlÃtett tévéadás (és az azt megszakÃtó sok reklám) jót tett az adó nézettségének, és sok pénzt hozhatott. Jótett helyébe jót várj alapon máris új szerzÅ‘désekkel kecsegtetik Harryt és Meghant, úgy, hogy lesz mit aprÃtaniuk a whiskyjükbe. Ezért aztán reméljük, még sokszor bekukkinthatunk a királyi ház (hálószobáinak?) titkaiba is.
A (volt) királyi pár egyik rajongója az interjút látva és nehéz sorsukat átérezve elhatározta, pénzt gyűjt, hogy fedezni tudják 14 millió dolláros kaliforniai házacskájuk jelzálogát.
ErrÅ‘l jutott eszembe, hogy amikor a nyolcvanas években ment egy brazil melodráma-mesesorozat Isaura cÃmmel, a nézÅ‘k egy része is gyűjteni akart a rabszolgalány felszabadÃtása céljából.
Mindezt látva, én is azon gondolkodom, hogy szegények megmentéséért én is beszálljak nyugdÃjam egy százalékával.