Új sorozatunkban Kisgyörgy Zoltán, tájaink egyik legavatottabb ismerője a háromszéki falvakat mesélteti. Ezúttal nem mindennapjaikat, fejlődésüket, nehézségeiket mutatja be, hanem történelmükre, egyedi színfoltjaikra, nagy szülötteikre fókuszál könnyeden, színesen, anekdotákkal fűszerezetten. Kíséretében látogathatjuk körbe Háromszéket, tudást és élményt ígér ez a tartalmas utazás, újabb támpontot szülőföldünk jobb megismeréséhez. Jó barangolást!
„Az ellenséges horda, ha alul-felül özönlött, az aldobolyiak dobbal vertek riadót, ha felülről, akkor a feldobolyiak riasztottak dobbal!” – így magyarázza a falunév eredetét a köznépi szájhagyomány. (Hogy mennyire így volt ez, abban mifelénk nem is szabad kételkedni, mert a székely ember, ha bármit kérdezünk tőle, soha nem mondja, hogy nem tudom! – Milyen kő ez itt, bátyám? – kérdeztük a kálnoki öreget. Sejtettük, hogy fogalma sem volt, de határozottan mondta: valamilyen vót, s valamilyennek a maradványa!) Aldoboly határfalu, a Feketeügy és az Olt szegletében egy teraszormon terül el. Délre tőle a Barcaság és a Szászföld. A bécsi döntés után Dél-Erdélyhez szakadt. Az országhatárt Illyefalva és Doboly között a tetőn húzták meg. Jómagam kedvelem ezt a falut, gyakran keresem fel, izgalmas a története, idősebb interjúalanyaim, Csergő Mária, Muscaluné Imreh Ágota szívesen mesélnek régi dolgokról.
Mert história a javából
A Rákóczi-szabadságharc idején itt írták össze a fegyverforgató székelyeket. A szervezkedés miatt a labancok nyomban feldúlták a falut, a templomon kívül csak néhány ház maradt meg. Napnyugati határán egy dombszerű emelkedő található, Bás a neve, ide helyezi a régi helyi szájhagyomány Básvárát. Erődöt, várat sejtett itt képzeletük. Orbán Balázs római telepet feltételezett. Az tény, hogy szórványleletek kerültek napvilágra ott: bronzlándzsák, buzogányok és a híres-neves aldobolyi szkíta kard, amelyet valóságos kincsnek tekint a régészet. A Kr. e. 7. században megjelenő keleti eredetű szkíták egyik későbbi temetkezését gazdag sírleletekkel éppen Sepsiszentgyörgyön dr. Székely Zoltán régész-igazgató tárta fel. Ez a gyűjtemény őrizte a Székely Nemzeti Múzeumban az Aldoboly határában 1880 tavaszán megtalált, markolatán keleti állatmotívummal díszített antennás szkíta vaskardot, a korszak egyik kiemelkedő értékű fegyverleletét. Sajnos, ennek ma már csupán hű másolata látható a Székely Nemzeti Múzeumban, az eredeti példányt a múlt században „elkérte” a bukaresti Román Nemzeti Múzeum.
Aldobolyban minden lépésre a múlt nyomaiba ütközik az ember, ilyen a falu református temploma is. Egykor gótikus épület állott a helyén, a bővítések, részleges alakítások miatt változásokat szenvedett: 1732-ben tűzvész, 1802-ben a nagy földrengés pusztította, de javítani kellett a második világháború rombolásait is. Márványutánzatú mellvédes karzatát 1804-ben készítette Cseh Ismael asztalosmester, a festett padelőkék egészen fiatal színes ornamentikája néhai Nagy Béla sepsikőröspataki népművész munkája (1973). Egy újabb renoválás emlékét angol nyelvű emléktábla örökíti meg a templombelsőben, melyet egy London közeli angol támogatócsoport helyezett el.
Cinterme valóságos emlékkert. Ott áll a magyar millecentenáriumi obeliszk. A kuruc és a negyvennyolcas szabadságharc emlékére, a két világháború áldozataira és borzalmaira, valamint az első romániai rendszerváltás évére emlékeztető kopját Akácsos Pál Bölönben élő nyugalmazott számtantanár és faragómester készítette (1996). Itt látható az Alvidék talán egyetlen Trianonra figyelmeztető emlékjele is (2002). A gyülekezet féltve őrzött kincse az az úrvacsorai kehely, amelyet 1739-ben adományozott az eklézsiának Árva Bethlen Kata, egy másik kelyhet pedig mint korabeli kegyszert mutattak be Budapesten a reformáció 500. évfordulója alkalmával rendezett kiállításon – mesélt templomáról Vinczi Botond, a 341 lelket számláló falu református lelkipásztora. Nyárára tervezik a templom és a harangtorony külső javítását-meszelését, anyagi támogatásra számítanak az egyházkerülettől és a helyi önkormányzattól. – Fokozatosan apad híveim száma – mondta –, ebben az évben nem kereszteltem, hét temetésen mondtam gyászbeszédet. Nagy gonddal erősítem önazonosságuk hitében a prázsmári, farkasvágói és vámoshídi harminclelkes szórványban élő harminc református hívemet is.
A volt faluháza és a gesztenyesor
Kúria, Sissi és tanú-temető
Sok évtizeddel ezelőtt volt alkalmam meglátogatni az aldobolyi Hollaky-udvarházat. A műemléknek nyilvánított erődített építmény a 17–18. században épült. Egyetlen lakója, a tisztes korban levő Hollaky Margit nagyasszony készséggel fogadott és kalauzolt a már akkor megviselt épület szobasorain keresztül a vaskos, kemény tölgyfa gerendákkal fedett „teremszobába”, hogy bemutathassa Varga Nándor Lajos (1895–1978) grafikus, festő, művészeti szakíró hazai interbellum idején készített, történelmi ihletettségű monumentális falfestményét. Ekkorra már kezdett besötétedni. Vezetőnk meggyújtotta a magával hozott viharlámpáját, s indultunk vissza a kísérteties félhomályban. No, jöjjön, ajándékozzam meg valamivel – mondta a nagyasszony. Egy kongó üres szobába értünk, ahol gyönyörű, illatos pónyik almával kínált. Rakja meg a zsebeit – mondta –, s ne csodálkozzon, hogy a gyümölcsöt koporsómba raktam, tiszta ez, ’sze még élek! Hollakyné mesélte, hogy állítólag titkos alagút köti össze a kúriát Básvárával.
Csergő Mária, aki mindig itókával és süteménnyel kínált, elmondta, hogy levelező viszonyban van a Hollaky-család Budapestre kiszármazott egyenes ági leszármazottaival, a hír felér egy felette fontos családtörténeti adattal. Aldoboly egy 19. századi műemlék jellegű épületét, a Reznek-kúriát is bemutatta a templom közelében, együtt látogattuk meg az aldobolyi temetőt, ahol annyi jeles família kiemelkedő személyisége alussza örök álmát. De jó, hogy tudomásunkra jutott a hír, hogy van még élő ága ennek az emlékezetes családnak, hiszen a család szülötte volt Hollaky Zoltán (sz. 1856) író, földrajzi utazó is.
A Hollaky-kúriát évekkel ezelőtt felújított tetőzete ugyan védi a végveszélytől – magyarázta Fodor Imre, a községközpont Illyefalva polgármestere –, de alatta pusztít az idő és a gondatlanság. Az önkormányzatnak nincsen anyagi lehetősége ekkora befektetésre, de értesülései szerint a megyei önkormányzatnak van távlati elképzelése az épület megmentésére.
Aldobolyt egyébként irodalomtörténeti emlékhelynek is lehet nevezni, itt élt hosszú ideig Szánthó Vitus (1878–1955) jogász, író, a jeles Coşbuc-fordító, a Független Székelység szerkesztője, és innen származik a Budapesten élő Aldobolyi Nagy György „egy igazi őstehetség, sokoldalú, színes egyéniség, a klasszikus zenétől a populárisabb stílusig, az egyszerű daltól a színpadi zenéig mindenben otthon van” – írja róla a kortárs magyar zenekritika.
Különleges és számomra kissé lehangoló is Aldoboly egykori faluháza. Előtte ugyan Erzsébet királyné gesztenyesora lenyűgöző látványt nyújt, sejtjük, hogy a régi aldobolyi székelyek tisztelték a magyar királynét, a helyiek pedig mostanáig megőrizték az emlékfákat. Az illyefalvi önkormányzat felújíttatta az épületet és a kultúrtermet, az itt kialakított rendelőben várja betegeit dr. Para János illyefalvi családorvos. Sajnos, az épület többi része kong az ürességtől – és itt a baj: teljességgel megszűnt a falu óvodája-iskolája, a megcsappant létszámú gyerekeket kisbusz szállítja a községközpont, Illyefalva iskolájába, a kultúrterem ajtajára pedig lakatot tett az egy éve dúló világjárvány.
Aldoboly déli részén egy 1945-ben létesített hősi temető van, ahol külön obeliszket állítottak itt a második világháborúban elesett román és szovjet katonák emlékére. A település külön temetőjében számos negyvennyolcas hős sírkövére akadtunk. Itt áll a már említett középajtai Reznek Kósa Károly (1820–1880) várfogságot szenvedett alszázados sírköve. A Székely Huszárezred hadnagya volt, ezrede mozgósított osztályával 1848 nyarától a szerb felkelők ellen harcolt, majd csatlakozott a honvédsereghez és főhadnagy lett. Az erdélyi hadszíntéren már alszázadosként a brassói hadosztály rangosa. A szabadságharc után bujkált, 1850-ben elfogták és Nagyszebenben halálra ítélték. Olmützben töltötte le kétévi kegyelmi várfogságát. Aldobolyban mintaszerű gazdaságot vezetett, majd a Rikánbelőli Honvédegylet sepsiszéki bizottmányának is tagja lett. Ebben a temetőben nyugszik Incze György, aki 21 éves korában esett el a kökösi csatában. Sírkő jelzi dálnoki Lázár Mihály (1820–1904) százados sírját, aki a nagyenyedi református kollégium végzettjeként a marosvásárhelyi királyi ítélőtábla és az erdélyi udvari kancellária gyakornoka lett. Részt vett Háromszék önvédelmi harcában és a tömösi csatában. A szabadságharc után Nagyszebenben hét év várfogságra ítélték, két év után kegyelmet kapott. Többszöri országgyűlési képviselő és Háromszék vármegye főispánja volt. Dálnoki földbirtokosként Aldobolyba költözött, itt élt haláláig, nevét a Lázárfalva falurész most is őrzi.
Vinczi Botond lelkész
Deák József emléke
A kedves emlékezetű Deák József (1915–2008) aldobolyi református lelkipásztor nekem is rezignáltan említette a legnagyobb hajdani falugondot. A bécsi döntés után a falu Dél-Erdélyhez szakadt, ám ott mégsem került sor vehemensebb román–magyar ellentétekre, és ennek az a magyarázata, hogy a dobolyiak „Jóska bácsijának” a világháború végén az volt a legnagyobb gondja, hogy ne csak híveit, hanem a falu népét is védje a beözönlő vasgárdisták atrocitásai ellen. „A Maniu-gárdák szeptember 14-én indultak a Székelyföldre rendteremtést emlegetve (…) – jegyezte le Deák József lelkipásztor szavait 2013-ban a témakör jó ismerője, Benkő Levente, lapunk volt munkatársa. – Olteanu parancsnokukról az a hír járta, hogy nagy magyargyűlölő. Amikor az önkéntesek fegyveres csoportjai megérkeztek Alsó-Háromszékre, ott már nyoma sem volt a német vagy a magyar hadseregnek. Nem volt kivel megütközni, de ők nem is azért jöttek, hanem a fegyvertelen székely-magyarság megfélemlítése érdekében. Amikor egy székely településre értek, első feladatuk volt, hogy a románellenesnek tartott magyarok felől érdeklődjenek. Bár Aldobolyban is élt egy kisszámú román közösség, feketelistát nem írtak, mert itt nem volt román–magyar ellentét (…), ugyanis a fiatal Deák József úgy vette védelmébe a románokat is, hogy a német katonai parancsnoknak, aki román túszokat követelt, saját magát ajánlotta fel!” Az eseményekre visszaemlékeznek még az idősebbek, számos vegyes házasságú család él a faluban, akik továbbra is szándékoznak ápolni a régi békességet az egykori viharsarokban. Az aldobolyi románok görögkeleti temploma éppen a magyar millennium előestéjén épült, védőszentje Szent Demeter. Deák József hagyatékát a Sepsiszentgyörgyön élő lánya, Balogh Attiláné Deák Anikó nyugalmazott fizika–kémia szakos tanár és lánytestvére őrzi.