Háromszék tájain tavasszal ez az egyik leggyakrabban szemünk elé kerülő gomba. Latin neve: Agrocybe praecox. Füves helyeken, erdőben, réten, parkokban, kertben, de ház körül is terem. Kora tavasztól kezdve sokfelé igen gyakori. Erdőben, erdőszéleken, csak ritkán réteken, korhadó fán vagy talajon áprilistól augusztusig szedhető. Ehető, bár különösebb gasztronómiai jelentősége nincs.
Fehéres, sárgás-barnás színű, középen esetleg kissé púpos, 2–10 cm széles kalapú tavaszi faj, lemezei tönkhöz nőttek, jellegzetes olajbarnás színűek. Tönkje fehéres, a töve felé sárgás-barnás, 4–10 cm hosszú, 2–15 mm vastag, rajta gallér van, mely hamar eltűnhet. Merev húsú, a tönkben kissé rostos, fehér, a tönk töve felé kissé barnás. Lisztízű és lisztszagú.
Összetéveszthető sok más fehéres kalapú gombával, de olajbarna lemezei által különbözik a hasonló más fajoktól. Fiatalon hasonlít a még fehér lemezű téglavörös susulykához, a susulykák kalapja azonban sugarasan rostos, és gallérjuk nincs. Az ehető fehér porhanyósgombához ugyancsak hasonlít, de annak lemezei sötétebbek, lilásak, és gallérja nincs.
Említést érdemel, hogy a zömökebb termetű, fehéresebb, vastagabb tönkű, keményebb húsú, csak kertekben és szántóföldön termő változata, a kerti rétgomba első rátekintésre a csiperkékhez is hasonló, olajbarna lemezszíne azonban elég jól elkülöníti azoktól.
Hasonlít hozzá a kisebb termetű rokona, a sárga rétgomba is, amelynek kalapja sárgásbarna, sárga vagy sárgásfehér, lemezei pedig sötétebbek, sárgásbarnák. Húsa törékeny, lisztszagú és lisztízű. Ez a faj réten, útszélen, trágyás, füves helyeken tavasztól ősz végéig, különösen eső után seregesen terem. Főleg az Alföldön gyakori. Ehető, de jelentéktelen, vékony húsú, törékeny gomba. A mezei szegfűgombához hasonlít kissé, ezért olykor helyette szedik.
Zsigmond Győző
