Székelyföldön, Sepsiszentgyörgyön, a mintegy háromnegyedében magyarok lakta városban, ha egy üzletlánc helyi vezetője megengedi magának azt a luxust, hogy a román nyelv mindenek feletti voltát hirdesse – akár erőszakkal is – munkatársai és vásárlói körében, megérdemli, hogy pellengérre állítsák. Kisebb kilengések történtek eddig is, akadt egy-egy elárusító, aki önkényesen fejezte ki ellenszenvét a magyar vevőkkel szemben, főnököcske is, aki a román himnusz éneklésére kényszerítette magyar alkalmazottjait, de az olyan fajta és mértékű munkahelyi zaklatás, amilyen a városközponti Profiban történt, azért mostanáig példátlan volt. A pár hónappal ezelőtt kinevezett hölgy szabályosan elüldözte magyar munkatársait, az etnikai és nyelvi diszkrimináció olyan nyilvánvaló változatát mutatta be, amely megszeg minden ide vonatkozó etikai és jogi normát. Megtiltotta alkalmazottjainak, hogy egymás között vagy a vevőkkel magyarul beszéljenek, „Romániában élnek, és itt román nyelven kell beszélni” – szajkózta, s addig vegzálta, alázta őket, míg többen is felmondtak.

Az eset akkor is felháborító, ha eltekintünk etnikai vonatkozásától, a helyzetével ily agresszív módon visszaélő vezető azonnali kirúgást érdemel. Ám nem legyinthetünk tartalmi részére sem, hisz e hölgy „vérgőzös” nacionalizmusa, az, hogy úgy érezte, mindezt büntetlenül megteheti, az elmúlt időszak egyre fokozódó magyarellenességének is következménye. Annak, hogy az államelnök nyíltan országeladóknak titulálta a magyarokat, hogy egymást túllicitálva, minket gyalázva próbáltak néhány jó pontot szerezni vezető politikusok, hogy parlamenti párttá válhatott egy folyamatosan gyűlöletet szító alakulat. Nem csoda hát, hogy a helyi kis üzletvezető is úgy érezte, ő is megvívhatja harcát a román nyelv és haza védelmében, joga van gyűlölködni, másokat sárba tiporni.

Csakhogy bármit is gondolt, viselkedését még a kétes romániai törvények is tiltják, és nagyon egyértelmű fellépésre volna szükség vele szemben, hogy ez mindenki számára nyilvánvaló legyen. Elsősorban munkaadóinak kell lépniük, ha azt akarják, hogy a magyar vásárlók ne kerüljék el üzletüket. Hisz bőven van választék, a nagy multicégek nagy része megértette, hogy Románia eme többségében magyarok lakta szegletében anyanyelvükön is meg kell szólítaniuk ügyfeleiket. Többé-kevésbé helyesen és lelkesen, de megteszik, néhány éve egyértelműen látszik igyekezetük, amit nem feltétlenül a magyarbarátság vagy a civilizált viselkedés, sokkal inkább az üzleti logika diktál.

Hatalmas csorbát szenvedett a Profi hírneve, egy csendes bocsánatkérés immár édeskevés. Mert bármennyire nem tetszik a nacionalista üzletvezetőnek, a viselkedését elnéző főnökeinek, ebben a történetben ők nem az urak, hanem kiszolgálóink, nekünk, magyar vásárlóknak is. És nélkülünk bezárhatják a boltot.