Útonálló medvék a Csomád-hegységben

2021. május 14., péntek, Riport

Kolduló medvék az út mentén – efféle egyedi jelenség gyakran észlelhető a Sepsibükszád és Bálványosfürdő közötti útszakaszon. A látvány bizarr, természetellenes, ellenkezik az állatok viselkedésének törvényszerűségeivel. De arra is rávilágít ugyanakkor, hogy amennyiben az ember ostoba módon, felelőtlenül avatkozik be a vadak életébe – esetünkben rendszeresen eteti a medvéket –, a következmények lesújtóak, akár drámaiak is lehetnek. Hiszen a Csomád-hegységben élő barna medvék hozzászoktak a felkínált jutalomfalatokhoz, megváltoztatták táplálkozási szokásaikat, kérik, esetenként követelik jussukat. Ez a helyzet mind a medvékre, mind az emberre nézve igen veszélyes, nem véletlen, hogy a vadak turisták általi etetését a törvény is tiltja. A csomádi elkorcsosult medvékhez vezető folyamatról Csákány László, a sepsiszentgyörgyi Szemerja-Görgő egyesített közbirtokosság elnöke beszélt egy május eleji terepszemle alkalmával.

  • Rohanó medve a Sepsibükszád–Bálványosfürdő közötti útszakaszon. Fotó: Csákány László
    Rohanó medve a Sepsibükszád–Bálványosfürdő közötti útszakaszon. Fotó: Csákány László

Közbirtokosság és közösség

Az ötvenegyedik esztendejében járó Csákány László tősgyökeres sepsiszentgyörgyi – írásos dokumentumok tanúsítják, hogy felmenői már az ezerötszázas években Szemerján éltek –, a természetet, illetve az azon belüli ok-okozati összefüggéseket alaposan ismerő, szinte folyamatosan úton levő ember. Erdészetet, természeti világörökséget és környezettudományokat tanult, ám gondban lenne, ha szakmáját névjegykártyájára kellene felírnia. Azt vallja ugyanis, nem azt kell hangoztatnia, hogy mikor, milyen képzésen vett részt, mert szerinte egy embert elsődlegesen viselkedése, magatartása határoz meg, s életformájából következtethetőek tulajdonságai is. Részt vállalt a megyeszékhelyi Szemerja-Görgő egyesített közbirtokosság újraalapításában, annak 2004 óta elnöke. Úgy véli, egy közbirtokosságnak nem csupán a fakitermeléssel, az erdővel, illetve az osztalék kifizetésével kell foglalkoznia, hanem, mint rég, szerepet kell vállalnia egy közösség kulturális életében, oktatásában is. E gondolat jegyében együttműködnek a Babeş–Bolyai Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi kihelyezett tagozatával, pontosabban a környezettudományi szakkal, néhány éve ő vezeti a diákok természettudományos terepgyakorlatát, de a tudományos kutatásnak is teret szeretnének biztosítani. Munkájából és szenvedélyéből adódóan rengeteget jár a természetben, az erdőben, aktív természetfotósként pedig rendszeresen közli fényképeit közösségi oldalán is. Képeit többször részesítették elismerésben, s nem olyan rég, márciusban tette közszemlére azt a fotóját, mely egy autó előtt rohanó medvét ábrázol. Felvételét a Bükszádról Bálványos felé vezető úton készítette, majd megjegyezte, fényképe közölhető, de többre lenne szükség, szólni kellene a jelenségről.
 

Az érem két oldala

Ma mindenki problémának látja a medvét, de jó kérdés, hogy problémát jelent-e az? – jegyzi meg Csákány László, hozzáfűzve, hogy mindenki medve–ember konfliktusról beszél, ám minden konfliktusnak két oldala van, s míg a medve egy oktalan állat, addig mi, emberek, tudatos lények vagyunk, és környezettudatos viselkedésünkkel nagyon sokat tudnánk javítani ezen a konfliktushelyzeten. A Csomád-hegység egy közkedvelt idegenforgalmi hely, nagyszámú turista látogatja, hiszen annak értékei egyediek, közismertek. Becslések szerint évente több százezren is megfordulhatnak a térségben, s a látogatók egy részében meghonosodott, felerősödött egy rossz szokás. Néhány éve szinte sportszerűen etetik az út mentén felbukkanó medvéket, olyannyira, hogy a vadak már szinte felsorakoznak az út szélén, várják az élelmet, olyan, mintha koldulnának. A jelenet immár szokványos: megáll egy autó, majd mögötte több is, s a járműben utazók, egyesek félénkebben, mások bátrabban, kiszállva odadobnak valamit a medvé(k)nek. Csákány László látta, hogy a szendvics mellett otthonról hozott száraz kenyeret, zsáknyi kutyatápot is elhelyeztek az úton. A koldulás egészen odáig fajult, hogy a medve egy alkalommal betette mellső lábait az autó lehúzott ablakán, még a fejét is bedugta az utastérbe.

A sofőr aztán rátaposott a gázpedálra, a medve pedig kifordult az autóból, így különösebb gond nélkül megúszta az esetet, maradt az élménnyel. Ebben a helyzetben ki a vétkes, a medve vagy a jármű vezetője?

A Csomád-hegységben, az aszfaltút szomszédságában kialakult tehát egy újabb ember–medve közötti konfliktushelyzet. Pontosabban fogalmazva, nem magától alakult ki, hanem azt maga az ember alakította ki.

 

Csákány László, a Szemerja-Görgő közbirtokosság elnöke. Fotó: Mózes László

 

Cuki, de vadállat

Ki a hibás ezért az áldatlan állapotért? – kérdezi Csákány László, hozzátéve, sokkal tudatosabban kellene viselkednünk ahhoz, hogy az efféle konfliktushelyzetet el tudjuk kerülni, hiszen a vadtól nem várható el a tudatosság. Véleménye szerint ezt a medveetetést sürgősen le kellene állítani, ha másképp nem, elrettentéssel, karhatalmi szigorral, bírságolással, hiszen a medvéket etető autós látogatók törvénytelenséget követnek el a háromszéki útszakaszon (hasonló jelenség figyelhető meg a transzfogarasi úton is, illetve Sinaia térségében mindenütt, ahol a népesebb medvepopuláció mellé nagy turistaforgalom társul). Sokan úgy vélik, a medve kifejező tud lenni, egy „cuki állat”, szem elől tévesztve, hogy az mégis csak egy vad, amelynek nincs köze az emberhez.

Az is igaz, teszi hozzá, hogy lépten-nyomon találkozhatunk a medvével, de az is tény, hogy az ember is mindenütt jelen van. Állítását Csákány László egy Sepsiszentgyörgyhöz közeli példával támasztja alá: a kezelésükben lévő erdőterületen, egy olyan részen, ahol évtizedek óta etetik a vadakat (úgynevezett automatikus „szóróval” is), elhalad egy kijelölt ösvény, a terepfutók pedig átszaladnak a szóró alatt. Ez szerinte kockázatos és kerülendő, nem a vadak tehetnek arról, ha ezen a helyen emberrel találkoznak. Azt is megjegyzi, erdészek, az erdőt és a vadakat jól ismerők körében azért sem történik szerencsétlenség, mert tudják, miként kell viselkedniük az erdőben, baj rendszerint a természetbe óvatlanul kiszabadulókkal történik.
 

Kockázatos játék

Ez az út menti szórakozás sehova sem vezet, nem jó sem a medvének, sem az embernek – állítja Csákány László. A látogatók furcsa szokásukkal beavatkoztak a medve életébe, rászoktatták a könnyű táplálékszerzésre, arra, hogy egyre közelebb jöjjön hozzánk, noha az általában elkerüli az embert, békésen gyűjtögetné a makkot, a magvakat, tobozokat, tavasszal pedig a növényeket, rügyeket. Az embernek kellene ismernie a helyét és a szerepét a medve és az ember közötti kapcsolatban, neki kellene felülkerekednie, mert ő a tudatos lény, hangsúlyozza.

Míg Bálványosfürdő környékén látható néhány, a medvére figyelmeztető tábla, az út további, hosszú részén egyet sem helyeztek el az illetékesek, pedig minden eszközzel fel kellene hívni a turisták figyelmét arra, hogy mire számíthatnak, illetve arra, hogy nem szabad etetni a medvéket.
 

Erdő- és vadgazdálkodás

A medve számos arcát mutatja, mint ahogy a medvehelyzet is igen összetett. Csákány László szerint az vezethetett a mostani állapotokhoz, hogy a rendszerváltást követően Románia egyedi megoldást választott és – Európában példátlan módon – az erdőgazdálkodást elválasztották a vadgazdálkodástól, noha mindkét tevékenység az erdőhöz kötött, „otthona az erdő”. Általában az a jellemző, hogy az erdő tulajdonosa rendelkezik a vadászati, vadgazdálkodási joggal, nálunk ez nem így van, ma már nagyon ritka, amikor ugyanaz a személy az erdész és a vadőr. Két külön intézményről, különböző érdekekről beszélhetünk, ami folyamatos konfliktushelyzethez vezet, mert egyik fél sem szólhat bele a másik tevékenységébe. Míg az erdőgazdálkodásban fontos szempont az erdők folytonossága, a hosszú távú gondolkodás, a vadászati jogot megszerző intézmények, vadásztársaságok rövidebb időre nyerik el a gazdálkodási jogot. Mint mondja, közbirtokosság-vezetőként, erdőtulajdonosként számos vadgazdálkodásra vonatkozó menedzsmenttervet látott, ám egyik sem rögzítette azt, hogy egy bizonyos területet adott számú vaddal vett volna használatba egy intézmény, illetve hogy meg lett volna határozva, hány vaddal kell majd azt visszaadnia. Szerinte az is gond, hogy a vadgazdálkodás fogalma kimerül a haszonvadak, potenciálisan jövedelmet hozó fajok kezelésében, noha nem csak azok fontosak, mivel például a Csomádon szintén megfigyelhető, védett madár a fekete fakopáncs is. E furcsa, egyedi helyzeten csak politikai akarattal lehetne változtatni, egyelőre szakmai fórumokon beszélnek róla.

 

Út menti hódvár a Csomád-hegységben. Fotó: Mózes László

 

Hódvár vadrécével

A Csomád vulkáni hegytömbje folyamatosan meglepetést tud okozni, bizonyítja ezt a pár éve létrejött hódvár, az út tőszomszédságában. Kisebb tavacskák sorakoznak, melyeket a hódok által szorgalmasan összehordott ágak, azaz gátak határolnak. Újszerű vizes élőhely alakult ki, ráadásul a hódok alkotása itt nem zavarhat senkit, mint az Olt vagy a Feketeügy mentén, ahol a gazdáknak komoly fejfájást okoz a hódok szorgoskodása. Csákány László nem tud ehhez hasonló, 800–1000 méter tengerszint fölötti magasságban lévő más hódvárról, s körvonalazva az élőhely egyediségét, felveti, ki látott itt eddig vadrécét? Mert éppen a víztükör fölött repültek el, s bizony az is várható, hogy pont inni érkezik egy medve.

A friss, üde erdőben megáll egy autó, vezetője ismerheti az itteni állapotokat, mert valami sokkolóhoz hasonlítható szerkezettel a kezében közeledik a vízhez. Amúgy szinte idilli a táj, csak nem a felemás, aggodalomra okot adó állapotoknak kellene uralkodniuk, hiszen lehetne itt vadakat megfigyelni és fotózni is, turisztikai szempontból akár még vonzóbb is lehetne a térség, csak biztonságos helyek kellenének, szervezettség, odafigyelés. Most, amikor a vadfotózás is egyre nagyobb teret hódít, igazán jó helyszín lehetne ez a hódvár is, csak ehhez úgy kellene megszervezni a tevékenységet, ahogy például a Yellowstone Nemzeti Parkban. Kollégái mesélték, ott számos állatfaj megfigyelhető, de szigorú felügyelet mellett, rögzített keretek között. Újszerű, tisztességes szabályozás kellene itt is, s törvényeket tisztelő és betartó látogatók, a turizmusnak a Csomádon nem kellene károsítania sem a természetet, sem az állatokat.

Egy erdőtulajdonosnak fáj, ha olyan erdőbe megy be, ahol nincs madárcsicsergés, de az is fáj, amikor el kell menekülnie a medve miatt. Egyensúlyra, harmóniára lenne szükség, amely fenntartható vad- és erdőgazdálkodást eredményez, illetve olyan turizmusra, melynek során megmutathatóak csodálatos vadjaink, akár a medve, akár a fekete fakopáncs. Ahogy egy üres ruhásszekrény sem felemelő látvány – összegez Csákány László –, úgy az erdő is csak akkor szép, ha élettel teli.

Hozzászólások
Szavazás
Készül-e ön nyaralni idén?







eredmények
szavazatok száma 716
szavazógép
2021-05-14: Életutak - Csinta Samu:

„Miért legyek én őszinte?” (Beszélgetés Török Józseffel, a Volt Politikai Foglyok Szövetségének háromszéki elnökével)

Ötvenöt évvel ezelőtt, 1966. május 14-én ítélte „rendszerellenes szervezkedés, felforgató szervezet létrehozása” vádjával tizenkét év börtönre a katonai bíróság Török Józsefet. Emlékidéző beszélgetés a Volt Politikai Foglyok Szövetségének háromszéki elnökével egy olyan korról, amelyben elméletileg Romániában már nem voltak politikai foglyok.
2021-05-14: Belföld - :

Magyar állami támogatás templomok felújítására

A magyar állam 3,332 milliárd forintos támogatásával újulhat meg 262 erdélyi, partiumi és bánsági templom – közölte Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára, miután tegnap Nagyváradon a történelmi magyar egyházak vezetőivel és erdélyi magyar politikai vezetőkkel tárgyalt.