Körülírt rajzok, felülírt határok

2021. június 4., péntek, Kultúra

Hogy egy ilyen könyv, mint a Gúnyhatár – Léphaft-karikatúrák körülírva egyáltalán megszülethetett, az már önmagában fegyvertény egy olyan korban, amely hajlamos temetni az olyan avítt, idejét múlta dolgokat, mint a hagyományos újságírás, a könyvek, a világ alakulásáról gondolkodni merészelő értelmiségi attitűd, a sajtóban megjelenő karikatúrák, az írott betű.

Számunkra az sem mellékes, hogy a kiadó a Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesülete, és a könyv itt, nálunk jelent meg – a kiadás helye a kötet szerint Sepsiillyefalva, az ötletgazda Galbács Pál lakóhelye. Ha pedig mindehhez azt is hozzávesszük, hogy e kiadványban 52, a világ különböző tájain – Erdélyben, Kárpátalján, a Vajdaságban, Felvidéken, Magyarországon vagy éppen Kanadában, Ausztráliában, Ausztriában – élő magyar újságíró írta körül Léphaft Pál karikatúráit egy olyan időszakban, amikor az országhatárok zömét lezárták, talán nem túlzás azt mondani, hogy a könyv létrejötte kisebb csoda.

A vajdasági Léphaft Pál neve nálunk is ismerős: több lapban, portálon találkozhattunk rajzaival, a Háromszékben is jelent meg több alkotása. Sarány István így vall róla és alkotásairól: „Léphaft nem viccel. Léphaft a humor eszközével súlyos dolgokat jelenít meg, kimond olyasmit, amit nehéz lenne szóval, élőbeszéddel megfogalmazni.

Lát és láttat. Rajzaival gondolatokat ébreszt és továbbgondolásra sarkall. Asszociációkat kelt.” Ha ez igaz – márpedig igaz –, akkor talán már érthető, miért nem volt túl nehéz dolga a Léphaft-rajzok körülírására vállalkozó 52 szerzőnek.

De nem csak Léphaft rajzai jelentik a „közös nevezőt” a kiadványban. A kötetben megjelent írások ugyan a mintegy félszáz szerző eltérő stílusa, gondolkodása okán is meglehetősen változatos tematikájúak: van itt az egzisztenciális nehézségeket taglaló alkotásoktól a legégetőbb, legidőszerűbb ügyekről, a koronavírus-járványról, az országhatárok lezárásáról szóló glosszákon át a már-már biblikus-mitikus dimenzióba emelkedő publicisztikáig minden – mégis, a kötetet valamiképpen átszövi az a régimódi, hagyományos magatartás, mely a világ dolgait úgy szereti értelmezni, hogy pillanatra sem feledi szülőföldjét, mindvégig elhivatott marad nemzeti közössége iránt.

Alább a kötetből nyújtunk ízelítőt, az összetartozás napja kapcsán olyan írásokat helyezve előtérbe, amelyek valamiképpen éppen a szétszórattatásban élő magyarok együvé tartozásáról szólnak.

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint mi lenne a helyes medve-ügyben?






eredmények
szavazatok száma 2872
szavazógép
2021-06-04: História - Csinta Samu:

A túlélés száz éve befejeződött (Beszélgetés dr. Szabó Pál Csabával, a Trianon Múzeum igazgatójával)

Példátlan történelmi teljesítményt hozó első után kezdheti a második ezer évet a magyarság, tartja dr. Szabó Pál Csaba történész. A várpalotai Trianon Múzeum alapítójával tabukról, veszélyes Erdély-képről, öngyilkos receptorokról és hétezer magyar fiatal küldetéséről is beszélgetünk a trianoni diktátum százegyedik évfordulóján.
2021-06-04: Kultúra - Csinta Samu:

Álmok határok nélkül

Az ő generációja számára Puskásék jelentették az örök nagy szerelmet. Amelyre nemcsak azért jó emlékezni, mert azóta sem jött szembe bűbájosabb jelenség, hanem mert általa fiatalságukat, Románia határain több mint fél évszázadon át mindegyre fennakadó álmaikat élik újra.