Vannak itt jócskán harcra emlékeztető márványtáblák, obeliszkek és emlékművek, de az új, a most virágba öltöztetett kőből-bronzból való turulmadaras emlékmű Trianon százegyedik évének sújtó emlékére és az összefogás szükségességére adott kortárs parancsot. A jelképes Hármas-halom előterében zászlótartó fiatalok sorakoztak, megszólalt a fúvószenekar, s mert szükséges a szép szó is, Páll Zsófia énekelte az Ősi székely himnuszt, Lovag Bornemissza Attila Gyere haza Turulmadár c. versét Nagy Csaba Béla mondta el.

„Ma százegy éve annak – mondta ünnepi köszöntőjében Máthé Árpád polgármester – hogy aláírták a trianoni diktátumot. Ez az idő nem volt elég arra, hogy jajszavunkat meghallják azok, akik meghozták az igazságtalan döntést, akik milliók sorsával játszottak szabályok nélküli sakkjátszmát, szétdarabolva egy országot, keresztre feszítve egy nemzetet, sorsára hagyva, meggyalázva egy ártatlan népet. Ilyen előzmények során született meg a mi gondolatunk, hogy emlékparkot létesítsünk, ami kifejezi álláspontunkat a mindenkori hatalommal szemben és újabb kapocs az anyaország és az elszakított országrészek irányában, hiszen dédszüleink, nagyszüleink egyik napról a másikra váltak idegen országok lakóivá, fejük felett akaratuk ellenére húzták meg az új határokat, tetemes részeket elragadva Szent István országából. A szíveinkben nem sikerült a határmódosítás, az elszakított területek kisebbségi létbe sodort magyarjai akkor is és azóta is töretlenül a magyar nemzethez tartozónak érzik magukat! Ezen sem a diktatúra, sem az erőszakos asszimilációs törekvések nem tudtak változtatni. Emléképítő törekvésünkben jó akaratú helyi adományozók és a Somogy megyei testvértelepülésünk, Polány község önkormányzata segített, amiért mindenkinek, aki támogatott most mondok köszönetet.”

„Anyai nagyapám felvidéki magyar családját a trianoni döntés zárta el tőlünk, apai nagyszüleimet Magyarországból német földre telepítették” – mondta el családjának tianonját Ellenberger Tamás, Polány polgármestere, aki Szekér Csaba önkormányzati képviselővel közösen vállalta a honfoglalókat Kárpát-hazába vezérelő jelképes turulmadár szobrának öntési költségeit. „Örvendek, hogy újra itt lehettem Árkoson, hogy együtt hirdessük: voltunk, vagyunk s leszünk!” – hangsúlyozta.

„...Tekintetem a hegyek felé emelem: honnan jön segítség számomra? A segítség az Úrtól jön, aki az eget és a földet teremtette…” – magyarázta a bibliai textus (Zsolt 121,1-2) üzenetét az emlékművet és az emlékparkot megáldó Bíró Attila helybeli unitárius lelkész és kifejtette, hogy „Az az igazság, hogy a legnagyobb veszteség sohasem az, amit külső erőkifejtéssel vesznek el tőlünk, hanem az az igazi veszteség, ami belülről indul, belső bomlás eredménye. Június 4. a nemzeti összetartozás napja, amely, akárcsak a többi nemzeti ünnepünk, a történelem mélységéből azt üzeni a mindenkori embernek, hogy hittel, Istenbe vetett bizalommal emeld fel tekintetedet.... szedd össze magad, megmaradt erődet, ne veszítsd el reményedet”.

A szalagvágás és koszorúzás után a résztvevők örömmel tekintették meg az emlékparkot, melynek tervezője a Bodor Kft., kivitelezője a Daltek Group Kft. A turulmadár Sánta Csaba szovátai szobrászművész alkotása. Az építőkő mikóújfalusi bazaltos andezit, emléktáblája alsórákosi csiszolt bazalt, szövegét („Voltunk, Vagyunk, Leszünk!” és a „Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk” fohász) Urszuly Sámuel és Ilyés András Zsolt véste nemes bazaltba.