Demeter J. Ildikó
Románia gazdasága várakozáson felül teljesít, szinte ledolgozta már a koronavírus-járvány által okozott tavalyi visszaesést: ezt állítja Florin Cîțu kormányfő, ezt mutatják a statisztikák, és nem csupán a hazaiak, kilátásainkat rendre felfelé minősítik a nemzetközi pénzintézetek is. Ha csak a hírekből ítélnénk, azt hihetnénk, hogy országunk maga a Kánaán, itt a nyugati államokat megszégyenítő fejlődés észlelhető, amelynek következtében soha nem látott jólét köszöntött be.
A valóság azonban másként fest, és nem is kevéssé. Az ország lakosságának egyharmada él a szegénység küszöbén, a gyermekek egyharmada alultáplált, a nyugdíjasok több mint fele tengődik havi 1500 lejnél kevesebb pénzből, a várható élettartam pedig hat évvel alacsonyabb az európai átlagnál. Nincs pénz a gyermeknevelési támogatás és a nyugdíjak emelésére, uniós szinten itt jut a legkevesebb az oktatásra (ami a szegénység újratermelődéséhez vezet), és egészségügyi téren is rosszul állunk, nincs hét, hogy ne találkozzunk beteg gyermekek kezeléséhez szükséges adománygyűjtéssel. Mindezeket Petrișor Peiu egyetemi tanár szedi csokorba a spotmedia.ro portálon, és pontos adatokkal, összehasonlításokkal dokumentált elemzése valahogy hihetőbb, mint a kormány sikerpropagandája. Hiszen központi szinten azt hirdetik, hogy a koronavírus elleni oltással is jól állunk, holott az utolsó előtti helyre csúsztunk vissza a földrészen.
A jelenlegi helyzet persze nem mindenben a mostani kormány hibája, de az már igen, hogy makacsul nem vesz tudomást róla. Raluca Turcan munkaügyi miniszter országjárása során még meglepődik a szeme elé táruló nyomorúságon, a politikai elit nagy többsége azonban annyira a maga zárt világában él, hogy fogalma sincs választóinak hétköznapi nehézségeiről. A kisvállalkozók zöme ugyanis még mindig kínlódik: aki nem ment csődbe, az takaréklángon üzemel, és éppoly kevéssé érzi ezt a sokat hangoztatott fellendülést, mint azok a falusiak, akik folyó víz, orvos és internet nélkül élnek a huszonegyedik században az Európai Unióban. Hol van hát az a sokat hangoztatott jólét? Ezzel a szegénységi bizonyítvánnyal ilyen szépen kerekedő átlagokat csak úgy lehet felmutatni, ha valakik nagyon jól keresnek az országban. Az állami és a magánszektor közötti bérkülönbség ennyire azért nem nagy, a titok nyitját a gazdasági élet szereplői között kell keresni. Peiu meg is találja: az elmúlt évben a legjobban teljesítő cégek a külföldi tulajdonban levő benzinkutak és raktáráruházak voltak, lényegében ezer nagy cégé a haszon oroszlánrésze, köztük is a kereskedelem vezet. Ami azt jelenti, hogy gazdaságunk ma sem a termelésnek és a hozzáadott értéknek köszönhetően dübörög, hanem ismét csak a fogyasztás viszi előre. Ezt két éve még rettentően elhibázottnak tartották az akkor ellenzékben levők – most azonban kormányon vannak, és ez láthatóan sok mindent megszépít. Számukra, mert az egyszerű polgárok mintha visszarepültek volna 35 évet: akkor is folyton azt mondták nekik, hogy jól élnek. Csak éppen nem úgy érezték.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
