Köpecbánya történetei

2021. június 11., péntek, Faluvilág

A bányászat kezdete Erdővidéken
A legrégebbi időkig a nagybaconi Súgó-patak völgyében levő földközeli réteg mutatkozott bányászatra alkalmasnak, ezt követte 1830 elején a baróti Nagyáj nevű hely, ahol egy Szabó Imre nevű kovácsmester kezdte kiaknázni kezdetleges módszerekkel, jelentéktelen mennyiségben a szenet, melyet műhelyében használt fel, 1856 után pedig egy brassói részvénytársaság szállította az erdőfülei vashámor működtetéséhez.

  • A volt köpecbányai bányairoda. Fotó: Albert Levente
    A volt köpecbányai bányairoda. Fotó: Albert Levente

Hosszabb szünet után vette kezdetét a kitermelés a Köpec-patak fejében megalakult Köpecbánya ipar- és lakótelepen. Ennek emléke az ún. Bánya-tetőn ma is álló nagy andezitszikla, amelyen az 1873-as évszám látható, abban az évben hozták ki az első csille szenet a Samu főtárnából. Az első bányákat az akkor alakult, marosvásárhelyi székhelyű Erdélyi Kereskedelmi és Hitelbank Rt. nyitotta meg. Két főtáróját – a Samu  és a Zeyk tárnát – a részvénytársaság elnökéről, gróf Teleki Samuról, a másikat alelnökéről, báró Zeyk Józsefről nevezték el. A magyar állam 1913-ban szabványmunkáslakásokat építtetett alkalmazottjainak, amelyek ma is állnak. A szenet kezdetben a Magyar Keleti Vasút és a botfalusi cukorgyár használta fel. 1920–40 között a România Carboniferă Rt. új bányákat nyitott és folytatták a kitermelést. 1929-ben bérharcok törtek ki, majd az általános gazdasági válság miatt kilenc esztendőre leállt a bányászat. 1940–44 között az Erdővidéki Bánya Rt. név alatt hadiüzemként működött a vállalat, a szenet teherkocsikkal a MÁV málnásfürdői vasútállomására szállították, 1945–50 között szovjet ellenőrzés (CASBI) alatt állt a bánya, 1950–67 között újra a román állam tulajdona lett. 1967-ben az ipari széntartalékok részben kimerültek és a bányákat bezárták.
 

Vissza a kezdetekhez

Legrégebbi az a szájhagyomány, melyet e sorok írója néhai id. Náfrádi Lajos öreg bányász irkájából másolt le. Családját 1908-ban telepítette Köpecbányára Hoffmann Géza (1871–1940) mérnök-bányaigazgató egy, a Köpec-patak forrásvidékén megnyitott külszíni szénfejtéshez kubikusként Csongrád környékéről. „Zólya János már öreg bányászember volt akkor, amikor elmesélte, hogy a köpeci lignitet egy Baló Ferenc nevű pásztor fedezte fel, aki a juhokkal a delelőt mindennap a Csihányos-patak szádánál tartotta. Ott szokott tüzet gyújtani, a víz is közel volt. Mindennap ott ette meg ennivalóját. Evés után a parazsat hamuval jól betakarta, hogy későbbre vagy éppen másnapra is maradjon a tűzből, mert akkoron bizony a gyufa nagy úr volt ezen a vidéken. S hogy a szél el ne fújja a hamut, azt a patak árkában talált jó nagy lapos kövekkel béborogatta. Másnap, amikor delelni ment oda, a szemének is alig hitt: a lapos kövek füstölögtek és később meggyúltak. Attól kezdve mindennap úgy tett, s örvendezett, hogy ő azután szénből (értsd: parázsból) sohasem fogyhat ki. Szájról szájra ment a hír s így indult el útjára a köpeci szén.” A Monarchia idejében egyre szaporodtak a mélyművelésű bányák, s így a Magyar keleti vasút itt, Brassó környékén jó száraz szénhez juthatott. 1891-ben megnyílt a Bánffy tárna, 1903-ban az Eliz tárna, 1912-ben a József akna. Voltak befektetők, akik egyéni vállalkozásba kezdtek Vargyason, a felsőrákosi Szilas-patakban, Magyarhermányban a Bükkös-patak völgyében, a középajtai Kakas-patakban. A 20. század elején 43 700 tonna szenet bányásztak ki Erdővidéken, ugyanekkor 450 között mozgott a bányamunkások száma. 1920 után, a román interbellum idején minden megváltozott. A régi vezetőségnek búcsút kellett mondania Köpecbányának, teljesen új irányítók vették át a bányaipart, ekkor nyílt meg a Ferdinánd táró, a Christoduló bánya, a Polensky bánya stb. Az 1945 utáni időszakban újabb bányanevek jelezték a kor politikai színezetét: a Polensky bánya Dósa György nevét vette fel, egy másiknak, amelyet Vaszi bánya néven emlegettek a régiek, Tudor Vladimirescu lett a neve. 1947-ben nyitották meg a Köpechez közeli November 7. bányát, melyre Géza bánya néven még a maiak közül is sokan emlékeznek. Ennek és a Samu II. bányának a bezárásával fejeződött be a köpeci szénbányászat, amit 1970 után Vargyason, Felsőrákoson, Baróton, Bodosban és Sepsikőröspatakon folytattak.
 

Milyen volt az a sztrájk?

Mivel sorozatunkban megyénk településeinek szubjektív bemutatására vállalkoztunk, maradjunk még a jelenlegi polgári településnél, Köpecbányánál. Ez a település volt a helyszíne az 1926. év bérharcainak, sztrájkjának. Bemutatása nélkül nem lenne kerek Köpecbánya története. Mivel a köpeci szénbányászat centenáriuma 1972-re  esett, az események megünneplésére már Baróton került sor, amikor két kétnyelvű emléktáblával jelölték meg az új központi bányairoda homlokfalát: az egyiket az erdővidéki szénbányászat centenáriumának, a másikat a köpeci bányászok 1929. évi bérharcának emlékére (A köpeci bányászok 1929. évi hősi harcának emlékére, 1971. május 8.). Ekkor jelent meg Köpecbánya, 1872–1972 címmel egy közel 300 oldalra terjedő ipartörténeti monográfia e sorok írója, Vajda Lajos (1926–1990) történész és Csíki György társszerző közreműködésével.  Vajda Lajos az erdélyi vas- és szénbányászat általános bemutatását vállalta, Csíki György a kolozsvári Történelmi és Társadalompolitikai Intézet munkatársaként az 1929-es bányászsztrájkról értekezett, alulírott – mint a vállalat geológus-hidrogeológus mérnöke – a korabeli bányászatot, Köpec és Köpecbánya történetét mutatta be. Mondanunk sem kell, hogy a kötet kiadása idején a bérharcok jelentőségét elsősorban politikai szempontból értékelte a korabeli hatalom, holott az természetes volt, hiszen a mindenkori bányavezetőségnek kihívást jelentett a bányászok kollektív munkaszerződésekben foglalt követeléseinek (kedvezményes árú élelmiszer, gabona, liszt, szalonna, cukor, bányászruha, bányászszerszám, karbid, bakancs, bakancszsír vagy faggyú stb.) biztosítása. A munkásság általános elégedetlenségét fokozta a felügyelők, munkavezetők embertelen viselkedése, és az is, hogy a sztrájk szervezőit kilakoltatták a bányászlakásokból. Az 1929. február 29-én kirobbant sztrájk közel tíz napot tartott, és a bányászoknak végül is be kellett érniük részmegoldásokkal, miközben állandóan zaklatta őket és családjaikat a sziguránca (a korabeli titkosrendőrség) és más hatóságok is. Mivel az említett két emléktáblát alaposan megviselte a gondatlanság és az idő, miként az említett bányairodát is, arra kértük Benedek Huszár Jánost, Barót város polgármesterét és Demeter Lászlót, Erdővidék Múzeumának igazgatóját, hogy azokat helyezzék el megőrzésre a múzeumba.

 

A centenáriumi kiadvány

 

 

Vannak még értékmentő tennivalói az utókornak. A baróti temetőben a helyi önkormányzat és az RMDSZ állított obeliszket ugyan a vidék bányászáldozatainak, de sürgős feladat lenne megmenteni, láthatóvá tenni a Baróti bánya tárnabejáratát, de még fontosabb a köpeci Géza bánya bejárata, mert sem Köpec faluban, sem pedig Köpecbányán nem maradt emléke a két településhez kötődő, száz éven át folyó bányászatnak. A Géza bánya tárnabejáratának rendezésére ígéretet kaptunk Benedek Huszár Jánostól, Barót polgármesterétől. Így hát teljesül óhaja a budapesti iskoláskorú Nacsinák Dávid­nak, aki köpeci nagyszüleinek udvarán egy látnivalókban bővelkedő mini-bányászmúzeumot létesített, és a koronavírus elülte után gazdagítani szándékozna azt.
 

Kié ma Köpecbánya?

– tehetné fel a kérdést bárki, de főleg azok, akik ma ott laknak.  Nem késői sirató akar lenni a kérdés, bár e sorok írója ismerte Köpecbányát virágkorában is, amikor állandó orvosi szolgálat működött, iskola, kultúrotthon, jól ellátott üzletek, nem sirató, ez csak mesélő településbemutató, színes és tarka, mert az író Szemlér Ferenc is ide látogatott, és itt gyűjtötte anyagát A földalatti erdő című szocreál regényéhez (Bukarest, 1950). Sokan annak idején szabványlakóházat kaptak az üzemtől, egy részük megvásárolta, a többiek bért fizetnek ma is fenn, a csend és a jó levegő birodalmában. A romos, régi ipari épületek rontanak a lakótelep arculatán. Időközben megváltozott a lakosság összetétele is, roma családokkal bővült. Sebestyén Dénes nyugdíjas bányamesterrel a múltat és a jelent boncolgattuk, ő tartja számon a telep 120 lakosát.

 

Sebestyén Dénes

 

– Sajnos, itt egyelőre semminek sincs jövője – mondta. – Aki itt marad, valaminek neki kell fognia, hogy élni tudjon belőle. Ingázni jelenleg csak magánkocsival lehet, mert ide nem közlekedik menetrend szerinti járat. Kihallgatásra megyek az önkormányzathoz, mert mint adófizető hiányolom, hogy a rend és a csend őrei csak akkor jönnek erre, ha valami miatt telefonálnak, pedig lenne egy-két rendeznivaló, főleg a romák önkényeskedése miatt. Például egy lakásból a romaság elűzte a tulajdonost, és önkényesen elfoglalták a házát! Maroknyi jóakaratú bányatelepi közmunka árán kijavította az egykori iskola épületét: egyik szobát alkalmassá tették istentiszteletek tartására, a másik egy klubszerűség, ha össze akarna gyűlni a kevéske fiatalság, de jó az helyi rendezvények számára is. A régi iskola épületében kialakítottak egy ravatalozót – mutatta Sebestyén. – Jó volna, ha vállalná valaki arra alkalmas, hogy segítsen nekünk egy emlékjelt tenni ide, hogy láthassa: itt működtek a bányák 1872 és 1970 között.

A pünkösdi istentiszteletre érkező Nagy Károly Kázmér köpeci református lelkipásztorral mi is itt találkoztunk – maroknyi híve várta ünnepi igehirdetésre. Benedek Huszár János baróti polgármestertől pedig a köpecbányai gondok felől érdeklődtünk. Ebben az esztendőben kavicsozással számolják fel a bekötőút kátyúit, kitakarítják a vízelvezető sáncokat – tudtuk meg.

 

Nagy Károly Kázmér lelkipásztor

 

– Topográfusokkal felméretjük a bekötőutat és a lakótelep épületeit – mondta. – Soron lesz az út telekkönyveztetése, ami a korszerűsítés előfeltétele. A napokban falugyűlést tartunk Köpecbányán, és a minden szerdai kihallgatáson az itt lakók panaszait is meghallgatjuk-orvosoljuk.

Hozzászólások
Szavazás
Készül-e ön nyaralni idén?







eredmények
szavazatok száma 716
szavazógép
2021-06-11: Nyílttér - Fekete Réka:

Katák és Attilák

Reggel negyed nyolckor a negyedik osztályos Szilamér érkezett elsőnek a Kálvin téri Lábbusz-megállóba, otthonosan mozgott, látszott, nem először veszi igénybe a gyalogos utaskísérést. Kézfogás után átveszi az igazoló matricáját, s perc sem telik el, érkezik Ábrahám, akit már ismerősként köszönt, majd Nórával a fogszabályzókról vált néhány szót. Egyre bővülő csapatunkkal elindulunk a következő megálló felé.
2021-06-11: Életutak - Csinta Samu:

Amikor a nyolc több lehet, mint a huszonnégy (Európa-bajnokságra „melegítő” beszélgetés Bölöni Lászlóval)

Reprezentatívabbnak érzi az akkori kor futballjára az 1984-es nyolc válogatottat, mint a jelenlegi, sokkal népesebb mezőnyt. A 108-szoros román válogatott, játékosként Eb-múltat is felmutató Bölöni Lászlóval nosztalgiázva, illetve jövőt pásztázva igyekszünk plusz kedvet csinálni a kezdődő labdarúgó-Európa-bajnokságra.