Másfél éve, hogy digitális oktatásba kényszerültek a diákok. Az áttérés minden korosztály számára kihívásokat jelentett, azonban az elemisták számára volt a legnehezebb. Fazakas Ildikó pszichológussal beszélgettünk arról, hogy milyen hatással volt a kisiskolásokra a digitális oktatás.
– Mennyire segíti vagy hátráltatja a gyermekeknek a mentális fejlődését, a kreativitását, a fantáziáját, ha ennyire az életük részévé válik a világháló?
– Az internet mára a kapcsolattartás és az információszerzés legfontosabb, megkerülhetetlen eszköze lett, amelynek egyformán vannak előnyei és hátrányai. Neuropszichológiai kutatások eredményeiből kiindulva, néhány példa segítségével érzékeltetném, hogyan befolyásolhatja a kisiskolás gyermekek mentális fejlődését, ha az internet túlzottan az életük részévé válik. Vannak olyan kutatások, melyek azt bizonyítják, hogy az agyban lévő legfontosabb neuronális áramkörök kialakulásához elsősorban arra van szükségük a gyermekeknek, hogy megtapasztalják saját testüket. Ezen kutatások arra is rámutatnak, hogy azok az alsó tagozatos gyermekek, akik jók matematikából, különösen jól tudnak egyensúlyozni is. Azonban az a gyerek, aki hosszú időn keresztül egy képernyő előtt ül, nem mozog eleget, nem egyensúlyoz, így nem a testének tanulásával tölti az időt.
Továbbá fontosak azon élmények, melyek akkor érik, ha olyan dolgokkal foglalkoznak, melyeket képesek megérteni és alakítani is tudnak rajtuk, a képernyőn folyó történésekbe való aktív beavatkozásra nagyon kevés lehetőség kínálkozik. Ha egy gyermek olvas, akkor a szavak és mondatok képekké, fantáziavilágokká alakulnak át, amit a gyermek agya elolvasott, az megjelenik lelki szemei előtt. Ezt a fajta fantáziavilágot az internet nem tudja pótolni. Az agy fejlődése számára nélkülözhetetlenek a valódi kihívások, kalandok, amelyben az interaktivitásnak igen nagy szerep jut, nem a virtualitás, hanem a reális élet összefüggéseiben.
– Milyen testi-lelki hátrányai lehetnek az online tanításnak?
– Mozgáshiány, a látás romlása, gerincproblémák, de nem elhanyagolható következmény a digitális függőség kialakulása sem. A családokban felborult rítusok, szokások, napirend, valamint a gyerek körül kialakult bizonytalanságot keltő helyzetek (szomszéd, rokon ügyelt fel a gyermekre, nem saját szobájában tanult stb.), ezek mind szorongáshoz vezethetnek.
Megjelent a távoktatás-kiégés szindróma, mely fáradékonyságban, tanulási kedv hanyatlásában, unalomban, összpontosítási nehézségekben, a minősítések romlásában mutatkozott meg. A kisiskolás gyermekeknek szükségük volt segítségre ahhoz, hogy a technológiai eszközök segítségével bekapcsolódjanak az online órákba, megőrizzék a figyelmüket, megfelelő időben teljesíteni tudják a kapott feladatokat, illetve képesek legyenek helyesen feljegyezni a házi feladatot. Fontos volt, hogy a szülő leüljön a gyermekkel tanulni, felkeltse az érdeklődését és tudásszomját, megdicsérje az apró előrelépéseiért. Azokban az esetekben, ahol például a szülő munkahelyi elfoglaltsága miatt ez nem valósulhatott meg, komoly lemaradások mutatkoznak, akár írás, olvasás, matematika terén. Elemiseknél az írás-olvasást a szülő kell, hogy megtanítsa a gyermeknek a tanító utasításai alapján, emiatt sérülhetett a szülő-gyerek kapcsolat, nagy kihívás egyszerre szülőnek és pedagógusnak lenni. Ahol több testvér volt a családban, és kevés digitális eszköz, testvérkonfliktusok alakultak ki, és volt, ahol nem sikerült külön szobában tanulnia a gyermeknek.
– Az online oktatásból kimaradt minden társas kapcsolódás, az interaktív játékok. Milyen hatással van a gyerekekre ezek hiánya?
– A gyermek érzelmi fejlődésében a család mellett a kortárscsoportoknak van jelentős szerepe, a kisiskolás gyermekeknek nem elsősorban maga a tanulás hiányzott az iskolából, hanem a meghitt, személyes kapcsolatok a tanítóval és társaikkal. Hiányoztak a közös tevékenységek, egymás megérintése, a közös nevetések, a példa ereje, az azonnali visszajelzések, alkotások öröme, az empátia megtapasztalása, a közös játékok, zsivaj, a versengés, az együttműködés megtapasztalása, a konfliktusok megélése stb. Egy társaságkedvelő gyermek közösségben tud igazán fejlődni, náluk sokkal gyakoribbak voltak az online tanulás negatív hatásai, az ingerlékenység, hangulatváltozás, a tanulási motiváció csökkenése.
Hosszú távon a gyermekek közötti interakciók hiánya az érzelmi intelligencia fejlődését, társas készségek kialakítását akadályozza. Sérül a problémamegoldás és a kreativitás. Ha nem tudja levezetni a felfokozott izgalmi állapotát az érzelmileg érintett, de testileg passzív gyermek, akkor ennek súlyos következményei lehetnek a személyiségfejlődésre.
Pozitívumként említhető, hogy az online oktatás új szociális készségek elsajátítását tette szükségessé a gyermekek részéről. Az osztálytársak meghallgatása és megértése, az együttműködési és a problémamegoldó készségek új szabályok szerinti működése, rugalmas alkalmazkodást, nyitottságot, kompromisszumkészséget igényeltek gyermek és pedagógus részéről egyaránt.
– Milyen hatással van az agy fejlődésére a kézírás elhanyagolása és a billentyűzet, illetve az érintőképernyős eszközök használata?
– Az elmúlt évek során több kutatás is foglalkozott azzal, hogyan befolyásolja a billentyűzeten való írás túlsúlyba kerülése a gondolkodás és a tanulás folyamatát. Kiderült, hogy egészen más agyműködési mintázatok figyelhetőek meg a kézírás, illetve gépírás során. Ha a gyermekeket párhuzamosan megtanítják kézzel is írni, gyorsabban tanulnak meg olvasni, jóval hatékonyabban őrzik meg a tanult információkat. A jelek szerint a kézzel írott szó felismerése egészen másképp stimulálja az agyat, mint a gépelt írás olvasása. Amikor a gyermekeket egy problémás helyzettel kapcsolatban ötletek megfogalmazására kérték, a kézzel író csoport tagjai kimutathatóan több szót jegyeztek le adott idő alatt, és kreatívabb megoldási javaslatokkal is álltak elő, mint billentyűzet segítségével író társaik.
– Jelenleg számos iskola jelenléti oktatással működik. Mit gondol, egy év digitális oktatás után a gyermekek be tudnak illeszkedni, illetve vissza tudnak térni a normális kerékvágásba?
– Azokban az iskolákban, ahol egyik napról a másikra történt meg az online-ról az offline-ra való váltás, és nem volt kifutási idő a mentális-lelki felkészülésre, tapasztalatom szerint halmozottan jelentkeztek viselkedési problémák a tanulók körében. A diákoknak megint hozzá kellett szokniuk az iskolai szabályokhoz, a tantermi oktatáshoz. Nincs ölelés, nincs puszi, nincsenek arcok, mimikák. Az a gyermek, akinek a testi érintés a szeretetnyelve, ha nem részesül ölelésben, nem érzi, hogy szeretik. Érdemes felhívni a gyermekek figyelmét arra, hogy ez most csak egy átmeneti helyzet. Osztályban tapasztaltam, hogy közösen olyan egyezményes jelet használnak online, ami az ölelést, puszit jelzi.
Hogyha a gyermek fizikailag is jelen van az oktatásban, a szükséges óvintézkedések mellett a félelem mértéke fokozatosan csökkent. Újra megtanulnak szembenézni a kihívásokkal, a félelemmel, szorongásaikkal, ellentmondásos érzéseikkel, indulataikkal, vágyaikkal. Biztos, hogy ez kisiskoláskorban hosszabb folyamat lesz, több ellenérzéssel a szülő-gyermek-pedagógus részéről.
– Összegzésképpen mit tenne még hozzá, ami a témához tartozik?
– Lassan véget ér ez a tanév, mely rengeteg új tapasztalatot hozott mindenkinek. Osztályban, otthon érdemes erről a gyermekekkel beszélgetni, nem úgy tenni, mintha nem történt volna semmi. Ne az utolsó percekben akarjuk pótolni és leadni, ami elmaradt, fontos a megértés és a gyermekek elfogadása, a tananyagon túl érdemes a lelkükre is figyelni. Lehetőséget nyújtani arra, hogy elmesélhessék, feldolgozhassák, érzelmileg hogyan is élték át az elmúlt időszakot, mindez történhet közös osztálytermi, otthoni emlékek felidézésével, rajzzal, egyszerű kérdések feltevésével. Nem önmagukban az események a megterhelőek az ember életében, hanem ahogyan viszonyulunk hozzájuk, még egy kifejezetten negatív eseményben is lehet olyan pont, amihez tudok pozitívan viszonyulni. Ha a fent említett beszélgetések során lehetőség nyílik ezen üzenet átadására, szülőként, pedagógusként sokat segíthetünk a gyermekeknek a további nehézségek áthidalásában. Vegyük sorra, hogy mi volt jó az online oktatás során, és ebből mi vihető tovább a mindennapokba.
Ungvári Szende Etelka
elsőéves újságíró-hallgató