Elsőként az István szerepét alakító Molnár Józseffel beszélgettünk, akinek nevét csupán május végén hozták nyilvánosságra. A fiatalember lapunknak elmondta, hogy a zene gyermekkorától fontos része az életének, hétévesen már hegedülni tanult, táncolni pedig még annál is korábban, édesapja ugyanis hivatásos néptáncos volt a Maros Művészegyüttesnél. Mellékhangszere a zongora, és 15–16 éves korától énekel. A marosvásárhelyi művészeti líceum elvégzése után tovább képezte magát a zenei pályán. Különböző rendezvényeken szokott fellépni, legalábbis korábban, amikor a vírushelyzet még megengedte ezt. Több zenekarral is együttműködik, melyekben különböző hangszereken játszik és énekel. A népzenétől a dzsesszig valamennyi zenei területen otthonosan mozog. Háttérénekesként is kipróbálta már magát különböző előadók stúdiófelvételein. Valójában tehát a zenéről szól az élete. Mint mondta, kicsit ódzkodott attól, hogy bejelentkezzen az István, a király szereplőválogatására, mert nincsenek színészi tapasztalatai, de Szilágyi Zsolt Herbert sepsiszentgyörgyi karnagy, a rockopera zenei vezetője biztatására végül mégis próbát tett, és nagy örömére ő is bekerült az előadásba, nem is akármilyen szerepre. Reméli, hogy nem fognak csalódni benne azok, akik alkalmasnak találták erre a feladatra. Sok nehézségen átvergődött már a próbák során, igyekszik megfelelni a rendező és a zenei vezetők elvárásainak. „Mindig lehet jobban és még jobban, de biztos vagyok benne, hogy mire színpadra állunk, profi lesz mindenki” – fogalmazott, hozzátéve, hogy rengeteg fáradtsággal jár a munka, de olyan ez a csapat, mint egy nagy család, és ez sokat segít.
 

Női szerepek

Sarolt alakítói a Csíki Játékszín színésznői, akik közül Szabó Enikőt már korábban bemutattuk olvasóinknak, ezúttal Zsigmond Éva Beátával beszélgettünk. A színésznő lapunknak elmondta, hogy már az elemiben, aztán a gimnáziumban is énekelt kórusban, de valójában tizenegy évvel ezelőtt kezdett el tudatosan foglalkozni az énekléssel, miután az egyetemen erre ösztönözte a zenetanára. Kicsi Lisa Minellinek szólította, ő pedig elgondolkodott azon, hogy talán nem volna érdektelen foglalkoznia ezzel az adottságával. Egyre tudatosabban énekelt, később bekerült a Mesehetes nevű zenekarba, ahol mind jobban érezte magát énekesként. Csak harmincéves kora körül kezdett el énekórákra járni, többször részt vett a Sepsiszentgyörgyön szervezett dzsessztáborokban is. Hat éve egy feldolgozásokat játszó zenekarban is énekel, akikkel csak bulis zenét játszanak. Különféle fellépéseket vállalnak, céges bulikra is járnak, jártak, amíg a járványhelyzet megengedte. A Facebookon találkozott az István, a király szereplőválogatásra való felhívásával, és szöget ütött fejébe a gondolat. Kicsit talán túl fiatal a Sarolthoz, de ehhez passzolt leginkább a hangja. A próbákon nagyon jól érzi magát, hisz mindenki tele van hittel, lelkesedéssel. Persze, hullámvölgyek is vannak, de ez normális. Talán az a legnagyobb kihívás számára ebben a szerepben, hogy énekben kell ugyanazt kifejeznie, amit általában prózában szokott, és az énekben is fokozatosan kell adagolnia az érzelmeket. Van egy zenei motívuma, mely többször visszatér, és minden ilyen alkalommal próbál új színt belelopni az énekbe, ami rendkívül izgalmas – vallotta lapunknak Zsigmond Éva Beáta.

Gizella szerepének egyik alakítója Koszorus Krisztina. Koszika híres marosvásárhelyi népzenész család „legfrissebb hajtása”. Édesanyja néptáncos, népdalénekes, édesapja pedig a Maros Művészegyüttes prímása volt nagyon hosszú ideig, tehát valójában már azelőtt elkezdődött a zenészmúltja, mielőtt ő tudatosította volna. Tizenkét évig hegedülni tanult a művészeti líceumban, utána pedig a kolozsvári zeneakadémián folytatta tanulmányait, ugyancsak hegedűszakon. Már kiskorában felfedezték a szülei, hogy jó énekhangja van, hatévesen lépett fel először édesapja népi zenekarával. A népdal mellett egyéb műfajokban, stílusokban is kipróbálta magát, szerinte addig jó zenész valaki, amíg kíváncsi és nyitott. Miután befejezte az egyetemet, alakított egy zenekart, amelynek most volt a tizedik születésnapja, amit egy filharmonikusokkal közös nagy koncerttel ünnepeltek meg. Diszkótól a funkig, acid jazztől a népdalfeldolgozásokig nagyon széles skálán mozog ez a csapat. Az István, a királlyal úgy került kapcsolatba, hogy bejelentkezett hozzá énekórákra egy lány, akit beválogattak Koppány egyik feleségének szerepére. Kicsit bánta, hogy nem hallott korábban erről az előadásról, de elfogadta, hogy ennek így kellett történnie. Aztán megtudta, hogy az egyik Gizella helyére újabb szereplőválogatást tartanak, amire sikerrel vizsgázott. Mint elmesélte, a Koppány táborának dalait egykor karcosra hallgatta, de Gizella szerepét alig ismerte. Szerinte ez a kemény rockzenei részek kontrasztja, ő a kulturált, civilizált hölgy, aki az apácazárdából becsöppen a pogány magyarok közé. Nem hiába szokták bel cantós énektechnikával előadni az ő részeit – magyarázta, hozzátéve, hogy ő azért nem így énekel majd. „Be kell vallanom, hogy mióta alaposabban foglalkozom a szereppel, megszerettem Gizellát, és más olyan dalokat is, amiket gyermekkoromban mindig szkippeltem. Sőt, most ezeket kedvelem jobban. Valószínűleg fel kellett nőnöm ezekhez a különlegesebb, kevésbé fülbemászó hangzatokhoz” – fogalmazott az énekesnő. Azért is kihívás számára Gizella szerepe, mert szoprán, ami nem pontosan az ő regisztere, de azért el tudja énekelni hibátlanul. „A szereplőgárda nagyon szuper, folyik a hülyeség és a marhaság, de amikor munka van, igen koncentráltan dolgozunk” – tette hozzá.

Sárdi Hunor és Kiss László

Mindenki sokat fejlődött

Kiss László, a kézdivásárhelyi Udvartér Teátrum színésze Solt, az egyik magyar főúr szerepét játssza a rockoperában. „Amikor megtudtam, hogy van egy ilyen lehetőség, hogy esetleg én is kipróbálhatnám magam az István, a királyban, kicsit visszarepültem a fiatalkoromba, a házibulik, tábortűz melletti éneklések világába, ahol mindig egyfajta zenei mérce volt számunkra ez a darab. Úgy éreztem, hogy így, az ötvenhez közel is megcélozhatok még egyes szerepeket, és nagy öröm lenne számomra, ha részese lehetnék egy ilyen produkciónak. Ezért belevágtam” – fogalmazott a magyarországi származású színész. Mint mesélte, felmérte a testalkatát, életkorát, és úgy gondolta, hogy nagyon is beleillene az egyik magyar főúr szerepébe. A három hangfekvés közül a Solté a legkényelmesebb számára, hát azt a szerepet pályázta meg. Mellékesen jegyezte meg, hogy ezt a szerepet egykor Sörös Sándor alakította, akit személyesen is ismer, játszott is vele egy színpadon, Magyarországon. A főiskolán pedig az aCsászár Angéla volt a zenésmesterség-tanára, aki az egykori Saroltot játszotta, úgyhogy ilyen szempontból is közel érzi magához ezt a művet. „Már a legelső workshopon éreztem, hogy remek csapat állt össze, akik nemcsak a próbákon, hanem azon túl is jól érzik magukat egymás társaságában” – mondta. A szerepe nem túl bonyolult, de egyszerűnek sem lehet tekinteni, a rendező segítségével próbálja beleásni magát a mélységeibe. A nagyobb kihívás számára mégis inkább az éneklés, mert bár régen több zenés produkcióban is részt vett, „az ember hangján azért érződik a kihagyott húsz év”. Próbáról próbára azonban egyre magabiztosabb a hangja, már nem kell annyira figyelnie az énekre, így több ideje marad felfedezni a szerep apró finomságait.

A májusi sajtótájékoztatón a kórus egy része is bemutatkozott Cserkész Emese irányításával, aki korrepetitorként is dolgozik az István, a király énekeseivel. Cserkész Emesét nem kell különösképpen bemutatni a szentgyörgyieknek, mint tudjuk, ő is zenész családból származik és több szinten zenél. A Plugor Sándor Művészeti Líceum tanára, a Snaps Vocal Band és a Voces Női Kar alapítója-vezetője, hangszeresként és olykor karmesterként is részt vállal az egykor általa létrehozott Sepsi Kamarazenekar munkájában. Először a Vocesről kérdeztük, mely kórus férfiakkal kiegészülve vesz részt az István, a királyban. Mint elmesélte, egykor vegyes karként alakult ez a formáció, és öröm számára, hogy visszatérhettek az eredeti felálláshoz. A korrepetitori munkáról is örömmel számolt be: bár nem ismerte az előadók nagy részének zenei képességeit, sikerült kihoznia belőlük olyan hangokat, amelyek őket magukat is meglepték. Zsűritagként Cserkész Emese is részt vett a szereplőválogatáson, ami komoly kihívás volt számára, mert rendkívül nagy volt a konkurencia. Réka szerepére negyvennél is több énekes jelentkezett, különböző korosztályúak. Olyan is volt közöttük, aki átkerült más szerepre, de a legtöbben azért kiestek. Különböző szempontok szerint osztályozta őket a zsűri, melyben profi zenészek, koreográfusok, rendezők is voltak. Kétszer hirdették meg a szereplőválogatást, mert az elsőnek a híre nem jutott el mindenkihez. Többnyire nem képzett zenészek jelentkeztek, de mostanra mindenki nagyon sokat fejlődött, eléggé egységes a mezőny – mondta, hozzátéve: ő biztos abban, hogy senki sem fog csalódást okozni. „Természetesen vannak nehezebb pillanatok, de a zene visz magával. Jó érzés vezényelni a kórust, fent lenni a színpadon a zenészekkel, előadókkal. Szeretjük, amit csinálunk, és szeretnénk a nézőknek is örömet szerezni vele. Én azt hiszem, hogy történelmi pillanat lesz ez az István, a király” – fogalmazott Cserkész Emese.