Beszélgetés Novák Károly Eduárd ifjúsági és sportminiszterrelMeg kell reformálni az edzői képzést

2021. július 9., péntek, Sport

A csíkszeredai Novák Károly Eduárd 2020 decembere óta Románia ifjúsági és sportminisztere. A tárcavezető nemrég sajtótájékoztatón számolt be mandátumának első hat hónapjáról, elmondta, hogy várhatóan szeptember közepére elkészül a sportstratégia első munkaváltozata, és hogy jövő évtől (magyar mintára) Romániában is bevezetik TAO-rendszert, amelynek köszönhetően a társasági adó egy része közvetlenül a sportnak jut. Novák Románia első és eddigi egyetlen paralimpiai bajnoka, aki ráadásul háromszoros világ- és egyszeres Európa-bajnok is. 44 évesen ötödik paralimpiájára készül, az éremszerzés reményével utazik Tokióba. Július elején Háromszékre érkezett, részt vett az oltszemi nemzetközi fogathajtó verseny megnyitóján, itt sikerült előzetes egyeztetést követően beszélgetnünk a sportminiszterrel.

  • Fotók: Facebook / Eduard Novak
    Fotók: Facebook / Eduard Novak

– Több mint fél éve ifjúsági és sportminiszter. Mit sikerült megvalósítani ebben az időszakban?
– Úgy érzem, rengeteget dolgoztunk nagyon kevés emberrel, az ugyanis tény, hogy komoly humánerőforrás-problémánk van. A céljaink megvalósításához sokkal több hozzáértő emberre van szükségünk. Ennek ellenére az elmúlt hat hónap kiváló tanulóperiódus volt, hiszen megtapasztaltuk, hogy mi zajlik ebben az intézményben, egyáltalán mi történik abban a sportvilágban, amely hozzánk tartozik. Minden téren próbáltunk kimozdulni, előretolni a szekeret, ám a legfontosabb programunk a nemzeti sportstratégia kidolgozása. A munkaterv már előrehaladott állapotba jutott, tudjuk, hogy milyen formában elérhető az, amit akarunk. Továbbra is rengeteg információt gyűjtünk, azonban úgy tervezzük, hogy szeptember 15-ig részben elkészül, és mögötte költségvetés is lesz. Azt szeretnénk, hogy jövőtől fontos változások történjenek a sporttámogatásban és a klubok működé­sében. Az elmúlt időszakban négy nemzetközi eseményt támogattunk: az atlétika csapat Európa-bajnokságot, az asztalitenisz csapat Európa-bajnokságot, valamint a női röplabda-Európa-bajnokságot és a tenisz Fed Kupa csapatvilágbajnokságot. Mindegyik eseménynek Kolozsvár a házigazdája. A sportigazgatóságokat és a sporttermeinket átadjuk a megyei önkormányzatoknak, a decentralizációs törvényt az átláthatósági követelményeknek megfelelően közvitára bocsátottuk. Szeretném, ha decemberig megvalósulna ennek a kivitelezése. Természetesen, ezeket a létesítményeket és szervezeteket a sportstratégia valamilyen szinten ellenőrzés alatt tartja majd. A minisztérium nem akar megszabadulni ezektől, esélyt kapnak az önállóságra, emellett pedig megreformálnánk a romániai sportot. Úgy érzem, a sportélet ezen része nem azt termelte ki, ami ilyen anyagi források felemésztése mellett elvárható lenne. Próbáltuk a klubjainkat újraéleszteni, ezáltal az edzőknek és az igazgatóknak célokat tűztünk ki. Áprilisban kapták meg a feladatokat, így három hónap elteltével várjuk az első visszajelzéseket, hogy mit sikerült megvalósítani. 48 klub tartozik a minisztérium hatáskörébe, ami véleményem szerint hatalmas lehetőség, ugyanis ha ezek megfelelően működnének, akkor rengeteg sportolónk lehetne, és nagyon jó munkát végezhetnénk. Persze, a változás nem egyik napról a másikra történik, mivel az elmúlt húsz évben nagyon lazára engedték a gyeplőt, mindenki elkényelmesedett, az alkalmazottak tudják, hogy így is, úgy is kapják a fizetésüket. Közel 600 edzőt fizetünk, és ha csak 20 sportoló tartozik minden trénerhez, akkor bizony szép számot kapunk. Próbáltunk olyan minisztérium lenni, amely irányít és segít azokban az ügyekben, amelyek a sportot képviselik.

– A sportstratégia milyen szervezeteket érint?
– Elsősorban a saját klubjainkat, a szövetségeket, a kiválósági központokat, az önkormányzatokat, az oktatásügyi, a pénz-, a belügy- és a védelmi minisztériumot, valamint az olimpiai bizottságot. A sportban rengeteg pénz van, a támogatás sok oldalról érkezik, azonban elengedhetetlen megtalálni az utat a lehető legjobb felhasználáshoz.

 

 

– Sepsiszentgyörgy és Háromszék sportnagyhatalom lett az országban az elmúlt 10 évben köszönhetően a városi önkormányzatnak és megyei tanácsnak. Követendő példának tekinthető az ország többi települése számára?
– Szerintem az egyéni sportokat is támogatni kell, amiben nemzetközi szinten eredményeket tudunk elérni, emellett természetesen a csapatsportokat is fel kell karolni, ugyanis azok rengeteg embert megmozgatnak. Tudjuk, hogy Háromszéken a labdarúgás és a kosárlabda nagyon szépen fejlődik, viszont a felnőttcsapatok mögött az utánpótlás-nevelés is szükséges, ugyanis csak így lesz teljes a struktúra.

– A szurkolók és nézők biztosan nagyon örülnek, hogy július 1-jétől a stadionok 50 százalékát foglalhatják el. Ez az intézkedés a beltéri sportok tekintetében is érvényben marad?
– Teljes mértékben a vírushelyzettől függ. Személy szerint reménykedem, hogy a járvány nem lángol fel újra, mert ebben az esetben szep­tembertől vagy októbertől akár telt ház előtt is pályára léphetnének a csapatok. Kiemelném, hogy jelenleg is ki lehet használni a lelátók 100 százalékát, viszont a szervezőknek kell biztosítaniuk, hogy az 50 százalékos kapacitás fölött mindenki be van oltva.

– Bukarest társházigazdaként három csoportmérkőzésnek és egy nyolcaddöntőnek adott otthont a labdarúgó-Európa-bajnokságon. Ön szerint sikerült minden elvárásnak eleget tenni?
– Szerintem a szervezés kiváló volt, természetesen, érződött az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) hatása, ugyanis négy hónappal a kontinenstorna kezdete előtt a kijelölt személyek megérkeztek Bukarestbe, és irányították a szervezést. Kár, hogy a román válogatott nem jutott ki az Európa-bajnokságra, mert ha részt vesz, akkor még több embert megmozgathattunk volna.

– Románia a sportolás tekintetében utolsó helyen áll az Európai Unióban, a lakosságnak csak 2,5 százaléka sportol amatőr szinten. Mily módon nyújthatnak új perspektívát a jövő nemzedékének?
– Lényegében a sportstratégiának meg kellene határoznia a perspektívákat. Az biztos, hogy Európa-szinten nagyon rosszul állunk az iskolai és a tömegsporttal egyaránt, ráadásul a versenysportban is egyre gyatrább a helyzet. A célunk az, hogy a gyermekek mindennap sportoljanak az iskolákban. Nem muszáj mindennap tornaóra legyen, hanem lehetne ötvözni más sport­tevékenységekkel, amelyekre biztosan találnánk megoldást. Ez nagy mértékben befolyásolhatná a jövőt, hiszen ezáltal többet sportolhatna a lakosság. Természetesen, szükséges a megfelelő infrastuktúra is, azonban szerintem jelenleg az életvitel a legnagyobb probléma. Az tény, hogy több futópályára és kerékpárútra lenne szükség, amely a települések között haladna, így az emberek a friss levegőn mozoghatnának.

– Az utánpótlás-nevelés szempontjából nemcsak az infrastruktúra, hanem a szakemberek is elengedhetetlenek. Többször is hangoztatta, hogy az edzők továbbképzése az egyik legfontosabb. Milyen körülmények között tudná a sportminisztérium ezt kivitelezni?
– Edzők tekintetében nagyon rosszul állunk, feltétlenül szükség van az edzői képzés megreformálására. A trénereink 50 százaléka 50 év feletti, akik ezelőtt több mint 20 évvel végezték el az utolsó képzést, így normális, hogy nem kompetensek nemzetközi szinten. Az egészségügyhöz és a tanügyhöz hasonlóan szabályozni kellene, hogy minden edző milyen kategóriába tartozik, ez jelzi, hogy kiket tud edzeni, milyen időközönként kell továbbképzésre járnia. Ha ezt a rendszert ki tudnánk építeni, akkor 8 év múlva olyan edzői gárda állna a rendelkezésünkre, amely kompetens lenne.

 

 

– Országszinten komoly pénzügyi gonddal küzdenek a sportiskolák. Mi lehet a megoldás erre a problémára?
– Nemrég kértünk információkat a tanügyminisztériumtól, ugyanis a sportiskolák az ő hatáskörükbe tartoznak. Szeretnénk elemezni a jelenlegi helyzetet. Úgy érzem, a stratégia révén a sportminisztériumnak kell kijelölnie az irányt a sportiskolák számára. Jelenleg mindenki a saját feje után cselekszik, meg kellene nézni, milyen sportágakat érdemes oktatni a sportiskolákban, és ezt követően a pénzügyi háttérről is lehet egyeztetni. Egy jó finanszírozási rendszerben ezeket a problémákat meg lehet oldani.

– Hamarosan kezdődik az olimpia. Incze Kriszta személyé­ben sepsiszentgyörgyi birkózó is lesz az ötkarikás játékokon. Miközben a sportolók álma az olimpiai részvétel, négy teniszező – sérülésre hivatkozva – visszamondta szereplését. Hogyan vélekedik a történtekről?
– Véleményem szerint ez a mentalitás abszolút nem helyes. A visszalépő játékosok – Simona Halep kivételével – részt vettek a még mindig zajló wimbledoni nyílt teniszbajnokságon, azonban azt állítják, hogy néhány hét múlva sérültek lesznek, ezért nem tudnak részt venni az olimpián. Más versenyzők, akik aprópénzért sportolnak, hajtanak egész évben, több edzőtáborban is részt vesznek annak érdekében, hogy az ötkarikás játékokon szerepelhessenek. Ezzel ellentétben az anyagilag nagyon jól állók és kvótával rendelkezők nem akarnak menni az olimpiára. Jó lenne tudni ennek az esetnek a valódi hátterét. Amennyiben a teniszezők hozzáállása is annyira profi, mint a labdarúgóké, a sportminisztérium a jövőben megfontolja, hogy milyen összeggel támogatja a teniszszövetséget.

– A munka mellett gőzerővel készül a tokiói paralimpiára is, ami rendhagyó lesz, hiszen miniszter még nem vett részt az ötkarikás játékokon sportolóként. Hogyan tudja összeegyeztetni a munkát és az edzéseket?
– Számomra is érdekes a helyzet, viszont sportolóként készülök az olimpiára, komolyan veszem a felkészülést, ugyanis éremmel szeretnék hazatérni. A munkát és az edzést nagyon nehéz összeegyeztetni, azonban reggel vagy délután sikerül időt szakítanom az edzésekre. A következő időszakban két edzőtáborban is részt szeretnék venni. Amennyiben az olimpia előtt két hétig csak a sportra tudnék koncentrálni, akkor úgy érzem, jól fel tudnék készülni. Még mindig nagyon szeretek versenyezni, szóval nem biztos, hogy az olimpia lesz az utolsó megmérettetés számomra.

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint ki a legfőbb hibás a kormányválságért?










eredmények
szavazatok száma 960
szavazógép
2021-07-09: Vélemény - Kálnoky Borisz:

Nem, az EU-nak nem kell nagyhatalommá válnia

Emberi években számolva az EU lassanként aggastyánkorba ér. Elődje, az Európai Gazdasági Közösség 1957-ben alakult a Római Szerződéssel. Ezt megelőzően, 1951-ben az Európai Szén- és Acélközösség fektette le egy nemzetek feletti európai integráció alapjait. Európának transznacionális politikai képződményként jó hetven év nyomja a vállát. Nem csoda, hogy mostanság az EU-ban sokan magukba tekintenek és felteszik a kérdést: Mit végeztünk el? Lehetne másképp is? Konferencia Európa jövőjéről – ez a címe annak az egy évig tartó rendezvénysorozatnak, amelyen a polgároknak is szóhoz kell jutniuk. Az európai projektet egy konkrét probléma megoldására alapították, és később szélesítették ki más gondok orvoslására is. A kérdés, amelyet ma fel kell tennünk magunknak, a következő: Ha teljesen elölről kellene kezdenünk, ma hogyan csinálnánk?
2021-07-09: Kiscimbora - :

Akik ki akarták merni a tengert (Népmese)

Volt egyszer két jó barát. Legénnyé cseperedtek, házasodni készültek. Mielőtt megházasodtak, szentül megfogadták egymásnak: