A szóban forgó lap górcső alá vette, hogy az elmúlt években hány hazai orvos váltotta ki a külföldi munkavállaláshoz szükséges szakmai igazolást, s noha ez nem tükrözi pontosan az orvoselvándorlás mértékét, azt mindenképp jelzi, hogy e jelenséggel változatlanul számolni kell. Az említett, bürokratikus eljárással megszerezhető dokumentumot tavaly 2173 orvos váltotta ki, kevesebben, mint 2019-ben, a járvány előtti esztendőben ugyanis 3015-en kérték az iratot. A Háromszéken élők számára az a biztató, hogy e kis megyében igényelték a legkevesebben a dokumentumot, az elmúlt két évben mindösszesen négy orvos.

De mit is jeleznek valójában ezek a számok? Leginkább azt, hogy bár meghatározó, hosszú távon pusztán nagyobb fizetéssel nem lehet marasztalni a fiatal, tanulni és fejlődni kívánó orvosgeneráció ambíciósabb tagjait. Emlékezetes, hogy 2018-ban a szociáldemokrata kabinet lényegesen megemelte az állami kórházakban és járóbeteg-rendelőkben dolgozó orvosok bérét, így arra ma már gondolni sem jó, hogy ha ezt a lépést akkor nem teszik meg, mi történt volna a folytatásban, a járvány idején? Hányan távoztak volna külföldre a most mintegy 63 ezer főt számláló hazai orvostársadalomból? Számuk bizonyosan nem két- vagy háromezer lenne, hanem jóval magasabb, hiszen az elkötelezettség, a hippokratészi eskü ereje nem minden esetben elegendő. Ugyanis a járvány ellen küzdő orvosok, a teljes egészségügyi személyzet nem csak a megnövekedett munkamennyiséggel szembesült, hanem a kezdeti fejetlenséggel, az akkori liberális kormány túlkapásaival, majd később a nagyfokú kimerültséggel. Ráadásul mindazok, akik közvetlenül a fertőzötteket gyógyították, mai napig sem tudták kipihenni magukat.

Az orvoselvándorlás ténye tehát határozottan jelzi, hogy általános, rendszerbéli problémák megoldásához nem elég csupán a fizetésemelés. Változtatni kell, az egészségügy hagyományos, múltbéli gondjai nem illannak el egy költségvetés-kiigazítással, a rendszer összességében szorul alapos javításra, és ez már politikai feladat is. Hiszen a nagyon súlyos égési sérülést szenvedő betegeket továbbra is külföldre irányítják, s folytatva a példákat, továbbra is tabutéma a hálapénz, amellyel egyszer s mindenkorra le kellene számolni. Hiszen össztársadalmi, jövőnket meghatározó érdek, hogy az egészségügyben szakmailag jól teljesítő, elégedett emberek dolgozzanak, olyanok, akik alázattal, emberi tekintettel viszonyulnak a szenvedőkhöz, a gyógyulást remélőkhöz. És ezt megvalósítani jóval nagyobb feladat, mint mérsékelni az orvoselvándorlást.