Hétköznapi történet

2021. július 15., csütörtök, Kármentő
Váry O. Péter

Mire odaértem, már bokáig állt a víz a szerkesztőség mosdójában. Ami a küszöb alatt kiszivárgott az újságpapírral leterített folyosóra, azt főszerkesztőnk bús képpel próbálta felmerni, a feltörlő azonban csak ímmel-ámmal szívta magába a vizet, kevesebb csepegett róla a vederbe, mint amennyi utánpótlásként kibugyogott a küszöb alól. Tényleg kellett ide egy gyakorlati ember.

A történet előzménye, hogy három nappal ezelőtt a szerkesztőségünknek otthont adó földszinti helyiségben – melyet egykoron élelmiszerüzlet számára alakítottak ki – feljött a víz. Akkor még nem annyira, hogy átloccsanjon a mosdó küszöbe fölött, de épp eléggé ahhoz, hogy a benn lévő kollégáknak riasztaniuk kelljen a köznyelvben továbbra is IGO-nak becézett közműszolgáltatót. A szakik jöttek, láttak, mentek. Dolguk végezetlen ugyan, de hát nem is az ő dolguk volt megoldani a problémát. Viszont segítőkészek voltak, elmondták, milyen magánvállalkozóhoz lehet fordulni ilyen esetben. Újabb telefonálás, újabb szakik helyszínelése, kis matatás a mosdó lefolyójánál, „egy darabig nem lesz baj”, mondta a legfőbb szaki, majd kilátásba helyezte, hogy ha mégis, hát törni kell, zúzni kell, vagyis új vezetéket kell építeni ki a tömbházból a legközelebbi aknáig. Amihez előbb engedély szükségeltetik, aztán gépek és emberek, szóval jó kis meló van kilátásban. De „egy darabig nem lesz baj”, mondta ismét a legfőbb szaki.

Az „egy darabig” elég relatív meghatározása az időnek: esetünkben tartott néhány órát. Másnap ismét jött vissza a víz a padlószifonból, a kollégák ismét hívták a vállalkozót, az már fel sem vette a telefont. Hát töröltek, amit törölhettek, végül újságot terítettek a folyosóra, elvégre a papír jó nedvszívó, majd csak megakadályozza, hogy a víz az egész szerkesztőséget elöntse. Ha meg nem is akadályozta, de legalább jól tárolta: a délutáni szolgálatos kolléga már kiadós lábáztatás árán tudott csak átevickélni az időközben összefüggő tócsává alakult folyosón szerkesztőségi szobájához. Neki lapszerkesztés volt a feladata, kármentéssel nem foglalkozhatott, hát hívta a főszerkesztőt. Aki csapot-papot hagyva rohant is a szerkesztőségbe, gyors helyzetfelmérés után segítségért esedezett az IGO-nál, és addig is, amíg a szolgálatos csapat kiérkezésére várt, hozzálátott a víz felmeréséhez. A felmosó azonban cseppet sem bizonyult hatásos eszköznek. Ekkor hívott engem, a gyakorlati embert.

Hogy mi történt addig, azt a folyosón meggyűlt vízben tapicskolva mondta el pár szóban. Hogy mi lehet a mosdóban, arról fogalma sem volt, az ajtót nem merte kinyitni. A fa nyílászáró enyhe ellenkezéssel tűrte elmozdítását, a küszöb fölött jókora adag víz tódult ki a folyosóra. Benn bokáig ért már, a padlószifonból időnként bugyogás hallatszott, olyankor még egy adag tódult a helyiségbe. Félre a felmosót, elő a mosogatólavórt, én meregettem, ő hordta ki vederszám a vizet. Mi tagadás, segédmunkásnak jól bevált, csak a tizenötödik térés után jegyezte meg, hogy jöhetnének már a szakik. Akkorra már a mosdóban csak a lefolyó körül állt még némi lé, következhetett a folyosó nedvtelenítése.

De ekkor megjöttek a szakik. Hogy hol kell elzárni a vizet. Mert ők azt az utasítást kapták, hogy a lépcsőházból zárják ki a vizet másnapig, míg nálunk megoldódik a vízbefolyás. Hamar kiderült, valami félreértés van a dologban, ugyanis nem befolyik a víz, hanem ki nem folyik a négy emelet konyhai kagylójában összegyűlő mosogatólé. Ami nem kizárás, hanem kidugaszolás műveletét igényeli, amihez viszont másik célszerszám szükségeltetik, mint amivel a bevetési jármű el van látva. Ismét telefonálás, egyeztetés, az éterbeli rádióhullám végén levő főnökségtől jóváhagyás a speciális bevetésre (közben a padlószifon szorgalmasan bugyogta vissza az el nem folyó vizet), a szakik el, mi vissza a meregetéshez. A segédmunkássá előlépett főszerkesztő szó nélkül térült-fordult a cél érdekében feláldozott törölköző segítségével szaporán megtelő vederrel, mire a szakik visszaértek, a mosdó ismét szárazon állt, de már a folyosón is csak elvétve árválkodott néhány kisebb vízfelület.

Közben öreg este is lett már, ki-ki nyugovóra, így utólag elnézést kérünk, ha valakit autózúgással és aknafedők mozgatásának zajával felvertünk korai álmából. Mert a kidugaszolás sem egyszerű művelet ám: először szemből kell próbálkozni, és lehetőleg azzal a csővel, amely vízelvezető feladatát megtagadta. Azt azonban, hogy az egymás mellett levő két aknából melyikbe torkollik a renitens vezeték, még a szakik sem tudták megállapítani. Hát próbálkoztak mindkettővel. A padlószifon azonban makacsul ellenállt a jószándéknak. Nincs más hátra, mint előre, mondta az egyik szaki, és behurcolta a vezetékmosó slagot a mosdóba. Lerítt róla, nincs nagy bizalommal a közeljövőt illetően, de annak is tudatában volt, hogy a cég hírnevét nem csorbíthatja. Próbálkozott benn is egyszer – eredménytelenül. Őt azonban nem olyan fából faragták, hogy egykönnyen feladja a harcot, hát próbálkozott másodszor is. Ha ez egy mese lenne, harmadszorra sikerült volna célját elérnie, de ez nem mese, csak egy hétköznapi történet: második próbálkozására a szifon hördült egyet, a dugó megadta magát, a maradék víz pedig úgy elfutott, mint akit – napjaink hasonlatával élve – a medve kerget.

Minden jó, ha a vége jó, mondhatnánk, hogy immár lezárjuk ezt a történetet. De a szakma szabálya szerint valami tanulság is kívánkozik a végére. Az egyik az lenne, hogy szerkesztőségünknek alaposan meg kellene fontolnia gumicsizmák beszerzését. A másikat tegnapi lapszámunk „Nem jó, ha szemetes helyett a csatornába kerül a hulladék” című tudósításából olvashatják el.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Részt kíván-e venni a június 9-i európai parlamenti választásokon?









eredmények
szavazatok száma 776
szavazógép
2021-07-15: Máról holnapra - Mózes László:

Nem csak orvoselvándorlás

Továbbra is vonzó a külföldi munkalehetőség a romániai orvosok számára – állapította meg összeállításában egy bukaresti hírportál. A Hotnews.ro részletes elemzéssel járta körül az orvoselvándorlás témakörét, és arra a következtetésre jutott, hogy sem a világjárvány, sem a 2018-as béremelés nem fékezte meg az orvosok távozását. És ez főként a betegek, a gyógyításra szorulók népes tábora számára aggasztó, mert a koronavírus-járvány amúgy is átrendezte, mondhatni korlátozta az egészségügyi ellátást.
2021-07-15: Közélet - :

Felszentelték a felújított református templomot (Papolc)

Az Erdélyi Református Egyházkerület püspökének szolgálatával, hálaadó ünnepi istentisztelettel szentelték fel az 1895-ben épült, a magyar kormány támogatásával kívül-belül felújított papolci református templomot múlt vasárnap.