A labdarúgó-Európa-bajnokság az idén június 11. és július 11. között zajlott le. Azt hiszem, a sportot, de főképp a focit kedvelő-élvező fiatalabb és idősebb szurkolók számára ez az időszak sok szép élményt szerzett.
A legnépszerűbb sport, a futball hatalmas tömegeket mozgat meg, és ez most is így volt, mert a hobbi az hobbi. Dr. Fenyvesi Máté valamikori ferencvárosi labdarúgó (civil életében állatorvos) egyszer azt nyilatkozta, hogy klubja a legnagyobb állattenyésztési farm az országban, ugyanis van neki 21 lova és 70 ezer marhája (drukkolója). Valóban, a foci igen-igen szórakoztató látvány, az ügyesség, leleményesség, fifika és szerencse megtestesítője. Magyarország, az Aranycsapat létrejötte óta nagyhatalom ebben a sportágban.
Az idei Eb-n 24 ország nemzeti válogatottja indulhatott a megszabott feltételek között a bajnoki címért. Magyarország is köztük volt, és nem is szerepelt rosszul. Na de én nem a mérkőzéseket vagy az eredményeket akarom elemezni (megtették és megteszik ezt nálam sokkal avatottabbak), hanem a csapatok felvonulását, megjelenését, a mérkőzések előtti magatartásukat. Szerény összesítésem szerint a 24 csapat 51 meccset játszott le, jó néhányat hosszabbításokkal. A mérkőzések előtt mindig mind a két csapat (illetve az őket küldő ország) himnuszait is lejátszották, azaz 102 alkalommal csendült fel himnusz a bajnokságon. Azt hiszem, ezek sokaknak megható jelenetek voltak, különösen, hogy mindegyik csapat tagjai (ha nem is voltak mindig azon ország szülöttei) nagy lelkesedéssel, szívből jövő érzéssel, hazaszeretettel énekelték a szöveget – összeölelkezve, összefonódva, szívükre tett kézzel, égre emelt vagy lehunyt tekintettel, feszesen állva, mintha mindenki ebből akarta volna meríteni az erőt, a kitartást, a győzelem reményét. Egymás himnuszait is tisztelettel hallgatták végig.
Számunkra természetesen az imádságos magyar himnusz hangzott a legszebbnek a 24 szebbnél szebb nemzeti induló közül. Felemelő pillanatok voltak ezek, ezért furcsállom, hogy Európában is léteznek személyek, csoportok, szervezetek vagy még nagyobb alakulatok, amelyek azt akarják, hogy az egész Európának egyetlen közös himnusza legyen, akár az Amerikai Egyesült Államoknak. Hát ezt a gyalázatos ötletet a nemzetek nem fogják lenyelni soha, mert az államok egyik legerősebb jelképe éppen a himnusz, amely volt, van és lesz is!
N. Kányádi Mihály, Szentivánlaborfalva
