Új szabályok kellenének

2021. július 16., péntek, Kármentő
Kuti János

Az angol–dán elődöntő után az Angol Labdarúgó-szövetséget csak 30 000 euróra büntette meg az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA), mert az angol szurkolók a dán himnuszt csak bekiabálásokkal zavarták, a meccs alatt csak pirotechnikai eszközöket használtak és csak lézerfénnyel idegesítették a dán kapust.

Mint utólag kiderült, jobb lett volna, ha az angol–olasz Európa-kupa-döntőt zárt kapukkal játsszák, és nem közvetíti a televízió sem Angliában, mert akkor nem lett volna olyan nagy balhé, mint a döntő előtt és után.

Az angol szurkolók fejébe szállt az angol hidegvér, és véres csata dúlt a Wembley Stadion előtt, ahová olyanok is bejutottak, akiknek nem jutott jegy. Aztán az elveszített döntő után a közösségi oldalakra xenofób üzeneteket írtak annak okán, hogy három színes bőrű játékosuk kihagyta a 11-eseket. A marha, toleráns angolok nem tudják, hogy a pályán sem szabad azt mondani, ha nem tudod a nevét valakinek, hogy „az a fekete”, mert úgy jársz, mint a román bíró, akit majdnem feketelistára tettek egy ilyen kijelentésért? (Vajon azt szabad-e mondani, hogy „az a fehér”?) Most az igen toleránsak követelik, hogy a közösségi oldalakat működtető nagy tech-cégek szűrjék a kommenteket, mint a zavaros levest, és a csúnya beírók felelősségre vonását. De vajon így mi lesz a szabad véleménynyilvánítással? És vajon bezárják-e az efféle szájaskodókat? Ez valóban jó lenne, de miként lehet megvalósítani? 

Látjuk, hogy milyen veszélyes az ellenfél játékosára vagy szurkolóira irodalmilag és politikailag nem elfogadható megjegyzéseket tenni. Azért annak az országnak a válogatottját, amelynek szurkolói ilyesmit kiabálnak, rögtön letilthatják nyilvános labdarúgó-mérkőzések rendezésétől. Most sajnos fennáll annak a veszélye, hogy felbérelnek egy tucat embert, beöltöztetik az ellenfél szurkolóinak, és betanítanak nekik egy-két szitokszót. Például egy angol–olasz meccsen azt kiabálják angol szurkolónak beöltöztetett olaszok, hogy: Macskások, macskások! Vagy egy német–francia meccsen a franciáknak öltöztetett németek azt kiabálják: Nácik, nácik! Aztán néhány francia, aki németnek adja ki magát, azt kiabálja: Csigaevők, csigaevők!

És így lassan-lassan egy mérkőzést sem lehet majd nyitott kapukkal játszani. Azért, hogy utólagos, politikailag inkorrekt hozzászólások se legyenek a neten, nem is kellene közvetíteni a meccseket a tévében. 

A mostani Európa-bajnokságon látszott, hogy a labdarúgás nem tart lépést az új időkkel, mert a szurkolók egy része – az ultrák – nem új időknek új dalaival jön a stadionokba, hanem a szokásos régi nótát fújja, illetve nem a himnuszok dallamát fütyüli el, hanem a másik csapat himnuszát ki. Ezenkívül vannak olyan megátalkodott csapatok, amelyek nem akarnak letérdelni mérkőzés előtt, és nem akarják lecserélni nemzeti zászlójukat szivárványszínűre. 

A bekiabálások sem mindig politikailag korrektek, és ezen az UEFA-nak sürgősen változtatnia kell. Bizony, a drukkerek néha meg nem engedhető bekiabálásokra és rigmusokra ragadtatják magukat. Az UEFA kidolgozhatna egy szabályzatot, amelyben lefektetné, hogy mit szabad kiabálni és mit nem, mert a politika egyre inkább beszivárog a sportba. Nálunkfelé olyanokat kiabálnak hogy: Kifelé a magyarokkal!, amiért csak potom pénzes büntetés jár. Az UEFA a politikai korrektség nevében simán megengedné, hogy azt kiabálják a szurkolók bárhol a világon, hogy: Kifelé Magyarországgal az unióból! 

És milyen igazságtalan, hogy ha egy játékosnak bekiabálnak valamit, ami neki nem tetszik, akkor a bíró megkérdi, hogy fújja-e le a mérkőzést. Közben meg a bírónak olyanokat kiabálnak, hogy: Az orrod fújjad, ne a sípot! A magyarok a bíró anyukáját is emlegetik és küldözgetik melegebb éghajlatra. Mi lesz, ha a bíró megharagszik és lemegy a pályáról? 

Nálunk, Szentgyörgyön, ha a bíró nem aszerint dönt, mint ahogy a közönség látja, akkor azt kiabálják, hogy: Tolvajok, tolvajok! Biztos, azért többes számban, mert hárman vannak. Ráadásul a bírók románok, és azt mondhatják, hogy a bekiabálással sértegetik az egész nemzetet. A tettetést elkerülendő, a videóbíróhoz hasonlóan semleges orvos szakértők eldönthetnék, hogy mennyi ideig fetrenghet egy szimuláló játékos egy esés után, és hogy jár-e vagy sem azért szabadrúgás.

A drukkereket a nagy nemzetközi meccsek előtt vagy alatt össze kellene ereszteni rendőri és rohammentői felügyelet mellett. Azok győznének, akik az ellenfél szurkolói közül többet tesznek harcképtelenné.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Ön szerint feljut-e a mostani idényben a SuperLigába a Sepsi OSK?









eredmények
szavazatok száma 784
szavazógép
2021-07-16: Nyílttér - László Zsuzsa:

Felségterület

Érdekes némely embernél, hogy mennyire nem érzékeli saját és mások intim „felségterületét”, pontosabban annak határait. Például, amikor egy szinte üres moziteremben beül melléd, vagy még jobb esetben pont az orrod elé. Aztán húzódozhatsz te jobbra-balra, ha látni is akarsz valamit. Vagy színházi előadás alatt annyira beleéli magát a látottakba, hogy észre sem veszi, már szinte az öledbe könyököl.
2021-07-16: Riport - Józsa Zsuzsanna:

Szentegyházi Gyermekfili: élményből születik a csoda

A Magyar Örökség-díjas Haáz Sándor zenetanár-karnagy által irányított szentegyházi Gyermekfilharmóniáról nagyon sokan írtak az elmúlt 39 év folyamán. A szentegyháziak méltán büszkék rájuk, hisz nemcsak a Kárpát-medencében, hanem széles e világban ismertté teszik a magyar népdalkincsünk gazdag tárházát. Koncertjeiken mindig bemutatnak más nyelven is népszerű dalokat, népek dalait... Száznegyven székely ruhás, ünneplőbe öltözött, csillogó szemű fiatal, ahol megjelenik és fellép a tanár úrral, ott valami változik. Másként megy haza, aki meghallgatja őket. Életvidámság, lendület, öröm költözik a lélekbe. Én is figyelem a titkot, amit nyújtanak évek óta, s azt látom, hogy nagyon sok apró részlet összeáll egy képpé, amely örökké változik, de egyvalami biztos: élményből, közös élményből születik.