Sántha Imre Géza felidézte: Horváth Levente nem idegen a sepsiszentgyörgyiek előtt, ez a második egyéni tárlata nálunk, ő az ifjú generáció egyik nagyon lelkes művésze, alkotásaiban tetten érhető az erdélyi, a transzilván szellemiség, de nem csak a hagyományos elemek szintjén. Ez maga az istenadta természet, mely bennünket is körülvesz: a hegyek, a tájak, amelyre mi másként tekintünk, mint az idegenek. Horváth Levente a gyergyói tájakról indult, majd a csíkszeredai Nagy István Zene- és Képzőművészeti Líceumban dobbantott a képzőművészet irányába,  élve a kilencvenes évek kulturális szabadságával. Majd a budapesti Képzőművészeti Egyetem következett, ahol továbbra is megmaradt az erdélyi szellemiséggel, még akkor is, ha ott nagyon erős hatások érték a festészeti oktatás terén. Ma a kalotaszegi, ám Szilágy megyéhez tartozó Zsobokon lakik és alkot. Művészetének egyik főbb eleme a hegyek világa, az életterünknek egy természetes velejárója, amit sajátos látásmóddal közelít meg. A másik elem ebben az erdélyi világban az ember által létrehozott sajátos tárgyi emlékei sokfélesége. A hagyományba ékelődő tárgyi építészet, a csűr motívuma is feltűnik alkotásaiban, mint a falusi hagyományos gazdálkodás és élet fontos tere.

Sántha Imre Géza továbbá kiemelte: a posztimpresszionista hatáselemek a fauvizmuson és a dadaizmuson át érzékelhetők Horváth Levente művein, ezt látjuk például a csűrök világának a megragadásánál, a sajátos látásmódot ezekből az építményekből belülről jövő, sokszor szellemi töltetű, szénaillatú belső fény, ami kiviláglik ezekből, a terekkel való játszásmód, a külső és a belső térnek a felcserélése. De ez nem arra világít rá, hogy most elsiratunk egy letűnőben levő vidékies falusi múltat, hanem a festő és mi mindannyian érezhetjük azt, hogy ezzel együtt élünk még ma is, túlhajszolt világunkban. A hagyományos és az elműviesített világ találkozásától nem tudunk szabadulni, de pozitív a kicsengése ezeknek a munkáknak – zárta a bemutatást Sántha.

A tárlat festményekből és a festmények beépített csűrelemeiből áll – nyilatkozta lapunknak Horváth Levente. A kiállított képeknek azért nincsenek címei, mert ezek egy sorozat darabjai és magának a sorozatnak van gyűjtőcíme, magyarázta. Az a lényeg, hogy az egységes kiállításra tekintsen a néző, és ne a címeket olvassa, hanem az alkotásokra összpontosítson. Kedvenc témák a csűrelemek, a hegyek, az ehhez hozzátartozó mikrovilág, a kő, a moha, a zuzmó, a patak, tehát a víz, a párás levegő különböző változatai. A kiállítás összeállításakor az a szempont érvényesült, hogy sikerüljön egy környezetet bemutatni nem a maga fotószerű, realista valóságában, hanem egy kisebb régiónak, Székelyföldnek a hangulatát visszaadni. A tárlat szeptember 3-ig látogatható.