A kovásznai származású Kató Zoltán biológus 2000 decembere és 2006 augusztusa között a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója volt. Tizenöt éve „indulatból” távozott külföldre. Előbb mosogatott, majd egy híres bécsi műbútorasztalos-műhelyben dolgozott, aztán saját bútorrestaurátor műhelyt működtetett. Időközben valami feszítette, s annak ki kellett jönnie. Előbb festett, közben fotózott is, de az igazinak az írás bizonyult.

Novellát szeretett volna írni, de tárca lett belőle. Úgy járt, mint a kancsi mészáros, aki egyet néz, s mást lát, fogta viccesre a szerző. Tavaly jelent meg első kötete, az Óraátállítás a budapesti Romanika Kiadónál, egy hétre rá bejöttek a járvány okozta korlátozások. Azóta a Brassói Lapok Alapítvány két könyvét adta ki, tavaly az Ismeri ön Freudot?, idén A sötétség közepe címűt. (Utóbbiak borítóján Léphaft Pál egy-egy karikatúrája látható.) Így most egyszerre mindhármat bemutatták, szerdán Brassóban, másnap Sepsiszentgyörgyön.

Kató Zoltán vallja, úgy kell írni, hogy azt meg is értsék. 52 éves, de még kezdő író, mondotta, megjelent három kötete, kettő még előkészületben van, és igyekeznie kell, mert még annyi mondanivalója van.

Lapunk érdeklődésére, honnan az írói álnév, azt válaszolta, kíváncsi volt, mit érnek az írásai, hogyan reagálnak rá az emberek, ha nem tudják, kiről van szó. Mivel Almásrét szerelmese, az Almásréti névre gondolt, de az már „foglalt” volt, így lett belőle Másréti. Első könyve Másréti Zoltán néven, utóbbi kettő Másréti Kató Zoltán néven jelent meg.

Kató Zoltán lapoknak is dolgozik. Állandó tárcarovata van a Brassói Lapok hetilapban, ír a Bécsi Naplóba, a Magyar Naplóba, az Irodalmi Jelenbe.

A tizenöt éve Bécsben élő Kató Zoltán a honvágyára vonatkozó kérdésre úgy válaszolt, aki igazán boldog ember akar lenni, ne mozduljon ki szülőfalujából, még a szomszéd faluba sem.